2010. július 23., péntek

Barackos rakott palacsinta


Már megint egy desszerttel jelentkezem. Ez persze nem azt jelenti, hogy mást nem is eszünk, csak mostanában valahogy mindig olyasmi készül, aminek a leírása már szerepel a blogon.

Mazochizmusból szerintem kiérdemlem a jelest, azok után, hogy múltkor a 35 fokos konyhában clafoutist sütöttem este 9-kor, most meg palacsintát csináltam hasonló hőmérsékleten. Ez már önkínzás a köbön, mert a palacsintasütés az egyik általam legjobban utált konyhai foglalatosság, de nem volt mit tenni ellene, mert megkívántam, Attila pedig nem volt itthon.
A recepthez kiindulásképp volt egy műanyag doboznyi anyu-féle baracklekvár, amit kóstolóba hozott, meg egy éppen lejárni készülő Lidl-féle vödrös krémes tehéntúró. Volt még itthon sárgabarack is, ebből meg egyenesen adódott a túrókrémes-barackos palacsinta. Hogy legyen benne egy kis csavar, a túrókrém és a barack nem töltelékként, hanem a palacsinta tetején végezte.

Recept

12 db palacsinta
egy doboz krémes tehéntúró (vagy egy nagy pohár zsíros tejföl)
3-4 evőkanál porcukor
egy citrom reszelt héja
egy üveg házi baracklekvár
8-10 szem jó érett sárgabarack
3 dkg vaj

A kisütött palacsintákat megkenem baracklekvárral, a hagyományos módszerrel feltekerem és egy vajjal kikent tűzálló tálba fektetem. Lehet, hogy csak több sorban fog elférni, nálam is ez történt, ilyenkor minden réteget megkenek túrókrémmel, amelyet a krémes túróból a citromhéjjal és a porcukorral kevertem. A palacsinták tetejére öntöm a megmaradt krémet, elrendezem rajta a felezett sárgabarackokat és 150 fokos előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, amíg a túrókrémet kicsit beszívja. Langyosan vagy hidegen tálalom.

4 megjegyzés:

Ízlésszindróma írta...

Ez isteni lehet!!!nagyon megkóstolnék egy szeletkét:))

szemirámisz írta...

Babérkoszorút érdemelsz, amiért ilyen melegben nekiálltál palacsintát sütni!

De a végeredményt látva azt kell mondjam,hogy megérte. Nagyon jól néz ki, most szivesen ennék 1-2 szeletet!
:))

Zsuzsi írta...

Hát, pont ma délelőtt ettük meg uzsonnára az utolsó szeletet a lánykámmal. Megérte szenvedni érte!

Dia írta...

Hmmm, de guszta!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails