Az én karácsonyom

Szepykétől érkezett a kérés: írjak a mi karácsonyunkról. Szánt szándékkal nem akartam ezt idén az ünnep előtt megtenni, mert ez a karácsony számunkra más volt, mint a többi. Hogy miért? Mert idén a lányunk is aktív résztvevője volt a procedúrának, így minden máshogy alakult, mint régen.

Korábban, amíg bent laktunk a városban, ráadásul tíz percre mindkettőnk szüleitől, karácsonykor a megsütött aprósüteményekkel és az ajándékokkal felszerelkezve, málhás szamárként caplattunk el Attiláékhoz. Ott jól beebédeltünk töltött káposztából és/vagy halászléből, majd átügettünk anyuékhoz – öt perc testmozgás - , és jól bevacsoráztunk. Anyunál általában valamilyen saláta volt előételnek, majd töltött hús –pulyka – vagy harcsa orly módra, desszertnek pedig az általam készített torta, aprósütemény. Ennek az lett a következménye, hogy alig bírtunk hazamenni, úgy megtömtük magunkat, pedig még az ajándékainkat is vinni kellett. Volt, hogy nagyobb pakkal távoztunk, mint amivel érkeztünk, pedig az már nagy szó.

Idén Zsófi miatt a menetrend átalakult. Anyuékhoz mentünk ebédre, megettük a narancsos ráksalátát, a sült kacsát párolt káposztával és hagymás krumplival, csipegettünk egy kevés süteményt. Persze volt ajándékozás is, itt Zsófi lépett elő főszereplővé. Kapott az öcsémtől egy nagyon helyes dzsekit, anyukámtól Duplo-t, mesekönyvet, tőlünk meg fajátékokat. A karácsonyfa igazán nem nyűgözte le, de azért megpróbálta lekapni az üveggömböket, illetve nálunk itthon a mézeskalácsoktól igyekszik megszabadítani a fát. Legjobban az ajándékdobozok érdeklik, kipakol-bepakol, csomagol, neki ez az igazi öröm.
Anyuéktól hazafelé felvettük Attila mamáját, ő nálunk töltötte az ünnepeket. Karácsony első napján az általa készített töltött húsokat- hagyományos és kacsamájjal, háromszínű paprikás töltelékkel készült dagadó - ettük almás-sajtos kukoricasalátával, az ünnep utolsó napján pedig anyu kijött hozzánk, egy kondér töltött káposzta társaságában, így továbbra sem volt gondom a főzéssel. Desszertnek pedig a karácsonyi diótortámat fogyasztottuk el.
Az ünnep nyugodt, családias légkörben telt, jó volt nézni, ahogy lányunk sertepertél körülöttünk és bohócságaival szórakoztat mindenkit, de legfőképp a nagymamákat.