Idén szenteste vadat készítettem. A mélyhűtőben elfekvő őzgerincet ünnepi alkalomra tartogattuk, úgyhogy épp jól jött a karácsony, legalább felszabadul a hely.
Mivel a kutyáinknak is karácsony volt, a gerincről a húst lefiléztük, a csontot pedig megfőztük az ebeknek .
A vadhoz – hacsak nem pörköltnek készítem el – mindig csinálok egy vörösboros gyümölcsszószt, így történt ez idén is, az ünnepi lakomának pedig burgonyafánk a körete.
A gyümölcsös szósz fogyasztható akár hidegen, akár melegen.
(A mártás egyébként sült libamájhoz is remekül passzol, ezt másnap meg is tapasztalhattuk.)
A mennyiség négy főre elegendő.
Recept
80 dkg őzfilé
8 szelet bacon
rozmaring
feketebors
kevés olaj
2 evőkanál olaj
egy kis fej hagyma
2 cm-es gyömbér
25 dkg aszalt szilva
2 alma
3-4 dl vörösbor
2 evőkanál cukor
fahéj
só
Először a mártást készítem el. Ehhez az olajat felforrósítom és a cukrot karamellizálom benne. Ha a cukor már barnul, hozzáadom a felaprított hagymát és gyömbért. Ha ezek átpárolódtak, felöntöm 3 dl vörösborral, beleszórom a szilvát és a meghámozott, kisebb kockákra vágott almát, és puhára főzöm. Ha szükséges, lehet még rá bort önteni. Ha a gyümölcs már puha, a levét beforralom, fahéjjal, sóval ízesítem. A végére olyan állaga lesz, mint egy hígabb lekvár.
Mielőtt ennénk, elkészítem az őzet is. A filéből négy darabot vágok, mindet körbetekerem 2-2 szelet baconnel, ezt fogpiszkálóval megtűzöm. Én nem sóztam meg, mert a szalonna elég sós volt. Egy tepsiben felforrósítok egy kevés olajat a gázon, és hirtelen megkapatom benne az őzdarabokat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, mellédobok egy rozmaringágat és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm, akkor jó, ha a közepe még angolos.
Az őzfilét a szilvás-almás szósszal és burgonyafánkkal tálalom.
Mivel a kutyáinknak is karácsony volt, a gerincről a húst lefiléztük, a csontot pedig megfőztük az ebeknek .
A vadhoz – hacsak nem pörköltnek készítem el – mindig csinálok egy vörösboros gyümölcsszószt, így történt ez idén is, az ünnepi lakomának pedig burgonyafánk a körete.
A gyümölcsös szósz fogyasztható akár hidegen, akár melegen.
(A mártás egyébként sült libamájhoz is remekül passzol, ezt másnap meg is tapasztalhattuk.)
A mennyiség négy főre elegendő.
Recept
80 dkg őzfilé
8 szelet bacon
rozmaring
feketebors
kevés olaj
2 evőkanál olaj
egy kis fej hagyma
2 cm-es gyömbér
25 dkg aszalt szilva
2 alma
3-4 dl vörösbor
2 evőkanál cukor
fahéj
só
Először a mártást készítem el. Ehhez az olajat felforrósítom és a cukrot karamellizálom benne. Ha a cukor már barnul, hozzáadom a felaprított hagymát és gyömbért. Ha ezek átpárolódtak, felöntöm 3 dl vörösborral, beleszórom a szilvát és a meghámozott, kisebb kockákra vágott almát, és puhára főzöm. Ha szükséges, lehet még rá bort önteni. Ha a gyümölcs már puha, a levét beforralom, fahéjjal, sóval ízesítem. A végére olyan állaga lesz, mint egy hígabb lekvár.
Mielőtt ennénk, elkészítem az őzet is. A filéből négy darabot vágok, mindet körbetekerem 2-2 szelet baconnel, ezt fogpiszkálóval megtűzöm. Én nem sóztam meg, mert a szalonna elég sós volt. Egy tepsiben felforrósítok egy kevés olajat a gázon, és hirtelen megkapatom benne az őzdarabokat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, mellédobok egy rozmaringágat és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm, akkor jó, ha a közepe még angolos.
Az őzfilét a szilvás-almás szósszal és burgonyafánkkal tálalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése