2009. június 15., hétfő

Fokhagymás sült keszeg




Kislánykoromban rendszeresen nyaraltunk szeptember elején Balatonlellén nagy horgásztársasággal. Mint egyetlen gyermek a társaságban, ezt rettenetesen élveztem, figyeltem a beetetést, én voltam az első, aki szólt, ha kapás van és boldogan néztem a halak pucolását. Amikor horogra akadtak keszegek is, a társaság nőtagjai elvitték ezeket a halacskákat az üdülőbe, megsütötték, és még forrón kihozták a partra, hogy a horgászok falatozhassanak. Nemritkán a vaksötétben éjjel került erre sor, ekkor tanultam meg keszeget enni, amit a mai napig imádok. Másik finom falat a fokhagymás pirítós volt teával.
Persze ez még a boldog békeidőkben zajlott, amikor a part nagy részén nádasok húzódtak, kiépített strandokról szó sem lehetett.
Most, hogy a Duna közelében lakunk, Attila is elkezdett horgászni, így felidéződtek a gyerekkori élmények. Mivel nagyrészt keszeget fog, gyakran esszük ezt az igen szálkás, ámde annál finomabb halat. Olykor halászléalapnak is elteszek egy adagot keszegből és paducból, az így főzött halászlének frenetikus sikere volt a családban.
A keszeget legjobb jól beirdalva hirtelen sütni, mert így a szálkák elgyengülnek, illetve ropogóssá válnak, méghozzá annyira, hogy meg lehet enni őket. Éppen ezért a minél kisebb, annál jobb elvét vallom. Ez az adag két személyes, de igen sokat meg lehet enni belőle.

Recept

6 keszeg
3 evőkanál liszt
2 evőkanál kukoricaliszt
1 csapott evőkanál pirospaprika
3 gerezd fokhagyma
1 dl buborékos ásványvíz
só, bors
a sütéshez olaj

A konyhakész halakat – mert a tisztítás a horgász feladata – legalább 5 mm sűrűségben ferdén beirdalom. A hangsúly a ferde irdaláson van, ugyanis csak így vághatók át a kellemetlenséget okozó ipszilon-szálkák, melyek így szinte felszívódnak sütésnél. Ezután megsózom a halak mindkét oldalát, és hagyom húsz percig pihenni őket. A lisztet összekeverem a kukoricaliszttel, pirospaprikával és kevés frissen őrölt borssal. Fontos, hogy ne tegyünk túl sok pirospaprikát – néha ki is hagyom - , mert megéghet az olajban. A keszegeket a fűszeres lisztbe forgatom és annyi olajban, amennyiben úszhat, aranybarnára, zörgősre sütöm. Ez halanként kb. 3-4 perc, mindkét oldalon. Amíg a halak sülnek, muzsdéjt készítek. Ehhez a három gerezd fokhagymát lereszelem, meghintem egy csipet sóval, és felöntöm az ásványvízzel. A kisült halakat konyhai papírtörlőn lecsepegtetem, és azon melegen megkenem a muzsdéjjal, majd tálalom. Aki fokhagymásabban szereti, még evés előtt kenhet rá az ízesítőből. Igazi nyári ropogtatnivaló.

9 megjegyzés:

ManóAnyó írta...

Ez nagyon jól néz ki! Én nagyon szeretem a halat, de csak konyhakészen, ha nekem kéne tisztítani biztos nem ennék soha. Sajnos így is elég ritkán kerül az asztalra, mert nincs semmi megbízható beszerzési helyem :(

Zsuzsi írta...

Sajnos ebben az országban a halfogyasztás kultúrája a béka feneke alatt van, így tényleg nincs sok jó halas. A Fővám téri vásárcsarnokban vannak jobb halasok, ami Budapestet illeti. Folyami/tavi halból pedig talán az a legjobb, amit kifog az ember.

Beatbull írta...

Én is sokat horgásztam a Balatonon, igaz csak szórakozásból, nem nagyobb halakra. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit a keszegről írtál ;) Szerintem is a kis tenyérnyi keszeg az igazi, apám mindig meg is kérdezi, hogy hány dekásak, mielőtt rendel. Épp ez a poén bennük, hogy így szálkástul el lehet ropogtatni őket.

Apropó friss hal: Miskolc közelében élőknek: a Lillafüredi Pisztrángtelepen nagyon szép friss finom pisztráng kapható. Amúgy tényleg sajnos nem egyszerű jó friss halhoz jutni Magyarországon :(

Zsuzsi írta...

Igen, Beatbull, számomra a keszeg a kishalak királya:-)
Ha már pisztráng: aki szereti a finoman elkészített halat, menjen el a dunabogdányi pisztrángsütőhöz, amely rögtön az út mellett van jobb oldalon, Visegrád irányába.

Hajnalka írta...

Jó ötlet volt a foto galériád! Igazán jól mutat.
A halat én is szeretem, főleg -s itt csatlakoznék ManóAnyóhoz -konyhakészen.
Párom sajnos nem szeret szálkázni, így sajnos nagyon ritkán eszek, de rengeteget meg tudnék enni belőle...

Zsuzsi írta...

Hajni nagyon szemfüles vagy! Kíváncsi voltam, lesz-e aki észreveszi.
A halevés nagyon egészséges, én már a picivel is megkóstoltattam, nagyon ízlett neki.

Ízlésszindróma írta...

nálunk is pecázik a párom,sokszor szokott keszeget is fogni, de valahogy nem gondolom róla,hogy ízlene nekem és a szálkáktól is parázok, de kifogom próbálni így megsütni őket, köszi:)

Zsuzsi írta...

Ha jól beirdalod, olyan lesz a szálka, mint a ropi, meg lehet enni és még finom is (na persze nem a gerinccsontok).

ManóAnyó írta...

A dunabogdányi pisztángsütőt én is jól ismerem, tényleg nagyon jó ott a sült halacska. Kívülről nem túl bizalomgerjesztő hely, de mindenképpen érdemes kipróbálni.
A Vásárcsarnok ötletet köszi, szeptembertől újra dolgozok, akkor hazafelé útba esik, de eddig nagyon ritkán álltam meg ott vásárolni, mert sosincs parkoló.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails