A férjem még októberben Zsófival meglátogatta a szabolcsi rokonait és –többek között – egy fiatal kecske társaságában tértek haza. Az egyik lapockájából, a csontos bordarészből és a leeső nyesedékekből azon nyomban pörköltet főztünk, a combot megsütöttük, a gerincét pedig szintén sütve karácsonykor fogyasztottuk el.
A kecske húsa valami fantasztikus, kár, hogy nehéz hozzájutni, mert én biztos gyakran vennék ha tehetném.
A pörkölt olyan lett a belefőzött csontos részeknek köszönhetően, mint egy csülökpörkölt, csak éppen színtiszta hússal. A hús omlós, puha, nagyon jóízű, a szaft pedig ragacsos, kihűlés után kocsonyás, egyszóval pont olyan, amit az ember egy körmös-csükös pörköltben szeret, a bónusz pedig az, hogy színhúsból készül.
A sültet kicsit közel-keleties fűszerezéssel készítettem el, és nem bántam meg, nagyon ízletes, és persze vajpuha lett, ráadásul nagyon hamar elkészült.
Recept
Egy fiatal kecske combja
A kecskecombról levágom a hártyát (nem túloztam el). A fűszereket a só kivételével egyenlő arányban összekeverem az olajjal és hozzáreszelem a fokhagymát. A húst bedörzsölöm sóval, majd a fűszeres fokhagymás olajjal, és egy éjszakán át hideg helyen állni hagyom.
Másnap tepsibe teszem, a tűzhelyen nagy lángon körbesütöm, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem alufóliával letakarva úgy, hogy egy kevés vizet is öntök alá. Addig sütöm, amíg gyakorlatilag meg puhul, a végén megemelem a hőfokot 200 fokra, leveszem a fóliát és kicsit megpirítom a húst. Ha jól emlékszem, kicsit több mint másfél óra alatt kész lett.
Hagymás krumplival és sütőtöksalátával ettük.
3 megjegyzés:
Nagyon örülök a kommentednek, ez a blog pont erről szól, jó, hogy közreműködhettem a szép emlékek felidézésében!
Üdv:Zsuzsi
(Érdekes, emailben megkaptam a kommentet, itt meg nem látom:-()
Szóval, erre reagáltam:
"A Bezzeganyás posztod után jöttem ide, hátha találok valami melengetőt hétvégére, s közben ezt megtaláltam és nosztalgiázni kezdtem. Gyerekként vidéken szívtam a levegőt, s szinte minden évben volt 1-2-3 kecskevágás nálunk, s olyan finomakat ettünk belőle. Azóta is ha van a környéken kecskevágás a hugom szokott venni, de sajna ez évi kb 1-2 alkalom, s úgy sajnálom. A finom belsőséglevest, a sült kecskecombot, és igen a pörköltet is, sőt amíg sajátunk volt még pacal is készült belőle és azt megettem, a marhapacalt viszont soha nem tudtam megenni. "
Megjegyzés küldése