Spenótos túrógombóc

Tegnap készítettem ezeket a gombócokat a hűtőben leledző maradékok mielőbbi eltüntetése céljából. Sokan azt gondolhatják, hogy ezek a kényszer szülte ételek nem igazán jók, mert az ember kezét megkötik a felhasználandó maradékok, vagy túl kevés/túl sok hozzávalóból lehet gazdálkodni, de nekem pont ennek az ellenkezője a tapasztalatom: gyakran a maradékokból születnek a legfinomabb ételek. Gondolok itt például a wokos ételekre, vagy a rakott zöldségekre, melyek általában szintén maradék hús/rizs vagy egyéb élelmiszerek felhasználásával készülnek.
Ennek a gombócnak a No Saltyn talált malfatti recept az alapja, de tehéntúró és főtt krumpli felhasználásával készítettem, kicsit eltérő mennyiségekkel, úgyhogy mégsem ugyanaz.
Én fokhagymás vajjal és parmezánnal ettem, de valamilyen könnyű paradicsomos szósszal is biztos nagyon jó.
Attila megkóstolta, és annyit fűzött hozzá, hogy milyen jó kis köret. Erre mondtam neki, hogy szerintem ez főétel, mire ő: „Nekem ez túl könnyű.” No comment.

Recept

25 dkg zsírszegény tehéntúró
15 dkg főtt áttört krumpli
30 dkg tisztított leveles spenót
egy kis fej hagyma
3 tojás
6 dkg reszelt sajt
18-20 dkg liszt
só, bors
szerecsendió
10 dkg vaj
2-3 gerezd fokhagyma

parmezán a tálaláshoz

A hagymát apróra vágom és 2 dkg vajban megpárolom. Rádobom a spenótot és addig főzöm, amíg megpuhul és a leve teljesen elpárolog. Ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval és hozzákeverem az áttört krumplit. Kicsit hagyom hűlni.
Mély tálban összekeverem a villával kicsit megtört túrót a három tojással és a reszelt sajttal, fűszerezem sóval, kicsit megborsozom. Ha a spenót már kihűlt, a túrós masszához adom és jól összekeverem. Ekkor kanalamként adom hozzá a lisztet, amelynek mennyisége attól függ, mennyire nedves a túró. Jól összekeverem a masszát, akkor jó, ha vizes kézzel formálható. Vizet forralok, megsózom, a masszából vizes kézzel gombócokat formálok és kifőzöm őket. Akkor jók, ha feljönnek a víz tetejére. Amíg a gombóc fő, a maradék vajon lassú tűzön megsütöm a felszeletelt fokhagymát, ebbe szedem ki a lecsepegtetett gombócokat, amelyeket kicsit meg is kapatok a vajban. Reszelt parmezánnal tálalom.

Joghurtos eperfagyi CV-től

Végre itt a kánikula, úgyhogy jöjjön most egy fagyirecept. Ezt a joghurtos eperfagyit Chili&Vaniliától olvastam, a recept David Leibovitz receptje. Nagyon egyszerű elkészíteni és nagyon finom. Igaz, nincs (még) fagyigépem, de hamarosan lesz, mert ha a gyermek már nagyobb, bizonyára ő is elnyalna egy-két állományjavító és tartósítószermentes hideg gombócot. A recept még kisgyerekeknek is megfelelő, lévén joghurt alapú, csak az epret kell lecserélni más édes, de nem bogyós gyümölcsre. Mások felszisszenhetnek, hogy miért akarok én cukros fagyit adni a gyereknek, de ők bizonyára nem tudják, hogy például a csecsemőknek szánt tea, bébiétel és pláne az úgynevezett bébidesszert is tartalmaz cukrot, (ezeket én nem adom a lányomnak), meg hát a csöppségnek is joga van néha valami nyalánksághoz, az meg legyen inkább házi készítésű.

Recept

45 dkg eper

13 dkg cukor

1 tk citromlé

2 tk vodka, vagy eperlikőr (ezt én kihagytam)

24 dkg natúr joghurt

Az epret feldarabolom, megszórom a cukorral és két órát hagyom állni szobahőmérsékleten. Néha megkeverem, hogy így is segítsem a cukor oldódását. Ezután Az eperhez adom a citromlét, az alkoholt és a joghurtot, majd botmixerrel pépesítem. Ezután nem túl mély, fagyasztást is bíró edénybe teszem, és mehet a mélyhűtőbe. Mivel nem fagyigépben készül, kb. másfél óránként, amikor már kezd kásásodni, botmixerrel átkeverem, hogy megszabaduljak a nem kívánatos kristályoktól. Ezt kétszer háromszor ismétlem, majd kifagyasztom.
Tálalásnál friss eperrel díszítem.

Nonna Luciana almás süteménye

Van nekem egy kolléganőm, akinek olasz a férje. Az ő anyukájától származik ez a süteményrecept. Ági körülbelül egy hónapja már megígérte, hogy beavat a világbajnok almás süti készítésének fortélyaiba, de elfoglalt anyuka lévén, valahogy sosem jutott ideje arra, hogy lediktálja a receptet. Egy hete azonban birtokomba került a tudás, és mivel azt hallottam, hogy nagyon finom a süti, el is készítettem.
Nem csalódtam, tényleg nagyon finom és könnyen elkészíthető édesség kerekedett ki a dologból. A sok almától a tészta könnyű lett, olyan, mint valamilyen felfújtszerűség, illetve nem pontosan olyan, de aki kíváncsi rá, próbálja ki.
Az almát bele lehet tenni kicsi darabokban is, vagy reszelve, én ez utóbbit választottam, mert talán ez kevesebb időt vesz igénybe, mintha kicsi kockákra vágtam volna a gyümölcsöt.
Egy dolgon változtattam csak a megkapott recepthez képest: a tetejére szánt cukros vajhoz én egy kis fahéjat is tettem, mert nagyon szeretem.

Recept

1 kg alma (a recept szerint golden)
25 dkg liszt
15 dkg cukor
12,5 dkg vaj
2 tojás
1 citrom reszelt héja
1 sütőpor
2 kanál zsemlemorzsa+ vaj a tepsihez
fahéj

A két tojást 12 dkg cukorral habosra keverem, majd beledolgozok 10 dkg olvasztott vajat. Utána hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet és a citrom reszelt héját is. Jól összekeverem. Egy sűrű masszát kapok, azonban nem kell megijedni, az alma fogja fellazítani az egészet.
A gyümölcsöt megtisztítom és kis darabokra vágva vagy reszelve belekeverem a tésztába.
Egy kapcsos tortaformát kivajazok, megszórom zsemlemorzsával és beleterítem az almás tésztát. A maradék 2,5 dkg puha vajat a 3 dkg cukorral és fahéjjal összedolgozom és kis darabokban a tészta tetején elosztom, ahol majd kicsit ropogós kérget fog képezni (ez a legjobb az egészben). A süteményt előmelegített 180 fokos sütőben kb. 45 perc alatt megsütöm.
Ági a lelkemre kötötte, hogy nehogy forrón próbáljuk megenni, bírjuk ki, amíg kihűl. Ennek megfelelően jártam el:-).

Epres lepény

Már megint egy édesség. Nem tehetek róla, de mostanában valahogy ezek kerülnek ki a kezem alól. Persze nem csak süteményt eszünk, de például az egyik olyan ebédünket, amiről írni szerettem volna, elfelejtettem lefényképezni, kép nélkül meg nem teszem fel. Érdekes módon a sütikről mindig készül fotó….
Aki nem édesszájú, annak pár bejegyzést még várnia kell, mert tényleg desszertek vannak a tarsolyomban, de igyekszem a ragadozók kedvére is tenni.
A recept F. Nagy Angéla Gyümölcsből télen-nyáron című könyvéből származik, ebben nagyon jó ötletek vannak a gyümölcsök felhasználására, emiatt nem véletlen, ha úgy kell a szállongó lapjait összevakarnom, amikor keresek valamit.
Ez a sütemény egy klasszikus házi kevert tészta, én minden gyümölcslepényt így készítek, ez vált be leginkább. Mindig jól sikerül, a tészta nem szárad ki, szaftos puha még másnap is már ha addig kitart.

Recept

20 dkg vaj
20 dkg liszt
20 dkg cukor
4 tojás
fél csomag sütőpor
egy teáskanál vaníliakivonat vagy egy citrom reszelt héja és leve
a tetejére 50 dkg eper
vaj a forma kikenéséhez

A vajat és a cukrot robotgéppel jó habosra keverem, hozzáadom a citromhéjat és levet vagy a vaníliát (esetleg mindkettőt), a sütőport. Utána egyenként jól eldolgozom benne a tojásokat, végül beleszitálom a lisztet, és ezzel is kikeverem. A masszát kivajazott kapcsos tortaformába töltöm és a tetejét kirakom a megmosott, megtisztított eperrel. Ha a gyümölcs túl nagy szemű, fel is lehet darabolni. A sütőt 180 fokra előmelegítem, beteszem a süteményt, és ezzel egyidejűleg csökkentem a hőfokot 160 fokra, így fejezem be a sütést. Tűpróbáig sütöm, ez kb. 45 perc nálam. Szobahőmérsékletre hűtve tálalom.

Skót mazsolás fánk reggelire

Ismét a Szakácsok Könyvéből választottam ezt a receptet, és ismét nem bántam meg. A mazsolás sütemény vagy fánk (scone) a skótok tradicionális süteménye, mely az ötórai tea mellett mindig megtalálható és eperlekvárral, meg gyengén felvert tejszínhabbal fogyasztják.
Én hétköznap reggelire készítettem, mert a tésztát este kell összeállítani és reggel nyújtani meg sütni. Nem sok munka van vele, este meggyúrom, reggel csak kiszaggatom és miután kisült, már ehető is, csak meg ne égesse vele az ember a száját.
Tanúsíthatom, hogy a skótoknak tényleg van ízlésük: mi is házi eperlekvárral és tejszínnel ettük, mondhatom, mennyei!

Recept

10 dkg mazsola
egy csésze hideg tea
1 evőkanál rum
36 dkg liszt (27 dkg finomliszt+ 9 dkg rétesliszt)
4 teáskanál sütőpor
10 dkg puha vaj
8,5 dkg cukor
egy citrom reszelt héja
2 kis tojás
1 dl tej
1-2 evőkanál tejszín a lekenéshez

A mazsolát a rummal elkevert teába áztatom egy-két órára (nálam fél óra volt erre). A lisztet a sütőporral összeszitálom. Mély keverőtálban a vajat a cukorral és a reszelt citromhéjjal jól kikeverem, majd több részletben hozzáöntöm a kissé felvert tojásokat is és ezzel is jól összedolgozom. Ezután fokozatosan keverem hozzá a tejet, amíg sima, csomómentes masszát nem kapok. Apránként hozzáadom a sütőporral vegyített lisztet, és sima rugalmas tésztává gyúrom a masszát. Ekkor beledolgozom a jól lecsepegtetett mazsolát is, és folpackba csomagolva éjszakára a hűtőbe teszem. Reggel lisztezett munkalapon két centi vastagra nyújtom és fánkszaggatóval, vagy pohárral kiszaggatom. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, a tetejüket csipet sóval és cukorral elkevert tejszínnel megkenem, Előmelegített 210 fokos sütőben 15-18 percig sütöm. Megpróbálok várni, amíg legalább langyosra hűl, és a fent leírt módon tálalom.

Szakácsok és séfek

Én is megkaptam a Nagy Szakácssapka Díjat (Super Duper Chef) Gyöngyitől . Ez külön öröm, mert ő nemcsak egy blogger, de törzsolvasóm is, ráadásul rendszeresen kommentel.
Én a magam részéről nem séfnek, hanem szakácsnak nevezném magam. A különbségre jól rávilágít a TV Paprikán látható „A szakács és a séf” című műsor, ahol egy hímnemű séf és egy szakácsnő főz, ugyanazon alapanyagokból, mégis teljesen másképp közelítik meg a témát. Az úr igazi „éttermi” ételeket kreál, a hölgy pedig házias ízekkel operál.
A díjat tovább is adom egy igazi séfnek, Beatbullnak, és egy igazi, jó értelemben vett szakácsnak, Loriennek.

VKF XXV.- Epres gombóc

Már megint majdnem lemaradtam a VKF-ről, melynek ezúttal Cukroskata a házigazdája, a témája pedig a mindenki által kedvelt krumpli. Ráadásul nemcsak majdnem lemaradtam, hanem egy napot kések is, ami aztán rám egyáltalán nem jellemző, sőt, egyenesen utálom a késést.
Mindez azért van, mert nem volt megfelelő ötletem egészen tegnapig. Este viszont megszállt az ihlet, és már tudtam, hogy epres gombócot fogok készíteni. Egyrészt mert egy láda eperrel lettem gazdagabb a hétvégén, melynek nagyrészéből lekvárt főztünk – Attila már most közölte, hogy a tizenegy üveg nem lesz elég, ezért majd ő (!) befőz még egy adagot - , de fagyasztottam is le, meg maradt is még csipegetni is. Másik indoka a receptválasztásomnak, hogy sosem csináltam még burgonyás tésztából gombócot, és szerettem volna kipróbálni.
Ma ebédre egy jó kis zöldségleves után ideális második fogásnak bizonyult. Nagyon jól sikerült a gombóc tésztája, puha volt, nem ragadós, és egy sem főtt szét, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok. A család többi tagja is elégedett volt, mert a tizenhat gombócból az ebéd végére három szem maradt.

Recept

60 dkg héjában főtt, áttört krumpli
egy tojás
2 dkg vaj
15 dkg liszt
csipet só
25 dkg eper
vajas zsemlemorzsa a forgatáshoz
fahéjas cukor a megszóráshoz

A langyos főtt krumplit a tojással, vajjal, liszttel, sóval puha, rugalmas tésztává dolgozom össze. Ezután kb. egy órát állt, amíg a levest készítettem, szerintem ez még jót is tett neki. Ezután lisztezett munkalapon fél centi vastagra nyújtom a tésztát, kb. 5x5 centis négyszögekre vágom és a lapok közepére teszek egy-két szem megtisztított megmosott epret attól függően, hogy mekkora szemű a gyümölcs. A tészta négy sarkát összecsípem, majd a tenyeremben gombóccá formázom. Forró, enyhén sós vízben addig főzöm a gombócokat, amíg fel nem jönnek a víz tetejére. Ekkor kiszedem őket és lecsepegtetés után vajas pirított zsemlemorzsába forgatom. Fahéjas cukorral megszórva tálalom.