Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "töltött dagadó" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "töltött dagadó" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 28., péntek

Tojással töltött dagadó


Nem szoktam töltött dagadót készíteni, az az anyósom reszortja a családban, egyik receptje már korábban szerepelt is a blogon. Mostanában viszont nem nagyon főz, Attila meg nagyon szereti, így nekiveselkedtem. A próbálkozás olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy azóta már többször is készítettem.
Nagyon jó hideg ebéd salátával ebben a nagy melegben, de a már unalmas felvágottak kiváltására is használható.
Mivel eddig mindig csak simán sütöttem meg ezt a húsrészt, és most sem terveztem másként, természetesen szóltam is a hentesnek, hogy nem kell felszúrni, sőt, nem muszáj, hogy vastagabb húst adjon. Na, emiatt akadt is egy kis nehézségünk, mert három részre kellett vágnunk a húst és ezeket a kisebb darabokat szúrtuk fel, így viszont sokkal csinosabbak lettek a töltött húsok.
A töltéshez javasoltam habzsák használatát, ami nagyon bevált, semmi nem lett maszatos és teljesen egyenletesen sikerült megtölteni a húst, ráadásul ki sem folyt sütés közben a töltelék, arról nem beszélve, hogy egy szempillantás alatt sikerült a töltést megoldani.
Ez a töltelék egy teljesen hagyományos változat, ami gazdagítható májjal gombával, a főtt tojás pedig helyettesíthető bármilyen párolt zöldséggel, de akár aszalt gyümölcsökkel is.

Recept

Egy töltésre alkalmas, felszúrt dagadó
5-6 főtt tojás
1 nyers tojás
egy közepes fej hagyma
egy zsemle, vagy egy szelet kenyér
egy nagy csokor petrezselyem
só, bors
olaj
kömény
kakukkfű

A zsemlét vagy kenyeret felkockázom (én házikenyeret használtam), és vízbe áztatom, majd kinyomkodom. A hagymát apróra vágom, a petrezselymet felaprítom. Kevés olajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a kinyomkodott kenyeret, és egy kicsit megpirítom. Rászórom a petrezselymet, keverek rajta egyet, hogy a hő hatására egy kicsit összeessen, majd hagyom langyosra hűlni. A főtt tojásokat apróbb kockákra vágom, hozzáadom a hagymás kenyeres masszát, elkeverem egy nyers tojással. Sóval, borssal ízesítem, habzsákba töltöm, és megtöltöm vele a húst. (A habzsákra nem teszek véget, így könnyebben kinyomható a massza.) A nyílást hústűvel összetűzöm, de össze is lehet varrni. A dagadót kívül sóval, kakukkfűvel és egész köménnyel bedörzsölöm, és kevés, jól felforrósított olajon elősütöm. Utána fóliával lefedem, kevés vizet öntök alá és kb. egy órát sütöm 170 fokos sütőben. Ezután 200 fokra emelem a hőmérsékletet, és a fóliát levéve pirosra sütöm a töltött húst. Ha melegen akarom tálalni, a felszeletelés előtt legalább 15 percig hagyom pihenni a húst, hogy a töltelék ne essen szét. Ha hidegen esszük, a zsírjából kivéve jól behűtöm és salátákkal tálalom.

2007. december 30., vasárnap

Töltött dagadó


Anyósom – azaz igazából leendő anyósom, de Attila kifogásolta ezt a jelzőt - igazán nagymestere a töltött húsok elkészítésének. A töltelék mindig mozaikos, a hús soha nem reped ki, mindig nagyon jól sikerül neki. Általában dagadót szokott tölteni, de mindig más és más töltelékkel. A mostani verzió egy erdei gombás-tojásos- padlizsános masszával készült, nagyon finom lett. A karácsonyi ünnepek alatt ettük, hidegen, reggelire vagy vacsorára.

A családi közvélekedés szerint- mellyel én is egyetértek – ez a hús melegen túl tömény, így hidegen szoktuk fogyasztani saláták kíséretében.

Mivel magyar szokás szerint szilveszterkor sertést és malacot szokás újévkor enni, bártan ajánlhatom ezt az ételt a bulizás kísérőjeként. Előnye, hogy előre is elkészíthető, így nem kell az ünneplés helyett a konyhában tölteni az időt. Gyakorlatilag bármivel tölthető, amit csak megkívánunk, bár nekem az a tapasztalatom, hogy érdemes zöldséges tölteléket készíteni, mert májjal, hússal túl nehéz lesz az étel. Mellé elég valamilyen saláta, egy kis kenyér.

Ha nem vagyunk túl ügyesek, érdemes a hentest megkérni, hogy szúrja fel a húst, így nem kell otthon szenvedni vele.

