2007. november 30., péntek

Fetás padlizsántekercsek


Ma estére készítettem ezt a vendégvárónak is beillő falatkát, nálam a vacsora funkciót töltötte be. Előnye, hogy ha vendégeket várunk, előre meg lehet csinálni, sőt meg is kell, mert a padlizsánsütés után bizonyára hajmosásra is szükség lesz, ha nem akarjuk, hogy érezhető konyhaszag helyettesítse vagy nyomja el parfümünket.

Hasonló receptet láttam már Stahlnál és Nigellánál is, azonban a töltelék kicsit eltérő volt, azt hiszem, mentát használtak. Nálam adottak voltak a hozzávalók, amiket egyébként is szeretünk, de el tudom képzelni a sajtkrémet mentával, vagy dióval, felaprított olajbogyóval, feta helyett kecskesajttal, de mehet bele minden, amit szeretünk.

Meglepődve tapasztaltam, hogy én is tudok olyan rácsmintázatot sütni a padlizsánra, mint amiket a főzőműsorokban láttam, pedig ösztönösen tologattam a szeleteket a grillserpenyőben. Ha akartam volna, biztos nem ment volna :-)
Ha nyár lenne, faszénen stöttem volna hozzá a padlizsánt.

Recept

Két közepes méretű padlizsán
20 dkg feta
2 evőkanál Philadelphia sajtkrém
3-4 darab aszalt paradicsom
4-5 levél bazsalikom
pár csepp citromlé

A padlizsánt hosszanti irányban maximum fél centi vastag szeletekre vágom, jénai tálba teszem, megsózom és hagyom kb. fél óráig pihenni, hogy egy kis levet eresszen, ha keserű, ezzel megelőzöm a bajt. Ezalatt megcsinálom a tölteléket: a fetát összetöröm villával, kikeverem a krémsajttal, hozzáadom a felaprított aszalt paradicsomot és bazsalikomot, pár csepp citromlével ízesítem. Sózni nem kell, a feta sóssága elegendő.

A padlizsánt leöblítem, leszárogatom és grillserpenyőben nagyon kevés olajon szép aranybarnára sütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem, mert nagyon be tudja szívni az olajat.

Még langyosan kiskanálnyi tölteléket teszek minden szelet keskenyebb végére és feltekerem.

Ruccolával és paradicsommal tálaltam, lehet enni hozzá valami jóféle kenyeret, bagettet.

2007. november 29., csütörtök

Töltött tészta csirkés-brokkolis mártással


Van az úgy, hogy a leggyakorlottabb konyhatündérek is ráfanyalodnak olyan félkész alapanyagra, amelyet csak be kell dobni a bevásárlókocsiba és egy mártás vagy ragu elkészítésével gyorsan előállítható az ebéd vagy vacsora. Én ehhez általában akkor folyamodom, amikor kedvesemnek olyan ételt főzök, amit én nem kedvelek, így történt ez most is.

Vasárnapi ebédem alapja az újonnan megnyílt szentendrei Plusból származik. Be kellett szereznem valami kedvemre valót, az oldalas helyett, de úgy érzem, sikerült.
Da Marco nevezetű sajtos-spenótos cappelletti tésztát vettem, ami friss töltött tészta, kb. két perces főzési idővel. Ezekből a kész tésztákból húsosat soha nem veszek, a sajtos tölteléket részesítem előnyben (bár ebben is lehet minden, de azért a romlott húsnál mindenképpen kevésbé veszélyes). Pénteken gyönyörű friss brokkolit kaptam, szombatról maradt egy kis
csirke, így adott volt, hogy milyen mártást készítek a tésztához

Recept

40 dkg friss cappelletti (tortellini, ravioli is lehet)
1 kisebb fej brokkoli
15 dkg sült csirkemell
1,5-2 deci tejszín
5 dkg vaj
szerecsendió
frissen őrölt tarkabors


A vajat egy lábosban megolvasztom, beledobom a kis rózsákra szedett brokkolit, pár percig kevergetve sütöm. Hozzáadom az apró kockákra vágott sült csirkét, felöntöm a tejszínnel, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem. Hagyom, hogy a tejszín kicsit besűrűsödjön. Közben kifőzöm a tésztát, leszűröm, belekeverem a mártásba és pár perc alatt összemelegítem. Reszelt parmezánnal tálalom.
Akkor a legjobb, ha a brokkoli még roppanós, nem fő szét.

2007. november 28., szerda

Alexander pitetorta




Most egy rossz recept alapján készített, kudarcba fulladt desszert következik, javított változatban.

Ebből is látszik, hogy a sütés-főzés során mindenkit érhetnek kudarcok, a receptek szó szerinti követése helyett érdemes a saját ízlésünkre és intuícióinkra hagyatkozni. Éreztem én, hogy túl sok lesz a cukor, le is vettem belőle, de még így is sok lett, márpedig sem én, sem családtagjaim nincsenek oda a nagyon édes süteményekért.

A recept maga nagyon ötletes, Mary Berry már korábban említett szakácskönyvéből származik. Előnye, hogy bárki elkészítheti, ugyanis ezt a tortát nem kell sütni.
Az viszont biztos, hogy a hozzávalók mennyiségét elírták. Nem baj, nagyon tanulságos volt, máskor jobban hallgatok a „belső érzékszerveimre”. Egyébként meg nem kedveljük a vajkrémes tortákat sem, gondoltam, ebben nincs olyan sok, így ízleni fog, de legközelebb én a töltelékből a vajat is kihagyom, legyen inkább több csoki és tejszín…


Recept

220 gramm csokoládés keksz
170 gramm puha vaj
120 gramm olvasztott étcsoki (60%-os)
80-100 gramm porcukor (az eredetiben 220 gramm van, én 170 grammot tettem, de ez nagyon sok!)
3 evőkanál brandy és/vagy narancslé és egy-két kiskanálnyi reszelt narancshéj
1,5 dl tejszín

A kekszet ledarálom vagy zacskóba téve sodrófával morzsává töröm. (Jól jön ez, ha kissé idegesek vagyunk, csak képzeljük oda nyugtalanságunk forrását a keksz helyébe, nálam bevált …) 60 gramm vajjal összemorzsolom, és beledöngölöm egy kb. 23 centi átmérőjű jénaifedőbe, vagy más lapos, de peremes üvegtálba. További felhasználásig a hűtőbe teszem.
A csokit vízgőz felett felolvasztom. A maradék puha vajat a cukorral, a brandyvel és/vagy narancslével és narancshéjjal habosra keverem robotgép segítségével, hozzáadom az olvasztott csokit és ezzel is habosítom. Másik edényben a tejszínből kemény habot verek és óvatosan keverve fellazítom vele a csokis krémet. A kekszes alapon elsimítom, jól behűtöm legalább két-három órára. Tálalásnál fehércsoki-forgáccsal, tejszínhabbal díszítem, én az édesség ellensúlyozására vékony karikákra szelt narancsot adtam mellé, ez igen jót tett neki, egyébként is odavagyunk az étcsoki-narancs párosításért.

2007. november 27., kedd

Sörben sült oldalas


A női szakasz után jöjjenek a férfiak, nekik is a kedvükre kell tenni néha!

Vasárnap Attila kedvére készült oldalas, mert én nem vagyok oda érte, ő viszont annál inkább. Kérdeztem, mit enne mellé, de nem kellett köretet készíteni, mert kenyérrel és savanyúsággal szereti a legjobban.

Általában nagy mennyiséget készítek, mert hidegen, zsírjában kifagyasztva szintén kelendő nálunk, felvágott helyett, lilahagymával, erős paprikával. A kutyák meg boldogok az egy - két csontocskáért, ami nekik jár.

A húsos részt azért meg szoktam kóstolni és nagyon finom, de nekem akkor is túl zsíros.

Recept

Kb. egy-másfél kiló sertésoldalas kisebb darabokra vágva
Egy vöröshagyma
Két gerezd fokhagyma
Köménymag (jó sok)
Só, darált erőspaprika
Frissen őrölt bors
Pár levél rozmaring
Kb. 2,5 deci nem túl kesernyés világos sör (most Steffl volt)

A húsdarabokat egyenként bedörzsölöm sóval, és tepsibe rakosgatom. Rászórok egy jó adag köménymagot, a rozmaringot, rátekerek borsot és minden darabkára teszek egy kis paprikakrémet. Ezután jól belemasszírozom a fűszereket a húsba. Ha nem túl zsíros a hús, pár csepp olajat csepegtetek rá és előmelegített sütőben nagy lánggal 5-5 percig pirítom a húst mindkét oldalán. Ekkor mellészórom a felszeletelt vöröshagymát és fokhagymát, ráöntöm a sört. Alufóliával letakarom és mérsékelt lánggal addig sütöm, amíg vajpuha nem lesz, ez kb. 45-50 percet vesz igénybe. Utána leveszem a fóliát és piros-ropogósra sütöm. Ha elfőné a levét, további sört/vizet lehet aláönteni.

Köretnek jó hozzá a hagymás krumpli, majonézes burgonya-saláta, vagy savanyúság és friss kenyér.

2007. november 26., hétfő

Női szakasz III.- Vegyes saláta (Antipasto salad)



A most következő saláta szintén a szombati ebéd során került az asztalra a pácolt csirke, a kenyérlepény pizza és a hallumi kísérőjeként. A neten nézegettem az olasz receptgyűjteményes oldalakat és ott bukkantam hasonló receptre. Nagy előnye, hogy gyorsan összedobható, a hozzávalók tetszés szerint cserélgethetők. Kerülhetne bele gorgonzola helyett mozzarella vagy feta, vegetáriánusok számára sonka helyett grillezett gomba, padlizsán, cukkini, de lehet bele tenni tonhalat, olívabogyót, tengeri herkentyűket vagy amit csak szemünk-szánk kíván. Nyáron könnyű ebédként vagy vacsoraként is elegendő bagettel, esetleg pirítóssal.

Recept


Salátakeverék (volt benne ruccola, jégsaláta, radicchio, római saláta)
3 szem aszalt paradicsom
6-8 deka gorgonzola
egy kiskanál kapribogyó
egy nagyobb érett paradicsom
4-5 leheletvékony szelet szárított/füstölt nyers sonka

olívaolaj
citromlé

A salátaleveleket tálba teszem. Az aszalt paradicsomot, a paradicsomot feldarabolom, a kaprit egy-két vágással összeaprítom, rászórom a salátára. Hozzáadom a kis kockákra vágott gorgonzolát, a cafatokra tépkedett sonkát. Tálaláskor olívaolajjal és citromlével ízesítem.
Sózni felesleges, mert a hozzávalók nagy része önmagában is tartalmaz elegendő sót.
Nagyobb összejövetel alkalmával én biztos csak a salátaalapot készíteném el és kis tálkákban raknák mellé a többi hozzávalót, mindenki tegyen rá, amit szeret.

2007. november 25., vasárnap

Női szakasz II. - Pácolt csirkemell



Ez a sült csirkemell is a szombati ebéd részét képezte, és anyukámnak nagyon ízlett, pedig nem egy csirkerajongó.

Érdemes faszenes grillen elkészíteni, mert jót tesz neki a füstös íz, de így télvíz idején nekem a grillserpenyővel kellett beérnem.

Igazság szerint a szójaszósz felhasználása nem volt tervbe véve, de nem voltam elégedett a hús külcsínével, ezért löttyintettem rá egy keveset. Nem bántam meg, mert az ízét is mélyebbé tette.

Recept

Két filézett csirkemell vékony szeletekre vágva
2 gerezd fokhagyma felaprítva
1 piros chili apróra vágva
egy kiskanál római kömény (egész)
fél citrom leve
kakukkfű
olívaolaj
só, szójaszósz

A csirkemellet lapjában vékony szeletre vágtam. A só és a szójaszósz kivételével a hozzávalókból pácot készítettem, ebbe beleforgattam a húsdarabokat és egy-két óráig hagytam érlelődni. Ha az érlelést hűtőben végzem, sütés előtt legalább fél órával előbb kiveszem a húst, hogy ne legyen hideg.
A grillserpenyőt zsiradék nélkül felmelegítettem, belefektettem a hússzeleteket, és majdnem puhulásig sütöttem, közben megforgatva, mindkét oldalát finoman sózva. Annyi levet engedett, hogy le is öntöttem belőle, mert nem akartam, hogy párolódjon. Amikor már majdnem puha volt, minden húsdarabra csepegtettem egy kevés sötét szójaszószt, amitől gyönyörű mélybarna csillogós árnyalatot kapott.
Salátával és kenyérlepény-pizzával tálaltam, de cafatokra tépkedve valamilyen fűszeres mártással, vagy tahinával, joghurttal és persze zöldségekkel pitába is tölthető, vagy tortillába tekerhető. Maradt még belőle, ami akár salátába keverve, akár valamilyen tésztához mártás alapanyagaként felhasználható.

2007. november 24., szombat

Női szakasz I.


Anyukám látogatott el ma hozzánk. Mivel nem akartam az egész délelőttöt a konyhában tölteni, úgy gondoltam, hogy többféle falatkából állítom össze az ebédet, ezzel nem is vallottam szégyent, mint utólag kiderült. Vendégvárásnál jó a többféle falatkából készített menü, mert mindenki megkóstolhat mindenből egy keveset, és általában mindenki szereti a változatosságot.

A receptek fele Nigellától származik, a másik két ételt saját ötleteim alapján alkottam meg.

Ez a színes összeállítás jó öletnek bizonyult, mert nagyon sokféle íz, illat és szín keveredett egymással, mindenki megkóstolhatott mindent és hamar jól is laktunk, annak ellenére, hogy önmagában egyik fogás sem nevezhető nehéznek.

A képen minden étel egyszerre látszik, de a recepteket nem egy postban közlöm, mert túl hosszú lenne, másrészt annyi időm nincs, hogy egyszerre írjam meg mind a négy fogást.

Először lássuk a két Nigella-féle receptet.

Hallumi Chilivel

25 dkg Hallumi sajt
2 piros thai chili
1 gerezd fokhagyma
fél citrom leve
3-4 evőkanál olívaolaj

A chilit és fokhagymát apróra vágom, belekeverem az olajba, majd hagyom, hogy összeérjenek az ízek. A sajtot – ez Hajdúsági termék volt, jó lett volna helyette az eredeti görög vagy ciprusi, mert azzal rendesen megsült volna – teflonserpenyőben mindkét oldalán megsütöttem, kiszedtem egy tálba és ráöntöttem a fűszeres olajat, ráfacsartam a citromlét. Szobahőmérsékleten hagytam állni egy fél órát, utána tálaltam. Szerintem gomolyával, vagy kemény juhsajttal (Awassi) is el lehetne készíteni.

Ez a magyar hallumi szerintem nem alkalmas a recept elkészítésére, mert össze-vissza folyik, de még melegen lapátkanállal megigazgattam, hogy legyen valami formája. Viszont nagyon finom lett.


Kenyérlepény-pizzák

Személyenként egy pita
Kb. két evőkanál olívaolaj
Pár levél rozmaring és bazsalikom
Hat darab koktélparadicsom


A koktélparadicsomoknak kinyomtam a levét-magját és felnegyedeltem őket. A pitákat tepsibe fektettem, megkentem olívaolajjal, megszórtam a fűszernövényekkel, kiraktam paradicsommal és előmelegített, nem túl forró sütőben kb. 15 percig melegítettem-sütöttem őket.

Az ebédhez készült még egy vegyes olaszos saláta, meg pácolt sült csirkemell , ezekről többet majd a következő bejegyzéseimben olvashattok.

2007. november 23., péntek

Spagetti paradicsomos polippal


Ma a Locatelli-könyv alapján készült a vacsora, bár nem teljesen azonos módon. Korábban vettem két polipot, az egyiket már megettük, a másik a fagyasztóban várta a sorsát. Ez annyira nem is baj, mert a fagyasztás fellazítva a sejteket, puhítja a húsát, így nem kellett az ősrégi püföléses módszerhez folyamodni. Ugyanis régi délszaki módszer szerint a polipot úgy puhítják, hogy a tengerparti sziklákhoz csapkodják és ez a kínzás még jót is tesz neki. Otthon persze lehet a sziklák helyett valamilyen húskalapáccsal kellene beérni.

Locatelli a polipot egészben főzi meg, saját levében a fűszerekkel, majd lehűti, és ezután használja fel, felvagdosva. Sajnos nekem most erre nem volt időm, de ki fogom próbálni, mert szerinte a visszahűtés arra jó, hogy kissé megkocsonyásodik és még puhább lesz. Tehát feldarabolva főztem meg.

További változtatás, hogy a polip főzésekor még piros kaliforniai paprikát is használtam, ami el biztos nem rontja, valamint tettem hozzá egy kis reszelt citromhéjat.

Mindenképpen saját levében, só nélkül javasolt elkészíteni, nem pedig vízben főzni, mert így puhább lesz, másrészt nem kell sózni, mert a tengervíz sóssága visszaköszön ahogy kiengedi a levét, amely elegendő az egész procedúrához.

Ha a polip megvan, csak darabolt paradicsomot kell hozzátenni, utánaízesíteni sóval, borssal, plusz chilivel, ha szeretjük, és már kész is. Tálalásnál petrezselymet és olívaolajat hintünk rá.
Sajt kizárt!!

Recept

Egy konyhakész polip
1 piros chili (vagy ketttő, ha szükséges)
3 gerezd fokhagyma
fél kaliforniai paprika felaprítva (elhagyható)
fél citrom reszelt héja (elhagyható)
nagy maréknyi petrezselyem (szár és levél)
400 gramm hámozott darabolt paradicsom (konzerv vagy friss)
olívaolaj
bors, só
400 gramm spagetti

A polipot egyben (nálam darabolva) egy nagyobb lábosban, az olívaolajjal, fokhagymával, a paprikákkal, citromhéjjal fedő alatt, kis lángon kb. egy órát főzöm, nem sózom, mással nem is fűszerezem. Az eredeti recept szerint ha lejárt az idő, a lében hagyom kihűlni és utána feldarabolom. (Én kicsit elbambultam, így az egy órai főzéssel teljesen elfőtte a levét, viszont fantasztikusan puha lett). Lábosban olívaolajat hevítek, beleteszem a paradicsomot (nálunk frissel nem kell most kísérletezni), sózom, borsozom, hozzáadom a feldarabolt polipot, és átmelegítem. Közben a spagettit kifőzöm, leszűröm (egy kis főzőlevet megtartok). Hozzáadom a tésztát a szószhoz és összemelegítem vele, ha kell a tésztafőző vízből adok hozzá, hogy beállítsam a megfelelő sűrűséget. Megszórom petrezselyemmel, tányérra szedem és meglocsolom egy kis olívaolajjal.

A kép sántít: elfelejtettem a petrezselymet.... (meg nem is lett túl jó)....

2007. november 22., csütörtök

Végre itt van!!! (Ajánló)



Tegnap óta vagyok boldog tulajdonosa Giorgio Locatelli Made In Italy Food&Stories című könyvének, azóta amikor csak tehetem, ezt bújom.

Erre az Angliában élő olasz úriemberre a TVPaprika Tony és Giorgio című műsorában figyeltem fel, ahol a kissé leharcoltnak tűnő halkereskedő séftársaként elsősorban halételeket, majd olasz fogásokat is készített. Kinézetre igen laza, olaszos temperamentumú fickó, aki azonban a konyhában nem ismeri a lazaságot, receptjei viszont egyszerűek, friss hozzávalók felhasználásával készülnek – bár ez egy olasztól igen elvárható- és könnyyen elkészíthetők.

Úgy döntöttem, miután elolvastam az olvasói véleményeket, meg az
éttermének honlapján levő sajtószemlét, meglepem magam a könyvével, szerencsére most madnem féláron tudtam hozzájutni. A kritikák közt volt olyan, aki azt ajánlja, hogyha olasz szakácskönyvet akarunk venni, akkor elég ez az egy, van aki harcolna a könyvért. Mindenesetre Nigel Slater polcán állítólag az összes olasz szakácskönyvet háttérbe szorítja (a mérete miatt ez biztos isJ)…

Az olasz konyhán belül ő inkább az észak-olasz régiót képviseli, így nagy hangsúlyt kapnak a rizottók, vadételek, gombák, kevesebb a paradicsom, a pizza.

Miután megkaptam, átlapoztam, majd szép lassan elkezdtem az elejéről, ugyanis nemcsak egy szakácskönyv, hanem önéletrajzi regény is, melyben hősünk gyermekkorától eljutunk a jelenbe, közben pedig élvezhetjük, ahogy bemutatja az olasz szokásokat, a családját, a helyeket, ahol járt és dolgozott. Másfelől nagyon érdekes cikkek találhatók az egyes hozzávalókról, azok eredetéről, élettani hatásáról, és arról, hogy ő mit miért és hogyan szeret felhasználni. Mindezt 600 oldalon keresztül, számtalan ételfotóval, családi képpel, de némely receptnél találhatunk az ételkészítést lépésről lépésre bemutató fotókat is. Egyébként Dan Lepard volt a fényképész…

Nem gondolom, hogy minden egyes fogását teljes egészében meg fogom főzni, viszont jónéhány étele további inspirációt adott, vagy már ismert étel további variálására ösztönöz.
Már ki is gondoltam, hogy holnap melyik receptjét készítem el, alig várom!

(Sajnos Magyarországon nem kapható)

2007. november 21., szerda

Saláta gombával és kecskesajttal


Érdekes módon most esténként csak salátát kívánok enni, biztos azért, mert kezdek betelni a nehezebb télies ételekkel. Ez nem rossz dolog, mert egyrészt gyorsan kész, másrészt némi vitamint is eszem, ráadásul lelkiismeret-furdalás nélkül ehetek, mert nem kell a mérleget nézegetni (na ez egyébként nem túl gyakori nálam).

A mai saláta úgy született, hogy volt egy doboz mindenképpen felhasználandó gombám, amihez vettem kecskesajtot és salátaféléket, a többi hozzávaló meg már a hűtőből került elő.
A kecskesajtot a METRO-ban vettem, Ziegenkäse aus Österreich néven, sós lében tárolt keményebb, nem krémes fajta, nagyon jól passzolt a gombához.

A salátába mindenképp érdemes ruccolát tenni és jó ha van benne valamilyen kesernyésebb fajta is, szerintem így jól harmonizál a sajttal és a fűszeres gombával. Az „öntethez” lehetne tenni balzsamecetet is, de én a gombát nagyon szeretem citrommal, így most is ezt használtam a savanykás ízhatás eléréséhez.

Recept

Kb. 20 dekányi zöldsaláta keverék (nálam ruccola, radicchio, jégsaláta, frisée, azaz Eisberg Pikáns mix)
Fél fej lilahagyma
3-4 szem koktélparadicsom
4-5 darab nagyobb kalapú gomba (most barnacsiperke)
olívaolaj
citromlé
pár levél rozmaring
só, frissen őrölt tarkabors
8 dkg kecskesajt sós lében

A salátaleveleket tálba teszem, hozzáadom a vékony szeletekre (félfőre) vágott lilahagymát és a negyedelt koktélparadicsomot, valamint a kis kockákra vágott kecskesajtot.
Grillserpenyőben nagyon kevés olajat forrósítok, rádobom a rozmaringot és a hosszú, nem túl vékony szeletekre vágott gombát, amit kb. öt percig sütök. Sóval, borssal ízesítem. Akkor jó a gomba, ha nem enged levet, hanem sül és roppanós marad. Ha a gomba elkészült, a salátát tetszés szerint ízesítem sóval, meghintem olívaolajjal és citromlével, tányérokra adagolom és körberakom a forró gombaszeletekkel. A gomba forróságától a sajt kicsit meggyengül, a levelek meglangyosodnak, ami nagyon jól kihozza az ízeket. Szerintem vacsorára ez két személynek elegendő. Lehet hozzá enni valamilyen jóféle kenyeret, de én csak magában ettem, nem hiányzott mellé semmi.
Salátakészítési eljárásomat Miska, a három hónapos németjuhász kutyánk nagyra értékeli újabban, így ő is kapott egy kis kóstolót : kifejezetten rajong a ruccoláért és a kesernyés levelekért, de hát gasztrobloggernek a kutyája is gasztromán
…..

2007. november 20., kedd

Szórós túrós


A gasztroblogokat olvasgatva láttam, hogy sokaknál kiinduló pont Horváth Ilona szakácskönyve. Nálunk ez másként alakult, mert anyukám nem szerette igazán, így F.Nagy Angélán és az Ínyesmesteren szocializálódtam, ronggyá olvasva mindkettőt. A következő recept F.Nagy Angéla A család szakácskönyve című művéből származik, amit azért szeretek, mert könnyen érthető és elkészíthető ételeket tartalmaz, minden kategóriában.

A szórós túrós ideális első próbálkozás olyanoknak, akik nem igazán főzőcskéznek, és nincs olyan eszköz-és gépparkjuk, mint a gyakorlottabbaknak, ugyanis a két szép kezecskénket használva elkészíthető és gyakorlatilag elronthatatlan. Arra kell csak figyelni, hogy a tepsit tényleg vastagon vajazzuk ki, nehogy leégjen a sütemény.

A végeredmény olyan, mint egy jóféle túrós pite, de nem száraz, és nem sok benne a tésztás rész. Állaga engem a rizsfelfújtra emlékeztetett, legjobb benne a kicsit sültebb kéreg.

Recept

10 dkg vaj
25 dkg rétesliszt
15 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
50 dkg túró
egy citrom reszelt héja
5 dkg mazsola
2 dl tej
2 tojás

A vaj felével kikenek egy tepsit. A por alakú hozzávalókat egy tálban összekeverem és a felét rászórom a vajra. A vilával kissé áttört túrót egyenletesen rászórom, meghintem a mazsolával és a reszelt citromhéjjal, majd a maradék lisztkeveréket rászórom. A tejet és a két egész tojást elkeverem, és ráöntöm a tepsi tartalmára úgy, hogy mindenütt érje. A tetejére morzsolom a maradék vajat és forró sütőben kb. fél óra alatt megsütöm .A teteje legyen aranybarna. Aki szereti, tálalásnál megszórhatja porcukorral, én ezt nem kultiválom.

2007. november 19., hétfő

Kakaós-fahéjas minicsigák


Ismét csiga következik, ezúttal édes változatban. Ezt igazán mindenki ismeri és általában szereti is. Gondolkodtam, hogy kakaós vagy fahéjas legyen-e, de nem tudtam dönteni, ezért mindkét ízesítőt felhasználtam.
A neten körbenézve láttam, hogy főleg kelt tésztával készítik, de nekem ezek a sütik általában túl nehezek, jobban szeretem a leveles tésztát. Ennek előnye, hogy csak előveszi az ember, tölti és fél óra munkával elő is tudja varázsolni a süteményt, amivel learatja a babérokat. Akár reggelire is meg lehet csinálni, amíg lefő a kávé, kész is a csiga.

Én töltés után vissza szoktam tenni a hűtőbe, hogy a töltelék kicsit visszakeményedjen, mert így könnyebb lesz felvágni, formázni, arról nem is beszélve, hogy ha este megtöltjük, reggel csak vágni kell és sütni.

Múltkor majdnem kudarc lett a sós változat vége, ezért a még fel nem szeletelt tekercs végeit – ahova nem jutott töltelék – levágtam, kis lapokat nyújtottam belőle a csigák aljára. Sütőpapír helyett arra a papírra tettem a minicsigákat, amire a tészta fel volt tekerve. (Jelenleg valami katasztrofális sütőpapírom van, veszek is Alufixet, ha nem felejtem el.) A trükk bevált, semmi nem égett le, nem ragadt, gyorsan megsült.

Recept

1 rúd friss leveles tészta (Tante Fanny 270 gramm)
2 kiskanál fahéj
1 kiskanál cukrozatlan holland kakaópor
3 dkg olvasztott vaj
5 kiskanál kristálycukor.

A töltelék hozzávalóit összekeverem. Kitekerem a tésztát, vékonyan, teljes felületén megkenem a vajas-fahéjas-kakaós krémmel, majd hosszanti irányban feltekerem, mint a rétest. Ügyelek arra, hogy a tekercs lehetőleg mindenhol ugyanolyan vastag legyen. Visszacsomagolom a papírba, ami rajta volt, majd legalább fél órára beteszem a hűtőbe.

Ha sütni akarom, a sütőt 200 fokra előmelegítem. Előveszem a tésztarudat, kb. két centi vastag szeletekre vágom, a szeleteket a tenyeremben kicsit ellapítom. Az aljára biztonsági okokból a fent leírt módon kis tésztalapokat nyomkodok, sütőpapírral bélelt tepsiben sütöm meg.
Nekem ebből a mennyiségből 18 csigám lett, amiből Attila még azon melegében 11 darabot eltüntetett egy liter tej kíséretében, majd utána még hármat, úgyhogy reggelire nekem alig maradt.

2007. november 18., vasárnap

Húsos pita


Ez az étel rokonságba állítható a gyrossal, porchettával, fajitassal, és minden olyan szendvicsszerű készítménnyel, amit lepénybe/pitába vagy egyéb hasonló kenyérbe töltenek.
Maga a felhasznált hús azonban nem szokványos, dagadót ilyen formában még sehol nem ettem. Kis hazánkban a dagadó töltése igen elterjedt, mi azonban nem csináljuk, anyósom szokta készíteni, általában hidegen esszük, mert melegen túl tömény, valamilyen saláta társaságában. Nálunk a dagadó tehát nem töltött, hanem töltelék.

Az a jó benne, hogy mivel elég zsíros, nem szárad ki, és cafatokra szabdalva nagyon ropogósra-pörcösre lehet sütni. Az elkészítés módszere az oldalaséra hajaz: befűszerezve tepsiben jól megkapatom, víz aláöntésével fólia alatt puhára párolom, majd levéve a fedőt megpirítom. A kész hús egyik fele megy a hűtőbe, felvágott helyett szendvicsben erős paprikával igen jó, a másik feléből pedig készül a töltött pita.

Sok zöldségfélét, joghurtos-csípős mártást teszünk még mellé, bulik, iszogatós összejövetelek jó kísérője lehet.

Néha, amikor Attilát ráveszem, hogy süssön tortillát, más fűszerezéssel csináljuk, és abba is ezt a húst töltjük.

Recept

1 kg nem túl zsíros dagadó
1 kiskanál pirospaprika
2 kiskanál kakukkfű
pár levél rozmaring
1-2 kiskanál egész római kömény
fél citrom leve
4 gerezd fokhagyma
olaj, só, tarkabors frissen őrölve

A tálaláshoz
fejenként egy-két pita
salátamix
lilahagyma
kígyóuborka
paradicsom
joghurt
darált erőspaprika


A húsdarabot jól besózom, a fűszereket az olajjal és citromlével elkeverem, hozzáadom a felaprított fokhagymát, és a húsra kenem, bele is nyomkodom egy kissé. A sütőt előmelegítem, a fűszeres húst tepsibe fektetem és erős lánggal mindkét oldalát megkapatom. Ezután vizet öntök alá, lefedem fóliával és puhára párolom. Ha megpuhult, fedetlenül megpirítom. Amikor ezzel megvagyok, levágok belőle annyit, amennyit úgy gondolok, hogy megeszünk, cafatokra vágom, serpenyőben zsiradék nélkül megpirítom.
A pitákat mikróban vagy serpenyőben meglangyosítom, levágom a tetejüket és megtöltöm a hússal, felaprított zöldségekkel, megöntözöm a paprikakrémmel és sóval elkevert joghurttal.

Ha valamilyen összejövetelen kínálom, hagyom, hogy mindenki a maga szája íze szerint készíthesse el.

2007. november 17., szombat

Szűzérmék aszalt szilvás-narancsos mártással


Ahogy közelednek az ünnepek, egyre inkább kezdek karácsonyi hangulatba kerülni. Töröm a fejem a menün, az aprósüteményeken és persze az ajándékokon. Az ünnepi hangulat szép lassan besettenkedik a konyhába is: azon kapom magam, hogy olyan ételeket készítek, amiben a karácsony hangulatát idéző fűszerek, illatok kapnak hangsúlyt. Ez a mai is ilyen lett, kiváltképp a mártásban érzékelhető az ünnep íze-illata. Attila meg is jegyezte, amikor a mártást kevergettem, hogy karácsonyi illatok terjengenek. Kacsával vagy vaddal (szarvas, őz) karácsonyi vacsoraként is el tudom képzelni ezt az ételt.

A mártás íze a fűszerektől és narancstól édes-fanyar lett, kicsit a Campari ízére emlékeztetett, biztos nem voltam túl alapos és nem szedtem le teljesen a narancs fehér burkát, de szerintem ez most előnyére vált. Langyosan (majdnem szobahőmérsékleten) tálaltam, és nem bántam meg, sokkal kerekebb, lágyabb így, mint forrón. Nekünk mindenesetre nagyon ízlett. Krumplipürével tálaltam, ami illik is hozzá, meg persze néha Attila kedvére is lehet tenni. Menne hozzá a burgonyafánk is, de azt majd legközelebb.

Recept

2 sertés szűzpecsenye
tarkabors, só
vaj és olaj a sütéshez

A mártáshoz
1.5 dl száraz vörösbor (nálunk most J.P. Chenet Cabernet-Syrah)
5 dl húsleves
20 dkg aszalt szilva
1 közepes narancs filézve, kis kockákra vágva
fél hagyma
rozmaring
1 db csillagánizs
mokkáskanálnyi fahéj
1 cm-s gyömbér apróra vágva
só, tarkabors frissen őrölve
2-3 dkg vaj
1 evőkanál cukor

A krumplipüréhez
1 kg krumpli
8 dkg vaj
2-3 evőkanál tejföl
tej
só, szerecsendió

A mártással kezdem a főzést. A vajat lábosban felolvasztom, karamellizálom rajta a cukrot. Óvatosan felöntöm a levessel, vélhetően pöfögni-fröcskölni fog és a cukor bemerevedik, de nem kell megijedni, majd felolvad a hőtől. A folyadékba beledobom a csillagánizst, gyömbért, fahéjat, rozmaringot, a hagymát egészben. Hozzáadom a szilvát, sózom, borsozom, beleöntöm a bort is és addig főzöm, amíg a szilva felpuhul és a leve kissé besűrűsödik. (A csillagánizst 5 perc után kivettem, mert nem akartam, hogy medvecukor ízű legyen az egész, a hagymát pedig akkor távolítottam el, amikor már megüvegesedett.) Ekkor hozzáteszem a narancskockákat és még pár percig forralom. Ha kész, hűlni hagyom.

Utána elkészítem a pürét a szokásos módon, illetve a bekeverést Attilára bízom.

A húst keresztben 4-5 centi vastag szeletekre-érmékre vágom, lapjára fordítom és tenyérrel meglapogatom, tarkaborsot tekerek rá.
Mielőtt a püré teljesen elkészülne, előkapom a grillserpenyőt, diónyi vajat és egy-két evőkanál olajat forrósítok, beleteszem a húst és 5-6 perc alatt megsütöm, a sütés közben sózom. Akkor jó, ha kívül szép barna kérget kap, de belül még majdnem rózsaszín, lédús.

A húst tányérra szedem, meglocsolom 3-4 evőkanál mártással és krumplipürével körítem.

2007. november 16., péntek

Rigatoni padlizsánnal


Ma estére egy gyors olaszos tésztát készítettem, mert nagyon szeretjük a tésztát, főként mediterrán ízekkel.

Volt itthon egy padlizsán, amit már el akartam használni, így lett belőle padlizsános paradicsomos tészta, ami egyébként az egyik kedvencem. Nyáron a padlizsán majdnem minden nap asztalra kerül, mert az egész család imádja, legyen akárhogy elkészítve.

Gondolkodtam azon, hogy milyen tésztával együk, a végén én döntöttem el, mert ezt a mártást inkább nagyobb méretű tésztafélével szeretem, így lett rigatoni.

Ez egyébként a
Pasta alla Norma egyik változata, amely tipikus szicíliai étel, amikor kint jártam, ettem is, talán emiatt vonzódom hozzá, főként hogy nagyon egyszerűen elkészíthető.
Az ételt állítólag a nagy olasz zeneszerző, Bellini tiszteletére nevezték el, Norma című operájáról. Az eredeti recept spaghettivel ,vagy más hosszúkás tésztával készül, tetejére sózott ricottát tesznek, nálam azonban általában az alábbiak szerint készül.

Recept

2 padlizsán
1 doboz hámozott paradicsom konzerv (darabos)
1 kisebb hagyma,
2-3 szardellafilé
négy gerezd fokhagyma
5-6 bazsalikomlevél
egy-két levélke rozmaring
olívaolaj
tálaláshoz parmezán
400 gramm rigatoni vagy spaghetti

A padlizsánt héjastól felkockázom, vagy félkör alakú szeletekre vágom, 15 percre besózom, az idő elteltével leöblítem, lecsepegtetem, és forró olajban aranybarnára (vagy kicsit sötétebbre) sütöm. Kiszedem, papírtörlőn lecsepegtetem, melegen tartom. A paradicsomszószhoz olívaolajon megfuttatom a hagymát, az összevágott szardellát és a felaprított fokhagymát, beleteszem a hámozott paradicsomot. Ízesítem a fűszernövényekkel és sóval, és készre főzöm kb. 25 perc alatt, amíg kicsit besűrűsödik. A tésztát sós vízben kifőzöm, ha már kész (al dente), a megforrósított paradicsomszószba keverem, összemelegítem és a tányéron hozzáadok tetszés szerinti mennyiségben sült padlizsánt, majd megszórom parmezánnal
.

2007. november 15., csütörtök

Sajtos brokkoli-krémleves


A ronda időben mindenkinek jól esik egy kis meleg leves, még annak is, aki egyébként nem rajong érte, mint mi. Legjobban a krémleveseket szeretjük, így most egy ilyen recept következik.

Volt egy fej (?) brokkolim, ebből kellett kihozni valamit, egy-két további, itthon megtalálható hozzávaló felhasználásával.

Ha krémleves, akkor sajtnak nálunk kell bele kerülnie, ízesítőnek jól jön a fokhagyma és a szerecsendió.

Én ezeket a leveseket mindig húslevessel készítem víz helyett, mert annak az íze jól harmonizál a zöldségfélékkel, ez most is így történt. Lehet használni leveskockát is (már hallom a gasztrománok hangos felhördülését, de van olyan, amikor a házi húsleves sajnos nem áll rendelkezésre)…

Úgy gondolom, hogy az ilyen egynemű krémlevesekbe nagyon jól illik egy kevés alkohol a sajt mellé, fondue-re emlékeztető ízhatást érhetünk el vele. Most kikaptam a kedvesem kezéből a sört, amit ivott, és abból löttyintettem bele, de nem bántam meg, nagyon kellemes íze lett. Ehelyett száraz fehérbor is használható.

Recept

70 deka friss brokkoli
1.2 liter húsleves
3 gerezd fokhagyma
5 deka reszelt edami sajt
8 deka reszelt parmezán
fél deci sör
só, szerecsendió, tarkabors frissen őrölve
a tálaláshoz pár csepp tejszín és parmezán


A levest felforralom, beledobom a megtisztított, egészben hagyott fokhagymát és a rózsáira szedett brokkolit puhára főzöm benne. Leveszem a tűzről és botmixerrel egyneművé mixelem. Beleteszem a sajtokat, sózom, borsozom, ízesítem szerecsendióval, majd visszateszem a lángra, beleöntöm a sört és még egyszer felforralom, hogy a sajt elolvadhasson. Tálalásnál tejszínnel csepegtetem meg a tetejét és reszelt parmezánnal megszórom. Általában vajas pirítóssal szoktuk enni, most még ezt is elhagytam.

2007. november 14., szerda

Gorgonzolás leveles csigák



Nagyon szeretem a sós süteményeket, ezekből is főleg a kis trükkel készült, nem hagyományos változatokat, nem elvitatva persze ezek jelentőségét sem.

Egész héten motoszkált bennem egy sajtos/sajtkrémes csigának a gondolata, amit leveles tésztából kívántam elkészíteni.

Persze a leveles tésztát nem én, hanem
Tante Fanny követte el, receptötleteket is lehet nála találni.
Nagyon szeretem a kész leveles tésztát, mert bármikor gyorsan elő lehet kapni, és ha vendégek jönnek, készíthető belőle bármilyen lepény, táska, töltött finomság, akár sós akár édes töltelékkel. A fagyasztott változatból szoktam is tartani a mélyhűtőben, már ha van elég tárkapacitásom (mostanában sajnos ez nem mondható el).

Ez a mostani változat olaszosra sikeredett, mert gorgonzolát és parmezánt használtam a töltelékhez.

Recept

1 rúd friss levelestészta (A Tante Fanny duplacsomagolásúnak a fele)
10 dkg gorgonzola
5-6 dkg reszelt parmezán
2 koktélparadicsom

frissen őrölt tarkabors
2-3 levél rozmaring
kb. 2 evőkanál olívaolaj

A gorgonzolát villával összetöröm, beleszórom a reszelt parmezánt, a nagyon kis kockákra vágott koktélparadicsomot, pici sót, borsot és a rozmaringot és az olívaolajjal kenhető, pasztás állagúra keverem. Kitekerem a tésztát, megkenem a sajtos krémmel, hosszanti irányban feltekerem, majd visszateszem egy-két órára a hűtőbe. Ezután előmelegítem a sütőt, a tekercset felvágom kb. 2-3 centi vastag szeletekre, kicsit lelapogatom és tepsire/sütőlapra rakosgatom lapjával lefelé, majd 8-10 perc alatt megsütöm . Jó vendégváró falatka, borkorcsolya. (Raktam alá sütőpapírt, amit alig győztem levakarni.) Sok változatban el tudom még képzelni, de nem akarom lelőni az összes „poént” .

Vendégeket vártunk szombatra, de nem jöttek, úgyhogy kénytelenek voltunk azon melegében betermelni mind a kb. 12 darabot, ezért a kép sem lett túl jó, mert lóhalálában csináltam.

2007. november 13., kedd

Csokitorta liszt nélkül


Hétvégén vettem egy új 23 centis kapcsos tortaformát, mert a régi már használhatatlan. Ahogy megvettem, rögtön azon kezdtem el agyalni, hogy mi legyen az, amit először sütök benne.

Nagyon szeretem az étcsokit és korábban jól be is vásároltam belőle, úgyhogy ennek felhasználása adott volt. Nem akartam krémes süteményt, de mégis valami könnyed, puha dologra vágytam.
Régóta foglalkoztat egy liszt nélküli csokitorta gondolata, de eddig valahogy nem akadtam rá a megfelelőre, ahogy viszont Nigella Lawson Nigella Falatozója (Nigella Bites 120. oldal-Habos csokoládétorta) című könyvét lapozgattam, ráakadtam erre a receptre. A tetejére való krémet egyszerűen elhagytam, és szimplán tejszínnel megöntözve ettük.

Recept

250 gramm 70%-os kakaótartalmú étcsoki
125 gramm vaj
6 tojás (két egész és 4 szétválasztott)
175 gramm porcukor
2 evőkanál narancslikőr (ezt most kihagytam)
1 nagy narancs lereszelt héja
a tálaláshoz tejszín

A csokit gőz felett felolvasztom, ha ez megtörtént, beleteszem a puha vajat, hagyom hogy beleolvadjon. A két egész tojást meg a négy tojássárgáját 100 gramm porcukorral habosra keverem, belereszelem a narancs héját és óvatosan beleforgatom a felolvadt csokit. Másik tálban félig felverem a fehérjéket, majd folyamatosan adagolva a maradék porcukrot, kemény habbá verem. A csokis masszába óvatosan, széles mozdulatokkal beleforgatom a tojáshabot.
A masszát kivajazott tortaformába öntöm és előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a közepe már nem remegős. Ez a könyv szerint 35-40 perc, nálam fél óra volt. Kiveszem, hagyom majdnem teljesen kihűlni. A teteje majd behorpad és berepedezik, de ilyennek kell lennie. Ha kihűlt, leveszem a tortakarimát és cikkekre vágva, tejszínnel meglocsolva tálalom.

Nagyon puha, szinte szivacsos állagú, ráadásul gyorsan készíthető, a csokirajongók semmiképpen se hagyják ki!

2007. november 12., hétfő

Erdélyi rakott káposzta


Ma nem mentem dolgozni, mert itt a hegy tetején a hó elzárt minket a külvilágtól. Hiába mondtam Attilának pénteken, hogy cserélje le a nyári gumit, nem hallgatott rám, most meg nagy fogadkozás közepette mehetett le a tükörjégen a gumishoz. Szeret veszélyesen élni, de mindegy.
A táj gyönyörű, tiszta karácsonyi hangulatba is kerültem, ez pedig egyenes utat jelent a konyhai tevékenykedéshez.

Mivel jó hideg van, és nálunk így téltájban egyre gyakrabban kerülnek elő a savanyú káposztás ételek, rakott káposztát csináltam, a hagyományos családi recept alapján. Szerencsére ezeknek az ételeknek az egész család nagy rajongója.

Nézegettem a weben a recepteket és majdnem mindegyik írja, hogy főtt tojást kell beletenni, na nálunk ez nem szokás. Ellenben sok hússal és káposztával, kolbásszal, sok tejföllel és kevés rizzsel készítjük.

Mindig túlméretes adagot készítek, mert köztudott, hogy a káposztás ételek felmelegítve még jobbak, mint frissen.

Recept

80 dkg darált sertéshús
1.5 kg savanyú káposzta
1 nagy fej hagyma
15-20 dkg jóféle szárazkolbász
3 gerezd fokhagyma
pirospaprika
frissen őrölt feketebors
15 dkg főtt rizs
10 dkg kolozsvári húsos füstölt szalonna
4-5 dl tejföl

Olajon megpirítom a hagymát, rádobom a darált húst, a felkarikázott kolbászt, a felaprított fokhagymát és fehéredésig sütöm. Amikor levet enged, megpaprikázom, sózom, borsozom, puhára főzöm. Ha kész, belekeverem a rizst. (Nem árt, ha van egy kis szaftja, amit a rizs felszívhat). A savanyú káposztát kimosom és kinyomkodom ha túl savanyú, és egy kis víz hozzáadásával 20 percig párolom. Ha mindent előkészítettem, következik az étel összeállítása.
Egy nagy tepsit vékonyan kiolajozok, ha olyanom van, meghintem zsemlemorzsával. A káposzta felét a tepsibe terítem, ráteszem a rizses-húsos masszát és beborítom a káposzta másik felével. Jó vastagon megkenem tejföllel a tetejét, vékony szalonna-szeletkéket teszek rá és előmelegített sütőben kb. egy óra alatt megsütöm. Akkor jó, ha a tejfölt beszívta és a szalonna pörcösre sült. Tálalásnál jó friss fehérkenyeret és további tejfölt kínálok hozzá. Száraz fehérbor, vagy abból készült fröccs illik hozzá.

Mivel nem hagyhattam veszendőbe menni a drága időt, készült egy csokitorta is, amiről azonban holnap fogok írni.

2007. november 11., vasárnap

Tiramisu


A tiramisunál gyorsabban elkészíthető desszertet nem igazán ismerek, nálunk Attila szokta készíteni, mert így több krémet tud kicsempészni a keverőtálból észrevétlenül.

Most hogy megcsináltuk, kicsit
utánanéztem és azt találtam, hogy ennek a mára közismert, és divatos édességnek az ősét a 17. században Sienában készítették III. Cosimo de’ Medici nagyherceg látogatása alkalmával, a nagyherceg levese elnevezéssel. A nagyhercegnek annyira megtetszett a recept, hogy magával vitte Firenzébe, ahol a 19. századra nagyon népszerűvé vált az ott élő angol értelmiség körében, így jutott el a ködös Albionba. A forrásom szerint a mai változat az 1970-es években alakult ki egy trevisoi étterem, a Le Beccherie konyháján. Az USA-ban, San Franciscoban kezdődött a népszerűsége, amely a mai napig töretlen immár az egész világon.

Gyakorlatilag annyira egyszerű az elkészítése, hogy annak is célszerű belevágni, aki nem mozog otthonosan a konyhában. Amin el lehet csúszni: a mascarpone ne közvetlenül a hűtőből kerüljön bele, mert akkor nem lehet jól elkeverni, rendes kávét használjunk hozzá, ne valami utánzatot, jó minőségű alkoholt tegyünk bele, ne sütőrumot/Magyarországon kapható „kétdekás kézigránátot”, és a piskótát ne fojtsuk bele a kávéba, mert szétázik.

Recept

30-35 darab babapiskóta
500 gramm mascarpone
egy adag erős feketekávé (én négyszemélyes kotyogóssal Segafredoból főzöm)
5-6 kanál Marsala/konyak/rum – most Bacardi került bele
egy csipet fahéj (ez az én mániám)
100 gramm porcukor
3 tojás
kakaópor (nem Nesquick!!)

Először is főzök egy jó kávét, kihűtöm, mély tálba öntöm, beleteszek 3-4 evőkanál rumot (vagy a fenti szeszek valamelyikét). Itt én átadom a terepet Attilának, aki szétválasztja a tojásokat, a sárgákat a cukorral és a fahéjjal habosra keveri fehéredésig. Beleteszi a puha mascarponét és habosra keveri. A tojásfehérjékből kemény habot ver (előtte elmossa a robotgép keverőpálcáját, nehogy ki kelljen dobni a fel nem verődő tojásfehérjét). A habot óvatosan, fakanállal, széles mozdulatokkal belekeveri a mascarponés krémbe, de csak pár mozdulat erejéig, nehogy összeessen az egész. A piskótákat pár másodpercre belemártja a rumos kávéba, és egy rétegben kirak vele egy mélyebb, szögletes jénai tálat. Ráönti a krém felét, szépen elegyengeti, majd újabb sor kávés piskóta lerakása után ráönti a krém másik felét is. Elegyengetés után mehet a hűtőbe legalább 6 órára, de jobb ha egy napot áll.
Tálalásnál megszórom-szitálom holland kakaóporral.

A képen látszik, hogy nem igazán bírtuk kivárni a hűtési időt….

2007. november 10., szombat

Őzpörkölt gombával



A pénteki „Mit ennél a hétvégén?” kérdésemre a válasz az volt, hogy valami vadat, így ma özpörköltet készítettem gombával.

Körülbelül másfél éve határoztuk el, hogy rendszeresen fogunk vadhúst (v)enni, hogy változatosabban táplálkozzunk. Na persze ez csak fagyasztott állapotban érhető el, illetve ha valamilyen isteni csoda eredményeként egy kedves ismerős megajándékoz vele. Nem olcsó mulatság, de azért egyáltalán nem megfizethetetlen, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bármilyen tőkehús. Aki még nem evett, azt tudnám mondani, hogy az íze egy jó marhahúséra emlékeztet, egy kis májas beütésű felhanggal.

Volt már a tányéron vaddisznó, szarvas, őz, inkább ez utóbbi kettőt szeretjük. Tavaly karácsonykor is vadételt készítettem, szerintem ez egy keletkező hagyomány kezdete volt, mert idén is ezt tervezem, őzgerinc felhasználásával. Az előző mondat javítva úgy hangzik, hogy már második éve készítek vadat karácsonyra, idén ez lesz a harmadik alkalom. A javításra azért került sor, mert Attila elolvasván a bejegyzést, kikérte magának a tévedésemet és közölte, hogy most azonnal javítsam ki.

A most leírásra kerülő ételt általában nyáron, bográcsban szoktuk készíteni, de sajnos most maradt a tűzhely, mert az időjárás nem volt elég kegyes hozzánk.

Recept

1 kg pörköltnek való őzhús (lábszár, lapocka, comb)
2 fej hagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
olaj/szalonnazsír
egész köménymag
pirospaprika
egy kis babérlevél
egy gerezd fokhagyma
4-5 szem megtört borókabogyó
30 dkg gomba (jobb ha erdei, de most csak „mezei” volt)
2 dl száraz vörösbor

Pörköltalapot készítek – elvégre pörköltről van szó - : olajon vagy zsíron megfonnyasztom a felaprított hagymát és zöldpaprikát a köménymaggal és a borókával. Ha már üveges, megszórom pirospaprikával, sózom, felöntöm kb. két deci vízzel, amit erős tűzön elforralok róla, hogy a hagyma kicsit pépes állagúvá váljon. Ekkor beledobom a kisebb darabokra vágott őzhúst, fehéredésig pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, utánasózom és lassú tűzön elkezdem párolni, fedő alatt. A szaft mennyiségét folyamatosan figyelem, ha kell, vízzel pótolom. Amikor a hús félig már megpuhult, beleteszem a feldarabolt gombát és készre főzöm. Nálam általában a szaft majdnem eltűnik, mire megpuhul, ilyenkor jön a vörösbor bele. Összeforralom, a szaftot tetszés szerinti sűrűségűre beállítva, majd köményes-sós vízben főtt krumplival, vagy egyszerűen friss kenyérrel és savanyúsággal tálalom. Jól esik mellé egy-két pohár száraz vörösbor.

2007. november 9., péntek

Thai curry vagy mi....


Ma ismét gyors vacsorához való receptet szemeltem ki és főztem meg, Attila legnagyobb megelégedésére, ugyanis él-hal a csípős-krémes-kókusztejes thai és egyéb ázsiai ételekért.

Nem igazi thai curry ez, mert általában csirkét, marhahúst halat használnak hozzá, én pedig szűzpecsenyéből készítettem. Ráadásul a hozzávalók nehézkesebb beszerzése miatt Asian Gourmet fűszerpasztát használtam hozzá, így az autentikus mozsárhasználattól eltekintettem.
Nagyon szeretem ezeket a fűszerpasztákat, stir-fry önteteket, mert tényleg érződik a felhasznált hozzávalók aromája, ráadásul nincs bennük monoszódium-glutamát, tartósítószer vagy színezék. A Culinarisban, Corában, Tescoban hozzá lehet jutni, én ilyen helyekre kb. félévente megyek, kifejezetten azért, hogy a lemerült tartalékokat feltöltsem.

A mai ételbe thai zöld currypaszta került, amiben zöld chili, fokhagyma, sallottahagyma, thai citromfű, galangal, thai bazsalikom (ez darabokban, mert látszik), koriandermag,halszósz, rákpaszta és római kömény van, kis sóval és cukorral fűszerezve.

A curryt eredetileg úgy kellene készíteni, hogy felforrósított olajhoz kell adagolni a fűszerkrémet, felengedni kókusztejjel és ebben kellene puhára főzni a felhasznált hús vagy halat. Nálunk ez a folyamat kicsit eltérően alakul, a sültebb-kérgesebb húsokhoz való vonzódásunk miatt.

Recept

egy szűzpecsenye
egy közepes sárgarépa
egy kisebb sárga kaliforniai paprika
20 dkg friss bébikukorica (METRO-ból)
3 gerezd fokhagyma
2 cm-es gyömbérdarab
1 tasak Asian Gourmet thai zöld currypaszta
2 löttyintés szójaszósz
1 kókusztejkonzerv
olaj, só, tarkabors frissen őrölve
ízlés szerint lime, koriander a tálaláshoz

Először is mindent kisebb csíkokra feldarabolok és a kezem ügyébe készítem. Ennél az ételnél nem vágom túl vékonyra a répát, mert a főzés során hamar megpuhul és akkor jó, ha roppanós. Előkapom a wokot, olajat forrósítok benne, beledobom a fokhagymát, gyömbért és a húst, és elkezdem a lehető legnagyobb fokozaton kevergetve sütni. Tekerek rá tarkaborsot, rálöttyintem a szójaszószt, sózom és 3-4 perc alatt puhára sütöm. Szűrőkanállal kiszedem, melegen tartom. Kicsit lejjebb veszem a lángot, a wokba rakom a fűszerpasztát, felöntöm a kókusztejjel. Beleszórom a feldarabolt zöldségeket, visszateszem a húst, és összefőzöm, amíg egy kicsit besűrűsödik. Mivel rizzsel tálalom, maradjon alatta elég mártás. Korianderlevelekkel díszítem, Attila inkább pár csepp lime-ot tesz rá.

Csak annak ajánlom, aki szereti a csípőset, aki kevésbé rajong érte, csak fél tasak fűszerkrémet használjon!

2007. november 8., csütörtök

Férfi a fakanál másik végén!


Ez az étel gyakorlatilag minden családban előfordul, csak máshogy hívják. Hallottam már tócsninak, tócsinak, lapcsánkának, lepcsánkának, cicegének, macoknak, hasonló formában más népek konyháján is megtalálható, gondoljunk például a rösztire. Moha és Sáfránynál a többiek receptjeit is megtalálhatjátok, mert volt olyan kedves és összegyűjtötte a változatokat.

Nálunk ez is hagyományosan férfimunka, mert utálom a reszelést – általában ez üzemi balesettel jár nálam – másrészt kedvesem amikor megéhezik, és nem talál a fogára való étket a hűtőben/kamrában, mindig felteszi a költői kérdést: Ne csináljak egy kis tócsnit? Természetesen mindig igen a válasz.

Én a krumplipucolásban szoktam segédkezni, ő bekeveri és süti, így nagyon hamar megvan, gyors vacsora.

Most, amikor készítette, nagyon izgult a sütésnél, mert mondtam, hogy felteszem a blogra, ezért igyekezett nagyon egyenletesen barnáspirosra sütni, a tálon elrendezgetni. Mondtam is neki, hogy ő is meg fog bolondulni, mint én.

Egyébként szeret főzni, de csak akkor, ha én ott vagyok, hogy legyen, aki szórakoztassa közben, meg a piszkos munkát megcsinálja (pucolás, mosogatás stb.) Ezért sajnos nem szokott vacsorával várni, de így együtt talán még jobb elkészíteni az ételeket.

Most már nem köntörfalazok tovább: a kedves neve Attila, kezdek belefáradni az inkognitójának megőrzésébe. Arról nem is beszélve, hogy a kedvesem, párom, barátom olyan elcsépelt szavak és nem is fejezik ki rendesen kapcsolatunk lényegét, amely már gyakorlatilag házasság, csak nem rajongunk a papírmunkáért (mondom én, az aktakukac).


Recept

4-5 közepes krumpli
1 tojás
1 fej vöröshagyma reszelve
2 gerezd fokhagyma (opcionális)
liszt

frissen őrölt feketebors
a tálaláshoz fokhagymás tejföl

A krumplit én meghámozom, Attila lereszeli. Ekkortól már nem veszek részt az effektív munkában. A krumpliból a tojással, liszttel, reszelt hagymával, sóval, sok borssal (ezen néha megy a vita) galuska-sűrűségű masszává dolgozza. Van, amikor áttört fokhagymát is teszünk bele, de most nem tettünk. Forró olajban süti ki, evőkanállal adagolva-lapogatva a krumplis keveréket. Papírtörlőn lecsöpögteti, és egy nekem- egy-neked felállásban, fokhagymás tejföllel megkenve esszük meg.

2007. november 7., szerda

Tatárbifsztek pirítóssal


Na, szerintem ez igazi férfimunka, nálunk mindig kedvesem ízesíti be.

Nagyon szeretem, a családi legenda szerint valószínűleg azért, mert anyukám mindenórás kismamaként vendégeskedés folyamán tatárbifszteket evett, pár óra múlva elfolyt a magzatvíz, aztán meg jöttem én…. Ebből is lehetett volna VKf-es postot csinálni, de sebaj, vannak még titkos tartalékok.

Vendéglőben jellemző, hogy a húst csinos egyszemélyes adagokra kupacolják, körülötte kis halmokba rakják az ízesítőket és a kedves vendég magának készítheti el, a saját íze szerint. Szerintem ez otthon, főleg két személyre felesleges, ha a családtagok ízlése egyezik, ráadásul ha be van keverve a húsmassza, az ízek is jobban összeérnek pár órás hűtőben történő érlelés után.

Régen mindig apukám csinálta, általában akkor ettük, ha vendégek jöttek, mert abban az időben nehezebb volt bélszínhez jutni, mint most. Arra emlékszem, hogy sose maradt belőle. Szerintem ez az én generációm tipikus előétele.

Megnéztem a szakácskönyveimet és általában azt írják, hogy pácoljuk be készítés előtt pár nappal olaj-mustár keverékbe és durvára tört borsba, de én ezt nem szoktam csinálni. Eredetileg nem is darálni kellene hozzá a húst, hanem késsel nagyon apróra vagdosni, de ehhez meg aztán végképp nincs türelmem. Ha ezeket a „faxnikat” elhagyjuk, tényleg nagyon gyorsan elkészíthető akár vacsorára, akár váratlanul betoppanó barátaink részére (ekkor nem árt növelni a hozzávalók mennyiségét). A fotó ennek megfelelően elég naturalisztikus lett, ez van.

Recept

50 dkg bélszín (volt már rá példa, hogy hátszínből készítettem…lásd vendéglők….)
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy tojás
frissen őrölt feketebors
mustár
ketchup

Worcestershire mártás

A megtisztítom a hártyáktól (ha vannak), kisebb kockákra vágom és aprítógépben finomra darálom. Ezután a hagymát és a fokhagymát is ilyen módon aprítom szinte péppé. És ekkor jön a férfi, aki a masszát a tojással és a többi ízesítővel szépen összekevergeti-nyomkodja. Tapasztalatunk az, hogy addig kell csinálni, amíg a hús színe vörösesről barnásra vált át. Van, aki vajat is tesz bele, mi nem szoktunk. Pár órán át hűtőben letakarva érleljük, hogy az illatát lehetőleg semmi se vegye át. Mindig vajas pirítóssal esszük és jóféle száraz vörösborral kísérjük. Túl nagy mennyiséget ne készítsünk, mert hamar meg kell enni. Nem lesz nehéz…

2007. november 6., kedd

Sült túrótorta erdei gyümölcsökkel


Amióta írom a blogot, általában minden napra jut házi sütemény, ami azért jó különösen, mert számomra az ideális reggeli a tejeskávé egy szelet sütivel.
Szombaton vendégeink voltak, és igazság szerint nem beszéltük meg, hogy itt is ebédelnek,
úgyhogy szerencse, hogy marhahúslevest csináltam, mert senki sem maradt éhen, sőt, ráadásként az előző nap készített körtetortát kínáltam desszertnek, ami el is fogyott az utolsó morzsáig. Ennek nagyon örültem, de vasárnap rájöttem, hogy nincs itthon süti! Ezt gyorsan orvosolni kívántam és sütöttem egy túrótortát, amit erdei gyümölccsel bolondítottam meg.

Recept

A tésztához:

180 gramm liszt
12 dkg vaj
1 tojássárga
2 evőkanál cukor
csipet só

A töltelékhez:
50 dkg áttört túró
4 evőkanál porcukor
1 citrom lereszelt héja
1 púpos evőkanál étkezési keményítő
3 tojás
a tésztából kimaradt tojásfehérje
35 dkg erdei gyümölcs keverék (sajnos csak fagyasztott volt)

A tésztához valókat gyorsan összegyúrom, majd kb. egy órára behűtöm. Ezt követően a tésztával kibélelek egy – a változatosság kedvéért jelen esetben téglalap alakú –jénaifedőt és visszadugom a hűtőbe, amíg elkészítem a túrókrémet. A tojásokat szétválasztom. A túrót a tojássárgákkal, cukorral, citromhéjjal kikeverem. Másik tálban a 3+1 tojásfehérjéből habot verek és széles mozdulatokkal belekeverem a túrós masszába. Előkapom a tésztát, beleöntöm a túrókrémet, a tetejére rakom a kiengedett, lecsepegtetett erdei gyümölcsöt (kicsit ki is nyomkodtam sűrű szitán) és nagyon kis lánggal kb. 50-60 perc alatt megsütöm. Hagyom kihűlni, hogy a túrós krém visszadermedjen.

Ez gyakorlatilag egy túrótorta lett, nem a légies-habos, hanem az omlósabb fajtából. Mivel kevés benne a cukor és a gyümölcs is savanykás, a nagyon édesszájúak tegyenek bele több cukrot, vagy porcukrozzák a tetejét (én ezt nagyon nem szeretem) .
A tetejére mehet bármilyen bogyós gyümölcs, de szerintem felezett szilvával, barackkal is jó lehet.

2007. november 5., hétfő

VKF X. Folytatásos regény befejező rész: orosz hússaláta

A marhahúsleves regénye, és ezzel az én jubileumi VKF-re írt pályaművem is befejeződik ma, az apu által orosz hússalátának titulált étellel, amit mindig ő készített el a levesből megmaradt zöldségekből és húsból, egy-két további kellék felhasználásával. Kiskoromban nem igazán szerettem, de ahogy felnőttem, elkezdtem én is vágyakozni utána, majd amikor saját háztartásom lett, el is készítettem. Nagyon jó kis étel, még azokkal a férfiakkal is meg lehet etetni, akik nem rajonganak a zöldséget is tartalmazó ételekért (ez mondjuk nálunk nem jellemző). Gyors vacsoraként szoktam feltálalni, zsömlével vagy kiflivel.

Ma későn értünk haza, előtte dugóban is ácsorogtunk, ezért már elég ideges voltam, így a gyors vacsora tényleg gyorsra sikerült: még lefotózni sem volt időm. Szánom bánom, hogy ilyen kurtán-furcsán fejezem be a pályázatot.

Mindenesetre köszönet Lila Fügének a mindenki emlékezetét megdolgoztató ötletért, ó volt visszagondolni a gyermekkorunkra és felidézni az otthoni ízeket

Recept

A levesben főtt marhahús maradéka
Maradék leveszöldség, főtt krumpli
Két kisebb alma
Két-három csemegeuborka
Kiskanálnyi ecetes torma
2.5 dl tejföl
2 –3 evőkanál ketchup
só, bors

A tejfölből a ketchuppal, sóval, borssal dresszinget keverek. A húst, zöldségeket, almát, csemegeuborkát kis kockákra vágom és belekeverem a mártásba. Egy-két órát hűtöm, ha van rá idő és friss zsömlével-kiflivel tálalom.

2007. november 4., vasárnap

VKF X - Folytatásos regény második rész


Mint ígértem, a marhahúsleves regénye folytatódik, mivel a 15 literes lábos tartalmát veszendőbe menni nem hagyhatjuk .

Ezt a fogást, amiről most írok, általában a húsleves után szoktuk enni. Ha viszont nem akarunk annyira tartalmas ebédet, a levest cérnametélttel és a benne főtt zöldséggel megesszük és utána elég egy szelet sütemény vagy meleg édes tészta a jóllakottság eléréséhez. Lásd tegnap.

Mint már említettem édesanyámék családjában az osztrák polgári konyha gyakorolt nagy hatást az étkezésre, ezért logikus, hogy most a főtt marhahús – táfelspitz, tányérhús – fogyasztásáról esik majd szó.

A húson nem vesztünk össze, mert a család két csoportra oszlott: az egyik tábor a cupákosabb „rezgőért” volt oda, míg én a szép sovány darabokért rajongtam.

A levesben főtt, ízes marhahúshoz mindig dukált valamilyen mártás, ami általában kaporszósz vagy almás torma volt, kaporimádatom ellenére ez utóbbit írom le, mert ennek volt általában a legnagyobb sikere.
További körítés volt még a főtt krumpli, amit mindig a levesből kivett lében főztünk meg, meghámozva, de egészben.

A tegnapi vendégség nyomán mára alig bírtam megmenteni a levet, úgyhogy eltérve a hagyományoktól, ma sós vízben főtt krumplival ettük.

Recept

A levesben főtt marhahús
3-4 szép savanykás alma
ecetes vagy tejszínes torma 1-2 evőkanállal
tejföl

a tálaláshoz húslevesben főtt krumpli (személyenként kb. két közepes darab)

A marhahúst a levesben felmelegítjük szépen lassan, ezzel egyidejűleg a levesből lemerünk annyit, amennyiben a krumplit megfőzhetjük, és eziránt intézkedünk is. Amíg ez tart, elkészítjük az almás tormát. Az almákat meghámozzuk, kivesszük a csutkáját és nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét kinyomjuk és megisszuk. Hozzátesszük a tormát és annyi tejfölt, hogy sűrű mártást kapjunk. Sóval ízesítjük és betesszük a hűtőbe, hogy kicsit érjenek az ízek.
Ha a hús és a krumpli elkészül, tálalunk: a húsból szép szeleteket vágunk, mellérakjuk a krumplit. A húsra szoktam önteni egy evőkanálnyi levest is. A mártásból mindenki vesz magának, amennyit akar, általában az fogy el először, de ez nem is baj, mert ha túl sokáig őrizgetjük, az alma levet enged, és akkor már nem olyan finom.

Jó esetben még mindig marad a levesben egy kis hús, zöldség meg lé is, ennek felhasználásáról további folytatás következik!

2007. november 3., szombat

VKF X. -Folytatásos regény a marhahúslevesről



Apai ágon székely, anyai ágon osztrák-zsidó és somogyi családból származom, ez az olvasztótégely határozta meg ízlésemet az étkezésben is. Minden ágban volt egy-két konyhabolond, így nem csoda, hogy én is azzá lettem.

Anyai dédnagyanyám – anyukám elbeszélése alapján- igazi polgári konyhát vitt, melyben nagyapám kérésére gyakran került marhahús és vadhús az asztalra, ( vadas, zsemlegombóc, libamáj, marhahúsleves, fánk, bejgli, kaisersmarni stb.) ezt a hagyományt követve írtam meg ezt a kis történetet, nem kisebbítve persze az apai ág érdemeit. Anyai nagyanyám somogyi szegény család szülötte – ehhez képest az élet humoros, mert Gazdagnak hívták- nagymestere volt a szegényételeknek: a dödöllének, cicegének, pörkölteknek, és az igazi házi süteményeknek, pogácsáknak, melyek elkészítésében gyakran kérte segítségemet. Borsos tokánya, paprikás szaftban sütött húsa még ma is kellemes emlékeket idéz fel.

Apai ágról került az asztalra az erdélyi töltött káposzta sok füstölt hússal, paprika nélkül, a padlizsánkrém, a sültpaprika-saláta, puliszka, öntött saláta, maszlina és egyéb finomságok. A savanykás ízek szeretete biztos tőlük származik. (Egy darabig nem szerettem, mert nagyanyám egyszer a fejemre öntött egy fazék ecetes bablevest, aminek „illatát” három napig éreztem a hajamon…). Érdekes, hogy süteményeket apai nagyanyám egyáltalán nem készített.

Akitől a gasztronómia szeretete rám is átszállt, az édesapám, aki sajnos már nincs köztünk. Mániákusan gyűjtötte a szakácskönyveket, a Magyar Konyha számait, ezt a gyűjteményt én örököltem meg, jelenleg kb. 180 darabos a kiskönyvtáram. Ritkábban ragadott fakanalat, de akkor mindig valami különlegességet alkotott (bánkódott is nagyanyám a sok mosatlan láttán….), viszont amikor napközis lettem és rossz volt a menza, ő főzött rám és a barátnőmre.
Foglalkozása folytán gyakran járt külföldre, ahonnan mindig hozott egzotikus fűszereket, hűtőtáskában bélszínt, gyümölcsöket és egyéb finomságokat. A legjobb az volt, amikor karácsonykor érett, finom görögdinnyét ettünk jóvoltából, amit szintén külföldről szerzett be.

Az ő elméleti tudását anyukám valósította meg a konyhában, aki remekül főz, mind a mai napig gyakran cserélünk eszmét receptekről. Hét-nyolc éves voltam, amikor közösen indultunk a Keleti Károly utcai Fondue-bár főzőversenyén egy töltött pulykamell-roláddal, amivel el is nyertük az első díjat.

Karácsonykor mindig ment a vita, hogy mit főzzünk, mert minden alkalommal új receptet kellett kitalálni, a szakács és a közönsége örömére. Szerencsére nem volt senki válogatós, úgyhogy lehetett hal, vad, kacsa, liba és minden egyéb.
Ahogy felnőttem és a nagyszülők elmentek, az én szerepem a torták és aprósütemények elkészítése lett, majd amikor elköltöztem otthonról, én is teljes értékű „szakácsként” vetettem bele magam a konyhai munkába.

Fentiekből talán látszik, számos olyan étel van, ami családi kedvenc, de a marhahúslevest választottam, mert számomra az idézi vissza leginkább az otthon melegét. Ezt a levest mi csak nagy méretekben készítjük, mert így érdemes, és még sok más finomság készíthető belőle.

A post címe folytatásos regény, mert ennek az ételnek a maradékát sokféleképpen hasznosítottuk, ezt fogom megírni a X. VKF-re.


Recept

Szép darab marhafartő (kb. 1,2 kg)
2-3 velőscsont (most három, tenyérnyi, csontos marhaoldalas volt benne)
2 közepes vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
4-5 fehérrépa
6-7 sárgarépa
negyed fej kelkáposzta
közepes zellergumó
fél karalábé (nem szeretem, ezért kimaradt)
egy zöldpaprika
15-20 szem feketebors
2 cm-es gyömbér
5 szem szegfűszeg
késhegynyi sáfrány
2 kisebb babérlevél
kb 10 szem köménymag
só, csipet cukor

Először is, előveszem a kb. 15 literes lábosomat. Belerakom a húst és a csontot (a velőscsont végeit sóba szoktam mártani, hogy a velő ne folyjon ki) , beleszórom a feketeborsot, gyömbért, köményt, babérlevelet, fokhagymát, a félbevágott vöröshagymát beleszúrva a szegfűszeget, és felöntöm annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Forrásig hevítem lassú tűzön, még fél órát fő így, aztán hozzáadom a hosszában negyedekre vágott gyökérzöldséget, a kisebb darabokra vágott zellert, a kelt, a paprikát, sózom (inkább többször utánasózom, nehogy túl sokat tegyek bele), csipet cukrot teszek bele, hogy kihozza az ízeket, színezem a sáfránnyal és lassú gyöngyöző forralással készre főzöm (kb. 3 óra).Lehabozni nem szoktam, mert ettől még nem lesz zavaros. Családi szokás szerint cérnametélttel tálalom, amit külön lábosban, a levesből kimert húslevesben főzök ki. Előtte persze megesszük a velőt fokhagymás pirítóson. És hogy mi készül még belőle? Folytatás következik…

2007. november 2., péntek

Csokoládés körtetorta


Ma anyukám és leendő anyósom látogatott el hozzánk, kiskutyanézőbe. Természetesen főztem nekik, mégpedig közkívánatra pompost, meg persze ha már itt voltak, megkóstolták a narancskrémet is. Volt is sikere mind a kettőnek, de azért még sütnöm kellet valami süteményt, mert volt az aktuális receptújságokban egy, ami megmozgatta a fantáziámat.

Mániám a szakácskönyvek gyűjtése és emellett persze a receptújságok vásárlása. Mostanában kedvencem a Fakanál és a Vidék Íze, a most elkészített recept a Fakanál ehavi számából származik. A recepten annyit változtattam, hogy nem sütöm elő a tésztát, mert feleslegesnek tartom: sosem jártam még úgy, hogy a töltelék eláztatta volna.

Ez a sütemény számomra azért ideális, mert van benne étcsoki, meg körte, ami az egyik kedvencem. Számomra így ősszel-télen nincs is jobb, mint beleharapni egy jó kemény, de ízes barna héjú körtébe. A sütemény plusz-cukrot gyakorlatilag nem tartalmaz, így még diétázók számára is ideális bűnözés lehet.

Recept

A tésztához:

175 gramm liszt
10 dkg vaj
1 tojássárga
2 evőkanál cukor
csipet só

A töltelékhez:
2 nagy körte
15 dkg étcsoki (nálam 70 %-os Tibi Intense volt…)
1 evőkanál cukor
1 tojás
a tésztából kimaradt fehérje
1 evőkanál liszt
1.5 dl tejszín

A tésztához valókat gyorsan összegyúrom, majd kb. egy órára behűtöm. Ezt követően a tésztával kibélelek egy kb. 26 centi átmérőjű jénaifedőt. Az étcsokit apróbb darabokra töröm és a tésztára szórom, ráfektetem a meghámozott körtéből vágott vékony szeleteket. A tojásból, tojásfehérjéből a liszttel és tejszínnel krémet keverek és a körtés-csokis tésztára öntöm. Előmelegített sütőben kb. fél óráig- vagy amíg a tejszínes krém megkocsonyásodik- sütöm.
Langyosan tálalom. Szerintem emellé már nem kell semmi, mert a puha édes körte, a keserű, folyósra olvadó csoki és a ropogós tészta kiváló harmóniát alkot, de egy gombóc vaníliafagyi azért még feldobhatja.

2007. november 1., csütörtök

Tejszínes narancskehely


Ma ebédre ismét spenótos galuska volt kedvesem kérésére, de ezúttal a mártás teljesen húsmentesen, gombával készült. Az egyetlen kritikai észrevétel a paprikára érkezett, úgyhogy legközelebb ezt elhagyom.

Úgy gondoltam, emellé a vega fogás mellé nem ártana valami könnyű kis édesség.
Volt itthon még narancs és mascarpone, a múltkori süti pedig nagyon ízlett mindenkinek, ezért egy narancskrém elkészítésén kezdtem el agyalni.

A Lajos Mari-Hemző Károly-féle 99 nyalánkság 33 színes ételfotóval című könyvet olvasgatva a
Caledonian Cream nevezetű skót desszert fogott meg, az én receptem alapját is ez adja, némi változtatással.

A fotózásra előkészített kehely annyira megnyerte kedvesem tetszését, hogy még hűtés előtt kortyolt (!) bele két nagyot, és megelégedetten közölte, hogy finom lett.

Recept

2 nagyobb narancs
1 kis lime
25 dkg mascarpone
2 evőkanál sárgabaracklekvár
kb. 1 dl tejszín
narancslikőr(most ez elmaradt)
1 evőkanál porcukor

A narancsok héját lereszelem egy tálba, majd teljesen leszedem róluk a fehér bundát (késsel vékonyan levágtam). Az egyiket kör alakú szeletekre vágom, a másikat pedig kifilézve apró kockákra. A filézés lényege, hogy a gerezdeket elválasztó hártya közül késsel kivágjuk a gyümölcs húsát. A művelet közben keletkező levet a narancshéjra öntöm, a hulladékból is kinyomkodom a nedvességet, rányomom egy fél lime levét és felolvasztom benne a porcukrot. Beleteszem a narancskockákat is. Hozzáadom a lekvárt, a likőrt a szobahőmérsékletű krémsajtot és csomómentesre keverem, ezután hozzáöntöm a tejszínt. Öblös pohár, vagy kehely alját kibélelem a narancskarikákkal és rákanalazom a krémet és két-három órára behűtöm. Díszítem a megmaradt fél lime-ból vágott szeletekkel. Ebből a mennyiségből két nagy adag készíthető.

Kellemesen savanykás, krémtúróhoz hasonlító állagú desszert, nyári melegben bizonyára nagyon hűsítő. Szerintem tortakrémnek is jó lehet.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails