Tükröm-tükröm

Doctor Pepper invitált egy nagyon jó kis játékra, melynek lényege, hogy mazsolázzunk a kezdeti blogbejegyzéseinkből és képeinkből, és keressük meg a legidétlenebb szövegeinket, valamint a legrosszabb és legjobb fotót. Mivel úgy gondolom, az önirónia és az önkritika igen egészséges, én is belelapoztam a legelső fejezetekbe.
A szövegeket még nem is találtam annyira gáznak, bár azért van egy-két izgalmas szófordulat, de némelyik kép magáért beszél, olyan rossz.

A bejegyzések közül megmosolyogtat a következő, mert – főleg az utóbbi időben – ez a „mindentegymondatbaakarokleírni” stílus egyáltalán nem jellemző rám:

„Ma anyu szülinapját ünnepeltük, ennek örömére az ünnepelt főzött.Olyan trakta volt, hogy biztos nem fogok ma vacsorázni!!!Meleg előételként hortobágyi húsos palacsinta - "tegnap ezt csináltam, meg kell kóstolnod... "-, ezután egy tányérnyi palócleves, ahogy ő főzi (marhanyakkal, krumpli nélkül, citrommal savanyítva), majd libasült, uborkasaláta tökmagolajjal - ami mennyei - és hagymás krumpli, majd - ha ez nem lett volna elég - sütemény......Ha HÉV-vel kellett volna hazajönnöm, lehet nem szállok le a megfelelő időben....Most még írni sincs kedvem ételekről, ezért mára ennyit, holnap folyt köv...”
És ez is vicces, már csak az ételkészítés menete miatt is:

„A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.”

Egyébként szerintem a legrosszabb kép is a csülökhöz kapcsolódik (olyan, mintha a tányérba hányt volna valaki), ami ennek ellenére az egyik legnépszerűbb bejegyzésem.

És persze, a 100. bejegyzésem sem maradhat ki, ahol már szinte a Parnasszuson éreztem magam, olyan fennköltre sikeredett:

„Aki ismer, az tudja: munkamániás vagyok, éppen ezért otthon is dolgoztam. Ez viszont nincs túl jó hatással a családi életre, kaptam is érte Attilától rendesen. Miska nevű kedvenc kutyám halála és egyéb – elsősorban munkahelyi személyi – problémák miatt rendesen magam alatt voltam, kellett valami, amivel kirángatom magam ebből a kátyúból, mert általában magam oldom meg a problémáimat, siránkozni nem szeretek, hiszen más siránkozásához sincs türelmem, nemhogy a magaméhoz.Kedvenc szórakozásom viszont a főzés és egyéb konyhában illetve a kerti grillnél történő tevékenykedés, valamint az ezzel kapcsolatos irodalom gyűjtése és olvasása, így a téma eleve adott volt.Az ihletet természetesen más gasztroblogokból merítettem, elsősorban Fűszeres Eszter,Dolce Vita, Mamma és Lila Füge írásait olvasgatva, no meg természetesen nem hagyható ki Chili&Vanilia, talán az ő blogját láttam először. Kezdetben csak recepteket kerestem, majd elkezdtem rendszeresen olvasni a beírásokat, rátaláltam a bloGasztro-ra, és szépen lassan megismerkedtem a többi bloggerrel és bloggerinával.Azon az estén, amikor megszerkesztettem a blogot és megírtam az első bejegyzést, nálunk volt Attila egyik barátja, ment a társalgás az autókról és főleg motorokról, ehhez meg azért én annyira nem tudok hozzászólni, rátaláltam a blogspotra és létrehoztam ezt itt.Azóta hobbimmá és szenvedélyemmé vált, nagyon élvezem a rceptek leírását, fotók elkészítését, és külön örülök, ha kommentek érkeznek, vagy valaki valamilyen tanácsot kér. Büszkén mutattam anyukámnak, anyósomnak és kollégáimnak – főleg Anikónak, akit nem titkolt szándékom megfertőzni a sütés-főzés örömével - , ők pedig elkezdték mutogatni ismerőseiknek. Boldogan nézem a statisztikákat, örülök, mint egy gyerek, amikor meglátom, hányan, milyen országból olvassák bejegyzéseimet. A legjobban annak örülök, amikor Attila elmesélte, hogy amikor dolgozom, elolvassa bejegyzéseimet és mindig sikerül megmosolyogtatni.

A blogolás előnyei

-Alig hozok haza munkát

-Jó hobbi, ami kikapcsolja az embert

-Külföldi receptek olvasása során használom a már megszerzett tudást

-Sok ötletet kapok a blogtársaktól

-Jó érzéssel tölt el a kommentek olvasása és az olvasók kedves hozzászólása

-Változatosan étkezünk, mert igyekszem mindig újat kitalálni

Hátrányok:

-Attila nem tud annyi motoros cikket olvasni az interneten

-Nem tudja azonnal felfalni az ételt, mert le kell fotózni

-Kicsit függő lettem (persze a jó értelemben)

-Nagyon kell figyelni a súlyunkra…

E bejegyzés alkalmával kívánok minden bloggernek és olvasómnak további jó blogolást, olvasgatást és boldog karácsonyt, új évet. (Magamnak meg továbbra is sok olvasót és kommentet….)”

És végül jöjjön a mostanában legkedvesebbnek tartott fotóm a burritoról:

Egyébként minden egyes gondolatot ma is igaznak tartok, és bocs, ha kicsit hosszú voltam. A stafétát ezennel továbbadnám Loriennek, Beatbullnak és Piszkének.

Az első kép forrása: Dreamstime.com