Meggyes palacsinta

Mostanában igen jó dolgom van: anyukám és Attila igazi terülj-asztalkámat varázsol itthon, akárhányszor megkívánok valamit.
Mondjuk ez igen gyakran előfordul, mert a szörnyűséges kórházi koszt számomra jóformán az üres zsömlén való tengődést jelentette, annyira ehetetlen volt az étel.
Mégis, leginkább az édesség, azon belül is a sütemény hiányzott, így tegnap kiadtam az ukázt: csináljunk palacsintát.
Mint már korábban említettem, nálunk ez a férfinép dolga, én a töltelékekért vagyok felelős.
Most a kakaós és szatmári szilvalekvárral töltött palacsinta mellé meggyeset is csináltunk.
Ez a meggytöltelék nagyon egyszerűen készíthető, bármilyen omlós tésztába is tölthető, de a palacsintát is nagyon feldobja. Csoki vagy vaníliamártással tálalva pedig puccos desszertet varázsolhatunk belőle.
A meggyes töltelékhez semmi más nem kell, csak egy dédnagymama, aki finom, roppanós, nem túl édes meggybefőttet készít, és még arra is hajlandó, hogy megosztja ezt a család többi tagjával. A többi hozzávaló a háztartásokban általában megtalálható…

Recept

Egy üveg magozott meggybefőtt a levével együtt
Egy-két evőkanál cukor
Mokkáskanál fahéj
Két kávéskanál kukoricaliszt
A befőttlével azonos mennyiségű víz
Palacsinta tetszés szerint

A befőttet leszűröm, levét egy kisebb lábosban felfogom. Hozzáöntöm a vizet, beleteszem a cukrot, fahéjat és a kukoricalisztet, majd kézi habverővel csomómentesre keverem.
Takaréklángon forralni kezdem, közben a habverővel állandóan kevergetem. Mire felforr, a lé szirupossá válik, besűrűsödik. Ekkor belekeverem a meggyszemeket, egyet rottyantok rajta, majd langyosra hűtve használom fel.

Újra itt

Végre újra itt és itthon vagyok, illetve vagyunk.
Zsófi lányom ugyan nem akarta magától megszemlélni e számára szép új világot, de az orvostudománynak hála, 2008.10.14-én 18.05-kor – szép Heléna névnapján - mégis megszületett 61 centivel és 3770 grammal.
A szülés nem volt egyszerű: október tizenharmadika esti szülésindítást követően egészen 14-én délután fél hatig vajúdtam, majd a végén császár lett belőle, úgyhogy el lehet képzelni, hogy mennyire voltam fitt és nett, de minden szerencsésen alakult a végére, így megérte a sok szenvedést
A baba egy tündér, hangja alig van, már eszik rendesen és a súlya is nő, és a hajkoronájából fodrászversenyt rendeztek az István Kórház csecsemős nővérkéi. Nekem a Liza Minelli-féle Cabaret-es viselet volt a nyerő…
Mostantól kezdve ismét fogok írni a blogra, kezdetben nyilván ritkábban, de majd belejövünk.

Rakott kel és kényszerszünet

Tegnapi ebédünk végül rakott kel lett, hosszas tanakodás után. Ez az az étel, amit nagyon ritkán készítek, de ennek oka számomra is ismeretlen, ugyanis mindenki szereti.
Azt sem lehet mondani, hogy túl macerás lenne az elkészítése más rakott ételekhez, mondjuk például egy muszakához képest, azokat mégis többször készítem.
Miután igen jól sikerült, megfogadtam, hogy gyakrabban fog asztalra kerülni.
Egy jó nagy tepsire való, kb. 8 személyes adag ez, ami nem baj, mert mint minden rakott étel, ez is jobb, ha többször melegítjük, másrészt meg elkel majd a főztöm, ugyanis ma este befekszem a kórházba, hogy megindítsák a szülést, mert az én édes lányom magától nem óhajt kijönni.
Emiatt rövidke kényszerszünet kezdődik holnaptól, amely reményeim szerint a hétvégén véget is ér és büszkén mutathatom majd be első csemetémet.
A kedves olvasóknak addig is további jó főzést és böngészést kívánok.

Recept

1 kg darált sertéshús
25 dkg főtt rizs
ez nagyobb fej (1-1.5 kg-s) kelkáposzta
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy zöldpaprika
pirospaprika, só, bors
kevés zsemlemorzsa
2 nagy pohár tejföl
20 dkg reszelt sajt
olaj

A kel előkészítésével kezdem. Nagy fazékban sós vizet forralok. Ezalatt a kelfejről egyenként lefejtem a leveleket, meg is mosom őket, nehogy valami oda nem illő fehérjeforrás is belekerüljön az ételbe. A leveleket a forró sós vízben majdnem puhára főzöm és alaposan lecsepegtetem. Ez nagyon fontos, mert ha vizes marad, nem fog megfelelően összeállni az étel. A levelek nyelét késsel elvékonyítom, vagy ha reménytelenül vastagok, kivágom és eldobom. További felhasználásig félreteszem, és elkészítem a húsos ragut.
Ehhez a hagymát, fokhagymát és zöldpaprikát felaprítom, kevés olajon üvegesre sütöm. Ráteszem a húst, morzsalékosra pirítom, egy evőkanál pirospaprikával, sóval és borssal fűszerezem. Egy-két evőkanál vizet öntök alá, puhára párolom és összekeverem a rizzsel.
Egy nagy tepsit vékonyan kikenek olajjal, megszórom zsemlemorzsával. Erre terítek egy réteg kellevelet, rásimítom a húsmassza felét, ezt megkenem tejföllel. Ismét kel következik, rá a maradék hús, kevés tejföl. A tetejét levelekkel borítom, a maradék tejföllel megkenem és rászórom a sajtot. 180 fokos előmelegített sütőben 40-50 perc alatt szép pirosra sütöm.
Tálalásnál igény szerint adok hozzá még tejfölt.

Citromos mascarponés torta

Már megint sütöttem, ezúttal egy tortát, amely nagyon elnyerte a tetszésemet. A recept ismét Giorgio Locatellitől származik, és elég egyszerűen elkészíthető, ráadásul semmilyen extra hozzávaló nem kell hozzá. (A tésztát én fél adagból készítettem, azért olyan érdekesek a mennyiségek.)

Igaz, a sütési idő nála 25 perc, nálam meg lett vagy másfél óra, az okát nem tudnán megmondani, de a krém nekem ennyi idő alatt volt képes kocsonyás-rezgős állagot felvenni.
Igaz, hogy nem volt itthon tejszín, ezért a tej-tejszín keveréket sűrített tejre cseréltem, lehet ez okozott némi problémát, a sütemény viszont nagyon finom lett, Attilának is kedvére való volt, úgyhogy bizonyára el fogom készíteni a jövőben is.
Locatelli tálalás előtt cukrot szór a tetejére és konyhai lángszóróval ráolvasztja, én ehelyett egy szelet vérnaranccsal dekoráltam, szerintem ez is megteszi.


Recept

A tésztához
11,5 dkg vaj
7,5 dkg porcukor
egy tojás
22,5 dkg liszt
tojásfehérje a lekenéshez

A krémhez
30 dkg mascarpone
fél deci tej
fél deci tejszín
egy deci frissen facsart citromlé
10 dkg porcukor
12 dkg tojássárga (ez kb. 6 nagyobb tojás sárgájának felel meg)

A tésztát készítem el először, mert hűteni is kell. A vajat robotgéppel habosra keverem, hozzáadom a cukrot, amivel tovább keverem, addig, amíg a massza kifehéredik. Ekkor hozzáadom a tojást, teljesen eldolgozom, majd beleöntöm a lisztet is. Az állaga morzsalékos lesz, kézzel golyóvá gyúrom, kinyújtom, kibélelek vele egy 23 centis kapcsos tortaformát (nekem ilyen van) és két órára hűtőbe teszem. Állítólag ez megakadályozza, hogy sütéskor a tészta tovább zsugorodjon a formában. Ha eltelt a pihentetési idő, a sütőt 170 fokra előmelegítem, a tésztára sütőpapírt terítek, arra lencsét/babot (vagy amit tetszik) öntök és vakon sütöm négy percig. Ezután leveszem a súlyt, tovább sütöm 10-12 percig, amíg aranybarna lesz. Eztán megkenem kissé felvert tojásfehérjével szigetelőanyag gyanánt, mert a krém elég híg lesz, nehogy eláztathassa a tésztát. Lekenés után még két percig sütöm.
A krémhez a mascarponét elkeverem a cukorral, citromlével, tejjel és tejszínnel, majd hozzákeverem a kissé felvert tojássárgákat is. A sütő hőmérsékletét 110 fokra mérséklem, a krémet a már megsült tésztakosárba öntöm és addig sütöm a süteményt, amíg a krém remegős-kocsonyás állagot nem ér el.
Lehűtve tálalom.

Tortellini őzlábgombával

Úgy látszik, leendő gyermekünk nem sieti el a dolgot, még mindig nagyon jól érzi magát odabenn, és én is jól érzem magam. Ennek örömére ma sétáltunk egy kicsit az erdőben.
Nem jöttünk haza üres kézzel: az időjárás kedvezett a gombák növekedésének, úgyhogy szedtünk is egy pár őzlábgombát.
Szerencsére nem kellett nagyon keresgetni, már a házunk előtti útról látszottak a telepek.
Most kezdhettek igazán növésnek indulni, mert annyira friss volt a gomba, hogy az erdő lakóinak még idejük sem volt megrágni őket.
A gombát nagyon egyszerűen készítettem el, vajjal és friss zöldfűszerekkel megpirítottam, beleforgattam egy adag tortellinit és kevés parmezánnal összepirítottam.

Recept

35 dkg őzlábgomba
10 dkg vaj
két nagy gerezd fokhagyma
egy ág friss rozmaring
8-10 levél friss bazsalikom
reszelt parmezán
só, bors
50 dkg tortellini (sajtos)

A gombákat jól megtisztítom, a szárukat – mivel nem igazán ehető – eldobom. A kalapokat nagyobb darabokra vágom.
Serpenyőben kevés vajat olvasztok, rádobom a fokhagymát és a rozmaringot, majd egy két perc sütés után mehet bele a feldarabolt gomba is. Sózom, kevés borsot tekerek rá, és puhulásig sütöm. Ekkor rádobom a felaprított bazsalikomleveleket és hozzáadom a maradék vajat is, megvárom, amíg felolvad és félreteszem. Közben a tésztát kifőzöm, leszűröm, a gombás vajas keverékhez adom, majd pár perc alatt erős lángon összepirítom, közben adok hozzá reszelt parmezánt. Tálalásnál lehet még rá sajtot tenni.
Jól csúszott volna mellé valamilyen finom fehérbor is…

Körtés mogyorós sütemény

Egyik nap egy nagyon kedves emailt kaptam Erikától, aki Giorgio Locatelli egyik műsorában látott sütemény krémjével kapcsolatban érdeklődött és kérte, hogy ha tudom, írjam meg neki a receptjét. Ez a frangipane krém receptje, amely az én figyelmemet is felkeltette.
Ez nem más, mint egy őrölt olajos magvakból – főleg mandulából, mogyoróból – cukorral és tojással kikevert massza, amelye omlós vagy leveles tésztára szoktak kenni, a tetejét pedig különböző gyümölcsökkel rakják ki, majd megsütik.
Az egész dolog egyszerűnek tűnik és nagyon finom is lehet, ezért úgy döntöttem, elkészítem én is.
Alaptésztaként omlós tésztát választottam, a frangipane-t mogyoróval készítettem, a tetejére – ha már itt az ősz- körte került.

Recept

A tésztához
10 dkg vaj

20 dkg liszt

egy evőkanál porcukor

késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna

egy tojás

A frangipane-hoz
10 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás
10 dkg darált mogyoró
1 dkg liszt

A tetejére két nagy keményebb húsú körte

A tészta hozzávalóit összegyúrom, egy-két óráig a hűtőben pihentetem.
A krémhez a puha vajat a cukorral robotgéppel fehéredésig keverem ,majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Ezután kis fokozaton hozzáadom a lisztet és a mogyorót, jól összedolgozom, majd a legmagasabb fokozaton 1-2 percig keverem, hogy jó levegős massza legyen.
A tésztát vékony lappá nyújtom, 6-7 perc alatt elősütöm, megkenem a mogyorós masszával, a tetejét kirakom vékonyra szeletelt körtével, amit egy kicsit bele is nyomkodok. A süteményt 15-20 perc alatt 180 fokos előmelegített sütőben sütöm meg és kockákra vágva tálalom.

Lehet, hogy nem túl dekoratív, viszont nagyon finom.

Marhaszelet mustáros mártásban

Tegnap előtt nem volt kedvünk még vásárolni sem, így abból a kevés alapanyagból főztem, ami otthon volt, a végeredmény pedig annyira ízlett mindkettőnknek, hogy biztos el fogom készíteni ezt az ételt a jövőben is.
Nagyon kevés dolog kellett hozzá, ezek főként olyanok, amik egy átlagos háztartásban megtalálhatók, egyáltalán nem különlegesek.
Az étel lényege, hogy a marhaszeleteket fűszeres lében puhára párolom, majd a megmaradó ízes szaftot egy-két további ízesítővel mártássá főzöm össze.
Akár tésztával, akár rizzsel ehető, de el tudom képzelni krumplipürével, vagy puliszkával is.

Recept

Négy szelet marhacomb
Két közepes fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy fehérrépa
Egy negyed zellergumó
Két szelet húsos füstölt szalonna
Egy ág rozmaring
fél citrom
egy evőkanál mustár
Egy csokor petrezselyem
Só, bors
5 dl húsleves
3 dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A hússzeletek széleit bevagdosom és kevés felforrósított olajban egy-két perc alatt elősütöm. Közben tekerek rá frissen őrölt borsot. A szeleteket tányérra szedem, a fennmaradó zsiradékba beledobom a felaprított hagymát, fokhagymát, szalonnát, a kis kockákra vágott zöldségeket, a rozmaringleveleket és pár percig együtt pirítom. Erre a fűszeres ágyra helyezem a húsokat, sózom, majd felöntöm annyi levessel, hogy ellepje, és fedő alatt puhára párolom. Közben néhányszor elfőzöm a levét, amelyet ismét kevés levessel pótolok, ettől a szaftja sűrűsödik. Ha a hús megpuhult, kiszedem, a megmaradó szaftot a maradék levessel (kb 3 dl kell) felöntöm, ízesítem a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal. Összeforralom kb. tíz perc alatt és a liszttel elkevert tejföllel elkeverem, majd 3-4 percig tovább rotyogtatom. Közben visszahelyezem a hússzeleteket, hogy átvehessék a pikáns mártás ízét, és belekeverem a felaprított petrezselymet is.
Rövidcső tésztával ettük.