Ez a recept ebben a szép, de számomra nem kívánatos téli időben igazán aktuális, jól esik behúzódni a melegbe és valami ehhez hasonló dús, kelt süteményt majszolni a tejeskávé mellé.
Nagyon régóta szemezek ezzel a recepttel, de csak most szedtem össze annyi bátorságot, hogy elkészítsem. Nem kellett volna eddig várni, azt hiszem, ez a legfinomabb kalácsszerű sütemény, amit valaha ettem, illetve készítettem.
Attila a lelkemre kötötte, -miután a még meleg kalácsok közül az egyiket szinte teljesen eltüntette egy ültő helyében – hogy írjam meg, mennyire ízlett neki, azt mondta, minden nap tudna ilyet reggelizni, pedig ő aztán nem egy kalácskedvelő, sőt, jelezte, hogy ő is meg fogja sütni. (Nagyon felbátorodott, mert amióta itthon van, ő süti a kenyeret, nem is akármilyet, nekem az övé jobban ízlik, mert ropogósabb a héja). Én állok elébe, semmi jónak nem vagyok elrontója….
A töltelékbe kakaó helyett lehet tenni diót, mákot, sőt fahéjat, szerintem a kakaós mellett a fahéjas lehet nagyon finom.
A recept a Rama 2010-es receptnaptárból származik, köszönet érte – mármint a naptárért - Magdi kolléganőmnek.
Recept
60 dkg liszt
3 tojássárga
7 dkg olvasztott vaj
4 dl langyos tej
3 evőkanál kristálycukor
5 dkg morzsolt élesztő (egy csomag szárazélesztő)
csipet só
A töltelékhez
25 dkg puha vaj
20 dkg barnacukor
4 evőkanál keserű kakaópor
A tetejére
A tésztából kimaradt tojásfehérje
A tészta hozzávalóiból rugalmas, inkább lágy tésztát dagasztok robotgép segítségével, akkor jó, ha elválik az edény falától. Letakarom és meleg helyen duplájára kelesztem, ez kb. egy órás művelet.
Amíg a tészta kel, a tölteléket elkészítem, ehhez a hozzávalókat simára keverem.
A megkelt tésztát átgyúrom, hat részre vágom. A hat darabot lisztezett munkafelületen téglalap alakúra nyújtom, s vékonyan megkenem a teljes felületet a töltelékkel. A két rövidebbik oldalnál kb. egy centire behajtom a tésztát és hosszanti oldalánál feltekerem, mint a bejglit. Ezt minden tésztadarabbal eljátszom, majd három-három rudat összefonok, így két szép kis fonott kalácsom lesz. Egy szűk tepsit – amibe a kalácsok épphogy beleférnek – sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsokat és hagyom 10 15 percig pihenni őket. Ezalatt a sütőt 180 fokra – légkeverésen 160 fokra – előmelegítem. A pihentetés után a kalácsokat megkenem a tojásfehérjével, és kb. 45-50 perc alatt aranybarnára sütöm.
Nem javaslom, hogy bárki langyosan/melegen megkóstolja, mert akkor még kihűlni sem lesz ideje, pedig hidegen is nagyon puha, finom.
Attila a lelkemre kötötte, -miután a még meleg kalácsok közül az egyiket szinte teljesen eltüntette egy ültő helyében – hogy írjam meg, mennyire ízlett neki, azt mondta, minden nap tudna ilyet reggelizni, pedig ő aztán nem egy kalácskedvelő, sőt, jelezte, hogy ő is meg fogja sütni. (Nagyon felbátorodott, mert amióta itthon van, ő süti a kenyeret, nem is akármilyet, nekem az övé jobban ízlik, mert ropogósabb a héja). Én állok elébe, semmi jónak nem vagyok elrontója….
A töltelékbe kakaó helyett lehet tenni diót, mákot, sőt fahéjat, szerintem a kakaós mellett a fahéjas lehet nagyon finom.
A recept a Rama 2010-es receptnaptárból származik, köszönet érte – mármint a naptárért - Magdi kolléganőmnek.
Recept
60 dkg liszt
3 tojássárga
7 dkg olvasztott vaj
4 dl langyos tej
3 evőkanál kristálycukor
5 dkg morzsolt élesztő (egy csomag szárazélesztő)
csipet só
A töltelékhez
25 dkg puha vaj
20 dkg barnacukor
4 evőkanál keserű kakaópor
A tetejére
A tésztából kimaradt tojásfehérje
A tészta hozzávalóiból rugalmas, inkább lágy tésztát dagasztok robotgép segítségével, akkor jó, ha elválik az edény falától. Letakarom és meleg helyen duplájára kelesztem, ez kb. egy órás művelet.
Amíg a tészta kel, a tölteléket elkészítem, ehhez a hozzávalókat simára keverem.
A megkelt tésztát átgyúrom, hat részre vágom. A hat darabot lisztezett munkafelületen téglalap alakúra nyújtom, s vékonyan megkenem a teljes felületet a töltelékkel. A két rövidebbik oldalnál kb. egy centire behajtom a tésztát és hosszanti oldalánál feltekerem, mint a bejglit. Ezt minden tésztadarabbal eljátszom, majd három-három rudat összefonok, így két szép kis fonott kalácsom lesz. Egy szűk tepsit – amibe a kalácsok épphogy beleférnek – sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsokat és hagyom 10 15 percig pihenni őket. Ezalatt a sütőt 180 fokra – légkeverésen 160 fokra – előmelegítem. A pihentetés után a kalácsokat megkenem a tojásfehérjével, és kb. 45-50 perc alatt aranybarnára sütöm.
Nem javaslom, hogy bárki langyosan/melegen megkóstolja, mert akkor még kihűlni sem lesz ideje, pedig hidegen is nagyon puha, finom.
5 megjegyzés:
és nem folyt ki a kakaós kence? van egy nagyon hasonló receptem (az arányokat nem néztem meg), és nekünk mindig kifolyik, persze, az sem baj, mert szépen odakaramellizálódik az aljár, fincsi felkapargatni...
http://azenkonyham.freeblog.hu/archives/2006/01/10/Kakaos-mandulas_kalacs/
De kifolyik, az oldalára karamellizálódott, gondolom azért, mert magas falú tepsiben volt. De én ezt imádom benne (többek közt).
Jesszusom, ez a kép... Hát, mmegértem, hogy miért nem lehet megkóstolni langyosan...:))))
Hát legalább oyan brutálisan finom, mint ahogy kinéz...
Szia Zsuzsi! Ez a kalács nálunk is nagyon megy. Én a multkor készítettem egy pudingos változatot. Ha érdekel, nézd meg nálam.
Megjegyzés küldése