Házi rétes

Még augusztusban, a szabadságom ideje alatt sikerült megvalósítani egy régi vágyam.
Pontosabban vágyunk, mert a házi rétes készítését Attila is legalább annyira – ha nem jobban – szerette volna kipróbálni, mint én. Kellett is a segítsége, mert én hajlamos vagyok a nehéznek kikiáltott műveletektől előre bepánikolni, mint amilyen a tészta nyújtása-húzása.
Sokféle receptet áttanulmányoztunk, végül maradtunk a jól bevált F. Nagy Angéla- szakácskönyvben leírt rétestészta-receptnél. A receptekben egyébként sarkalatos pont, hogy kell-e bele tojás vagy sem. Hosszas gondolkodás után- mivel a liszt javítása céljából ajánlották – tettünk bele egyet, nem tudom, mi történt volna, ha nem teszünk, de úgy gondoltuk, jobb a békesség.
Mivel ez első próbálkozás volt, megelégedtünk két kis rúdra elég mennyiséggel és egyféle – almás töltelékkel.

Recept

35 dkg rétesliszt
egy tojásnyi zsír
kb. 2 dl langyos víz
enyhe ecet
egy kis tojás
só
olaj a kenéshez

A töltelékhez
Egy kg alma
Citrom
Fahéj
3-4 evőkanál cukor
darált dió/búzacsíra

A lisztet a fagyos zsírral egy tálban összegyúrom, hozzáadom a tojást, a csipet sót és kb. 2 dl enyhén ecetes langyos vízzel összegyúrom. (A tojás miatt kevesebb vizet használtunk.)
Ha a kezemtől elválik, lisztezett felületen dagasztom tovább, úgy, hogy közben jól az asztalhoz csapkodom. Ezt kb. addig kell csinálni, amíg a tészta hólyagokat vet. Ekkor meglisztezem, langyos tállal letakarva fél órát pihentetem. Nagy melegben nem kell a tálat meglangyosítani, elég a szobahőmérséklet is.
A pihenőidő után a konyhaasztalra egy nagy abroszt/lepedőt terítek, enyhén meglisztezem és lisztes kézzel elkezdem húni, nyújtani. Ehhez jó, ha ketten vagyunk. A tészta felületét néha langyos olajjal vékonyan átkenem. Nagyon vékonyra kell húzni, akkor jó, ha az alátett újságot el tudjuk olvasni. Azt nem állítom, hogy a tészta nem szakadt el egy-két helyen, de összességében véve elsőre meg voltunk elégedve a végeredménnyel.
Mivel a rétestésztát töltés előtt kicsit szikkasztani kell, békén hagyom, így van idő elkészíteni a tölteléket.
Ehhez az almát megpucolom, lereszelem, ízlés szerint cukorral, fahéjjal és kevés citromlével ízesítem, levétz kinyomkodom.
Töltés előtt a tésztát vékonyan meghintem darált dióval vagy búzacsírával, mert ez fogja felszívni a felesleges nedvességet. Lehet zsemlemorzsát is használni, de az előbbiek szerintem finomabbak.
A tölteléket a tészta egész felületén eloszlatom, „szétpötyögtetem”, majd a rétest az abros segítségével feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetve, olajjal lekenve előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöm. Langyosan a legfinomabb!