Tegnap Attila krumplistésztát rendelt ebédre, melynek komoly neve gránátos kocka, de nálunk a családban csak grenadírmarsnak szokás hívni. Ez az elnevezés a német grenadiermarsch-nak a magyarítása, ami annyit tesz, hogy gránátosok indulója. Bár nem ismert, hogy az étel miért kapta ezt a nevet, vélhetően a katonasággal és a tábori konyhával függ össze. Ez logikus magyarázat, mert ez a tésztaféle olcsó, kevés alapanyagból áll és laktató is, így ideális hadtápként szolgálhat.
Somogyi származású nagymamám előszeretettel készítette, mint minden krumplis vagy tésztás ételt (dödölle, káposztás tészta, túrós tészta és társai).
Nálunk főként pénzszűke esetén került az asztalra, mert krumpli és tészta azért mindig volt a spájzban, és természetesen savanyú uborka azért mindig járt mellé, mert szerintem enélkül ez az étel elképzelhetetlen.
Recept
50 dkg kockatészta
50 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
egy zöldpaprika
köménymag
pirospaprika, só, bors
olaj
Az egész étel gyakorlatilag egy tésztával elkevert, hús nélkül készített, áttört paprikás krumpli, úgyhogy azzal kezdem, hogy elkészítem a krumplis részt.
Lábasban olajat forrósítok, rádobom a felaprított hagymát és a kis kockákra vágott zöldpaprikát. Megszórom kevés köménymaggal és kicsit kipattogtatom. Gyorsan elkeverem egy evőkanál pirospaprikával, rádobom a felkockázott krumplit, sózom, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. Akkor jó, ha a leve is elfő, majdnem félig. Ekkor krumplinyomóval kicsit megdolgozom, de maradjon darabos.
Közben kifőzöm a tésztát – én általában fodros nagykockát használok, mert tapasztalatom szerint ez nem ragad össze - , leszűröm, és ráöntöm a krumplis szaftot és tekerek rá feketeborsot. Az ételt még pár percre visszateszem a lángra, mert akkor jó, ha kicsit megpirul az alja. Csemegeuborkával ettük.
Somogyi származású nagymamám előszeretettel készítette, mint minden krumplis vagy tésztás ételt (dödölle, káposztás tészta, túrós tészta és társai).
Nálunk főként pénzszűke esetén került az asztalra, mert krumpli és tészta azért mindig volt a spájzban, és természetesen savanyú uborka azért mindig járt mellé, mert szerintem enélkül ez az étel elképzelhetetlen.
Recept
50 dkg kockatészta
50 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
egy zöldpaprika
köménymag
pirospaprika, só, bors
olaj
Az egész étel gyakorlatilag egy tésztával elkevert, hús nélkül készített, áttört paprikás krumpli, úgyhogy azzal kezdem, hogy elkészítem a krumplis részt.
Lábasban olajat forrósítok, rádobom a felaprított hagymát és a kis kockákra vágott zöldpaprikát. Megszórom kevés köménymaggal és kicsit kipattogtatom. Gyorsan elkeverem egy evőkanál pirospaprikával, rádobom a felkockázott krumplit, sózom, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. Akkor jó, ha a leve is elfő, majdnem félig. Ekkor krumplinyomóval kicsit megdolgozom, de maradjon darabos.
Közben kifőzöm a tésztát – én általában fodros nagykockát használok, mert tapasztalatom szerint ez nem ragad össze - , leszűröm, és ráöntöm a krumplis szaftot és tekerek rá feketeborsot. Az ételt még pár percre visszateszem a lángra, mert akkor jó, ha kicsit megpirul az alja. Csemegeuborkával ettük.
2 megjegyzés:
Sok grenadírmarsot ettem életemben, talán a gyüjtőben volt a legrémesebb, a Fő utcán már urasabb, elváltak egymástól a tésztadarabok, aztán a sereg készítményei. Mégsem tudtam megutálni, igazi népkonyhai remeklés lehet, ha adnak a küllemére is. A fotó csábító volt, megkisérlem a dolgot, de csak óvatosan, lévén kettes cukros vagyok, aki egyáltalán nem tartja be a játékszabályokat, ha valami finomat sikerül készítenie. Köszönöm, hogy eszembe jutatta.
Remélem egészségére válik:-) Jó főzőcskézést kívánok hozzá.
Megjegyzés küldése