Recept

80 dkg-1 kg nem túl zsíros dagadó töltésre előkészítve (felszúrva)
15 dkg szárított erdei gomba
egy zsemle
egy kisebb padlizsán
egy kisebb fej hagyma reszelve
5 db főtt tojás
2 db nyers tojás
petrezselyem
tej
2-3 gerezd fokhagyma
só, bors
kakukkfű
olaj

A töltelékhez a gombát fokhagymás tejbe áztatjuk, hogy megpuhuljon. A zsemlét felkockázzuk, fokhagymás tejbe áztatjuk, ha megpuhul, kinyomkodjuk.
A gombát lecsöpögtetjük. Tálba tesszük a beáztatott zsemlét, a kisebb darabokra vágott gombát, hozzáadjuk a kis kockára vágott padlizsánt és a felkockázott főtt tojást, a reszelt hagymát, fűszerezzük sóval, borssal, felaprított petrezselyemmel és két nyers tojással összedolgozzuk. A dagadót ezzel a töltelékkel töltjük meg. (úgy is csinálhatjuk, hogy lapjában kinyitjuk, rátesszük a tölteléket és hústűvel összetűzzük, vagy összevarrjuk.) A megtöltött húst kívülről sóval, borssal, kakukkfűvel bedörzsöljük, olajjal megkenjük, tepsibe fektetjük, kevés vizet öntünk alá, és kisebb lánggal szép pirosra megsütjük. Igazán szépen csak hidegen szeletelhető, vagy ha melegen szeretnénk enni, hagyjuk állni 15-20 percig, és aztán próbálkozzunk vele.




2007. november 18., vasárnap

Húsos pita


Ez az étel rokonságba állítható a gyrossal, porchettával, fajitassal, és minden olyan szendvicsszerű készítménnyel, amit lepénybe/pitába vagy egyéb hasonló kenyérbe töltenek.
Maga a felhasznált hús azonban nem szokványos, dagadót ilyen formában még sehol nem ettem. Kis hazánkban a dagadó töltése igen elterjedt, mi azonban nem csináljuk, anyósom szokta készíteni, általában hidegen esszük, mert melegen túl tömény, valamilyen saláta társaságában. Nálunk a dagadó tehát nem töltött, hanem töltelék.

Az a jó benne, hogy mivel elég zsíros, nem szárad ki, és cafatokra szabdalva nagyon ropogósra-pörcösre lehet sütni. Az elkészítés módszere az oldalaséra hajaz: befűszerezve tepsiben jól megkapatom, víz aláöntésével fólia alatt puhára párolom, majd levéve a fedőt megpirítom. A kész hús egyik fele megy a hűtőbe, felvágott helyett szendvicsben erős paprikával igen jó, a másik feléből pedig készül a töltött pita.

Sok zöldségfélét, joghurtos-csípős mártást teszünk még mellé, bulik, iszogatós összejövetelek jó kísérője lehet.

Néha, amikor Attilát ráveszem, hogy süssön tortillát, más fűszerezéssel csináljuk, és abba is ezt a húst töltjük.

Recept

1 kg nem túl zsíros dagadó
1 kiskanál pirospaprika
2 kiskanál kakukkfű
pár levél rozmaring
1-2 kiskanál egész római kömény
fél citrom leve
4 gerezd fokhagyma
olaj, só, tarkabors frissen őrölve

A tálaláshoz
fejenként egy-két pita
salátamix
lilahagyma
kígyóuborka
paradicsom
joghurt
darált erőspaprika


A húsdarabot jól besózom, a fűszereket az olajjal és citromlével elkeverem, hozzáadom a felaprított fokhagymát, és a húsra kenem, bele is nyomkodom egy kissé. A sütőt előmelegítem, a fűszeres húst tepsibe fektetem és erős lánggal mindkét oldalát megkapatom. Ezután vizet öntök alá, lefedem fóliával és puhára párolom. Ha megpuhult, fedetlenül megpirítom. Amikor ezzel megvagyok, levágok belőle annyit, amennyit úgy gondolok, hogy megeszünk, cafatokra vágom, serpenyőben zsiradék nélkül megpirítom.
A pitákat mikróban vagy serpenyőben meglangyosítom, levágom a tetejüket és megtöltöm a hússal, felaprított zöldségekkel, megöntözöm a paprikakrémmel és sóval elkevert joghurttal.

Ha valamilyen összejövetelen kínálom, hagyom, hogy mindenki a maga szája íze szerint készíthesse el.

2009. december 27., vasárnap

Az én karácsonyom




Szepykétől érkezett a kérés: írjak a mi karácsonyunkról. Szánt szándékkal nem akartam ezt idén az ünnep előtt megtenni, mert ez a karácsony számunkra más volt, mint a többi. Hogy miért? Mert idén a lányunk is aktív résztvevője volt a procedúrának, így minden máshogy alakult, mint régen.

Korábban, amíg bent laktunk a városban, ráadásul tíz percre mindkettőnk szüleitől, karácsonykor a megsütött aprósüteményekkel és az ajándékokkal felszerelkezve, málhás szamárként caplattunk el Attiláékhoz. Ott jól beebédeltünk töltött káposztából és/vagy halászléből, majd átügettünk anyuékhoz – öt perc testmozgás - , és jól bevacsoráztunk. Anyunál általában valamilyen saláta volt előételnek, majd töltött hús –pulyka – vagy harcsa orly módra, desszertnek pedig az általam készített torta, aprósütemény. Ennek az lett a következménye, hogy alig bírtunk hazamenni, úgy megtömtük magunkat, pedig még az ajándékainkat is vinni kellett. Volt, hogy nagyobb pakkal távoztunk, mint amivel érkeztünk, pedig az már nagy szó.

Idén Zsófi miatt a menetrend átalakult. Anyuékhoz mentünk ebédre, megettük a narancsos ráksalátát, a sült kacsát párolt káposztával és hagymás krumplival, csipegettünk egy kevés süteményt. Persze volt ajándékozás is, itt Zsófi lépett elő főszereplővé. Kapott az öcsémtől egy nagyon helyes dzsekit, anyukámtól Duplo-t, mesekönyvet, tőlünk meg fajátékokat. A karácsonyfa igazán nem nyűgözte le, de azért megpróbálta lekapni az üveggömböket, illetve nálunk itthon a mézeskalácsoktól igyekszik megszabadítani a fát. Legjobban az ajándékdobozok érdeklik, kipakol-bepakol, csomagol, neki ez az igazi öröm.
Anyuéktól hazafelé felvettük Attila mamáját, ő nálunk töltötte az ünnepeket. Karácsony első napján az általa készített töltött húsokat- hagyományos és kacsamájjal, háromszínű paprikás töltelékkel készült dagadó - ettük almás-sajtos kukoricasalátával, az ünnep utolsó napján pedig anyu kijött hozzánk, egy kondér töltött káposzta társaságában, így továbbra sem volt gondom a főzéssel. Desszertnek pedig a karácsonyi diótortámat fogyasztottuk el.
Az ünnep nyugodt, családias légkörben telt, jó volt nézni, ahogy lányunk sertepertél körülöttünk és bohócságaival szórakoztat mindenkit, de legfőképp a nagymamákat.

2012. március 10., szombat

Szabolcsi töltött káposzta


A férjem nagy vágya volt, hogy mi is készítsünk szabolcsi töltött káposztát, mert olyat, amilyet nagymamája főzött gyerekkorában, senki nem tud a családban, hátha nekünk sikerülhet.

Kis utánajárás és a rokonság receptjeinek meghallgatása után kialakult a saját elképzelésünk. Úgy gondoltuk, nem kell túlcifrázni a dolgot, néha a kevesebb több, a lehető legyegyszerűbben fogjuk elkészíteni az ételt. Utóbb igazunk lett, és tényleg sikerült reprodukálni a nagymama által készített étel ízét.

Recept

Egy laposabb nagy fej édeskáposzta (vagy két kisebb)
50 dkg darált zsírosabb sertéshús (dagadó, lapocka)
25 dkg rizs
5 kis fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
pirospaprika
olaj
só,
3-4 dl paradicsomlé vagy passzírozott paradicsom
20 dkg füstölt húsos szalonna
Egy szál kolbász (házi)

A töltelékhez a felaprított hagymát kevés olajon megpárolom, hozzáadom az egy-két teáskanálnyi paprikát, jól elkeverem, majd összedolgozom a hússal és a nyers, megmosott rizzsel. Ízesítem sóval, reszelt fokhagymával. Ha túl száraz lenne, egy-két evőkanál olajat adok még hozzá.

Közben felteszek vizet forrni, belehelyezem az egészben hagyott, kitorzsázott káposztát. Ahogy a víz melegszik, a levelek szép lassan leválnak a fejről, és kicsit megpuhulnak. A leveleket apránként leszedegetem és elkezdem tölteni. Kis, háromszög alakú töltelékeket készítek, (illetve készít a férjem, mert nekem ez nem nagyon megy), ez általában egy fél káposztalevél felhasználását igényli. A kimaradó levélereket, használhatatlan leveleket összeaprítom, ez megy majd a töltelékek közé.

Ha készen vagyok a töltéssel, jöhet a rétegezés. A lábas aljára pár darab húsos szalonnát és kevés aprókáposztát teszek, erre kerülnek szorosan a pici töltelékek. Rá pár ujjnyi darab kolbász, illetve szalonna kerül, erre aprókáposzta, majd ismét töltelék. A tetejét aprókáposztával borítom be. Öntök az étel alá annyi vizet, hogy a káposzta ¾-edéig érjen, majd lassan felforralom. Ha már forr, ráöntöm a tetejére a paradicsomot, és további 20-25 percig főzök. Ekkor megkóstolok egy tölteléket, ha jó, lezárom alatta a lángot és lefedve hagyom pihenni negyed órát. Friss házi kenyérrel és tejföllel tálalom, minél többször melegítem újra, annál jobb lesz ez is.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails