2008. szeptember 9., kedd

Megkésett epilógus: velős pirítós


Gondolom, mindenki emlékszik Krúdy Szindbádjának régimódi, polgári-békebeli hangulatot árasztó jeleneteire, melyek főszereplője a marhahúsleves, és minden, ami ehhez kapcsolódik, úgysmint velős pirítós, táfelspitz és a többi finomság. Bennem leginkább ez maradt meg.
Na, a hétvégénk ilyen hangulatban telt, ami az étkezést illeti: főztem egy jó adag
marhahúslevest több kiló hússal és zöldséggel, velős csonttal, cérnametélttel. A levest három napig ettük, ezzel egy fél évre le is tudtuk a levesadagot, mert nem igazán vagyunk nagy levesfogyasztók. A húsból és a zöldség egy részéből orosz hússaláta készült, a táfelspitz kimaradt. (Szó ami szó, a melegrekordhoz nem igazán passzolt a forró, gőzölgő marhahúsleves, de megbirkóztunk vele…) Erről egyébként a VKF X. fordulójában már több részletben megemlékeztem, de egyvalami – a lényeg – kimaradt: a velős pirítós.
Ez elvileg előétel, de olyan laktató, hogy főétkezésként is megfelelő, legalábbis számunkra. Mindenesetre ebből én többet tudok enni, mint Attila, neki túl tömény, nálam azonban jöhet, bármekkora mennyiségben.

Recept

Jó nagy adag marhahúsleves, amiben a velős csontot főzzük
2-3 marha velőscsont
Pirítós
Só, bors
Pirospaprika
Fokhagyma

A levesből kihalásszuk a velős csontot és jól irányzott mozdulattal egy tányér felett kiütjük belőle a velőt, amelyet frissen készített, fokhagymával bedörzsölt pirítós kenyérre kenve fogyasztunk, tetszés szerint ízesítve sóval, borssal, paprikával.
Én a magam részéről csak sózom, mást nem igénylek hozzá.

1 megjegyzés:

Horasz írta...

pedig egy jo tekeresnyi borssal az igazi:) na jo esetleg egy kis lilahagymat is elviselek melle:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails