2010. szeptember 6., hétfő

Házi rétes


Még augusztusban, a szabadságom ideje alatt sikerült megvalósítani egy régi vágyam.
Pontosabban vágyunk, mert a házi rétes készítését Attila is legalább annyira – ha nem jobban – szerette volna kipróbálni, mint én. Kellett is a segítsége, mert én hajlamos vagyok a nehéznek kikiáltott műveletektől előre bepánikolni, mint amilyen a tészta nyújtása-húzása.
Sokféle receptet áttanulmányoztunk, végül maradtunk a jól bevált F. Nagy Angéla- szakácskönyvben leírt rétestészta-receptnél. A receptekben egyébként sarkalatos pont, hogy kell-e bele tojás vagy sem. Hosszas gondolkodás után- mivel a liszt javítása céljából ajánlották – tettünk bele egyet, nem tudom, mi történt volna, ha nem teszünk, de úgy gondoltuk, jobb a békesség.
Mivel ez első próbálkozás volt, megelégedtünk két kis rúdra elég mennyiséggel és egyféle – almás töltelékkel.

Recept

35 dkg rétesliszt
egy tojásnyi zsír
kb. 2 dl langyos víz
enyhe ecet
egy kis tojás

olaj a kenéshez

A töltelékhez
Egy kg alma
Citrom
Fahéj
3-4 evőkanál cukor
darált dió/búzacsíra

A lisztet a fagyos zsírral egy tálban összegyúrom, hozzáadom a tojást, a csipet sót és kb. 2 dl enyhén ecetes langyos vízzel összegyúrom. (A tojás miatt kevesebb vizet használtunk.)
Ha a kezemtől elválik, lisztezett felületen dagasztom tovább, úgy, hogy közben jól az asztalhoz csapkodom. Ezt kb. addig kell csinálni, amíg a tészta hólyagokat vet. Ekkor meglisztezem, langyos tállal letakarva fél órát pihentetem. Nagy melegben nem kell a tálat meglangyosítani, elég a szobahőmérséklet is.
A pihenőidő után a konyhaasztalra egy nagy abroszt/lepedőt terítek, enyhén meglisztezem és lisztes kézzel elkezdem húni, nyújtani. Ehhez jó, ha ketten vagyunk. A tészta felületét néha langyos olajjal vékonyan átkenem. Nagyon vékonyra kell húzni, akkor jó, ha az alátett újságot el tudjuk olvasni. Azt nem állítom, hogy a tészta nem szakadt el egy-két helyen, de összességében véve elsőre meg voltunk elégedve a végeredménnyel.
Mivel a rétestésztát töltés előtt kicsit szikkasztani kell, békén hagyom, így van idő elkészíteni a tölteléket.
Ehhez az almát megpucolom, lereszelem, ízlés szerint cukorral, fahéjjal és kevés citromlével ízesítem, levétz kinyomkodom.
Töltés előtt a tésztát vékonyan meghintem darált dióval vagy búzacsírával, mert ez fogja felszívni a felesleges nedvességet. Lehet zsemlemorzsát is használni, de az előbbiek szerintem finomabbak.
A tölteléket a tészta egész felületén eloszlatom, „szétpötyögtetem”, majd a rétest az abros segítségével feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetve, olajjal lekenve előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöm.
Langyosan a legfinomabb!

5 megjegyzés:

Szemi írta...

Tényleg megcsináltad? Igazi, otthon nyújtott rétest sütöttél?
Ez fantasztikus!!! Nagyon jól néznek ki, és biztos,hogy finomak is voltak.
Az otthoninak sokkal jobb íze van,mint az üzletinek. Ennek ellenére nekem sosem lenne bátorságom belevágni. :))

Gratulálok!

Ági, aki főz írta...

Fantasztikus vagy! Én is gratulálok!

Zsuzsi írta...

Hát, a fő érdem Attiláé, aki rávett, meg végül is, a munka oroszlánrészét végezte:-))

Ms. Poppy írta...

Nagyon szép lett. Én is egyetértek Szemirámisszal: a házi, nyújtott rétesnek nincs párja. Egyszer már én is nekirugaszkodtam, ez lett belőle:
http://poppykonyha.blogspot.com/2010/06/retes-hazilag-nyujtott-tesztaval.html
Amúgy aki eddig félt tőle, nyugodtan próbálja ki, mert nem is annyira nehéz és bonyolult, mint amilyennek látszik.

Kata írta...

Ügyes vagy!:) pont most emlegettük anyukámmal, hogy próbálkozhatnánk vele.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails