2008. július 11., péntek

A napfény íze: félig szárított paradicsom





Egy hetes szabadságom ideje alatt végre volt időm megvalósítani egyik régi vágyamat, amely nem más, mint az „aszalt” paradicsom készítése. Az idézőjel azért jár, mert valójában mesterséges aszalásról van szó, a sütő igénybevételével. A természetes módozattól elriadtam, mert többek írták a neten, hogy megpenészedett vagy nem sikerült valamiért a napon szárítás.

Előrebocsátom, hogy csak kísérletező kedvű, türelmes konyhatündéreknek javaslom az elkészítését, mert időigényes, babra munka, én három napon át napi két tepsinyi paradicsomot szárítottam, és alig tudtam vele megtölteni egy literes üveget.
Viszont az íze mindenért kárpótol és ha kedvező áron tudunk paradicsomhoz jutni, sokkal jobban járunk, mintha megvennénk. Arról nem is beszélve, hogy saját szánk íze szerint ízesíthetjük.

A kiindulási alap
Chili&Vanilia és a Bűvös Szakács írása volt, ezeket variáltam meg egy kicsit. A cél nem a kopogósra szárított verzió elkészítése volt, hanem a félig aszalt változat, amely kb. két hétig áll csak el (ha hagyják).

Mennyiségeket most kivételesen nem adok meg, csak az elkésztési módot írom le. Hogy mindenki képben legyen, annyit azért elmondhatok, hogy nálam a sütőhöz kapott két tepsire kényelmesen 10-10 paradicsom fért megfelezve, tehát egy kis matekozással arra juthatunk, hogy kb. 60 db. paradicsom végezte aszalványként.

Elkészítés

A tepsikre alufóliát terítettem, megpötyögtettem olívaolajjal, majd megkezdtem a paradicsomok előkészítését. Érdemes természetesen jó érett, lehetőleg egyforma méretű darabokat választani, hogy egyszerre készüljenek el. A szemeket jól megmostam, megtörölgettem, majd félbevágtam. Kihasítottam belőlük a zöldes kocsányos részt, a belüket először kiskanállal, majd kézzel eltávolítottam, lehetőleg minden csepp nedvességet eltávolítottam belőlük és szépen a tepsire rakosgattam. Minden félre szórtam egy csipet sót és egy csipet cukrot, ez jól kiemeli az ízét. Az egyik tepsi rozmaringlevélkéket kapott ízesítésül, a másik kakukkfüvet, majd indulhattak befele a sütőbe szoláriumozni.
A sütőt 120 fokra bemelegítettem, és 4-5 óra elteltével kivettem a félig szárított paradicsomot. (Közben én egyszer meg is fordítottam a feleket, de ez nem biztos, hogy szükséges. ) A hőmérséklet és az elkészítési idő mindenkinél egyedi aszerint, hogy a sütője hogy működik, ezt ki kell tapasztalni.

A végeredményt hagytam szikkadni szobahőmérsékleten, majd egy üvegbe helyeztem, dobtam mellé felszeletelt fokhagymát, aprított bazsalikomleveleket, felöntöttem olívaolajjal és betettem a hűtőbe.

Ez az alap, felhasználására recept később következik.




8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratula ügyes vagy.
Aszalás előtt lehúztad a héját?
Üdv.Marcsi

Zsuzsi írta...

Szia Marcsi!
Nem húztam le, szerintem nem zavaró, ahogy kóstolgattuk, de ha már le akarnám húzni, akkor tenném, amikor kész és még meleg, ekkor lehetne a legegyszerűbben

Névtelen írta...

Köszike. Kipróbálom, de várok egy kis hűvösebb időre!
Szia. Marcsi

Zsuzsi írta...

Hát igen, nem kell még jobban fokozni a kánikulát, bár amikor csináltam, még hűvösebb volt :-))

Millie írta...

Pont ma gondoltam rá, hogy kéne csinálni.Köszi a leírást!

Zsuzsi írta...

Megy itt a blogok közt a telepátia, nálam keresőszó volt pár napja...

gabojsza írta...

Jó ötlet, hogy megszórtad kis cukorral. Én tavaly nem tettem, de idén így készítem:-)

Névtelen írta...

Imádom ezt az étket.Egy dolgot nem tudok még:a tartósítását.Ez koronázná meg.Próbáltam már olívában "elteni",de hamar megbuggyant.
Üdv:Ildi

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails