2010. július 28., szerda

Helyzetjelentés a konyhakertből


Ideje, hogy írjak egy kicsit a konyhakertünkről. Ennek csak most jött el az ideje, mert az áldozatos munkánk júliusban kezdett egyáltalán meglátszani.
Idén nagyon megszenvedtünk a kertért, köszönhetően a tavaszi katasztrofális időjárásnak.
Már az előkészítő munkálatokat is csak március végén tudtuk elkezdeni, mert előtte rémesen hideg volt, a talajviszonyok – sártenger – pedig az ásást sem tették lehetővé.
Végül sikerült kicsit felkapálni a földet, amire humuszban gazdag talajréteget hoztunk, ami utólag igen jó ötletnek bizonyult.
A mostoha időnek áldozatul estek a február óta saját magam által nevelt paradicsompalánták, amiket április végén ültettem ki, ezért termelőtől vásároltam be a készletet a budakalászi Hermész áruház mellől . Végül a saját nevelésből is maradt négy, de nagyon lassan fejlődnek.
A kis vetemény mostanra gyönyörű lett, a kánikulában napról napra szinte szemmel láthatóan nőttek a növényeim, és lassan minden termőre fordul.

És most pár szót a növényekről.
A kertbe március végén kísérletképpen magról ültettem mángoldot, sok reményt nem fűztem hozzá, de a 3-4 nap alatt kikelő erőtlen kis hajtások kibírták az özönvízszerű esőzéseket, a sárlavinaszerűen befolyó vizet, és most alig győzőm szedni a leveleket.
A cukkinit első ízben a mángolddal egy időben vetettem el, öt magot ültettem, négyet elmosott az eső. Három hét múlva ismét elültettem négy magot, ezek szépen kikeltek, most már teremnek is, de időközben az első növényre Attila barkácsolás közben ráesett, úgyhogy arról lélekben lemondtam. Nem kellett volna, a cukkini megmaradt, még nem terem, de reményeim szerint fog.
Ezután az áprilisban kiültetett 15 db paradicsompalántát pótoltam a budakalászi bácsitól vett palántákkal, amelyek gyönyörűen megerősödtek, tele vannak virággal, és három paradicsomot már be is faltunk, jelenleg várjuk a többi érését. Ugyaninnen szereztem be padlizsánpalántákat is, sokáig kérdéses volt a sorsuk, de most már láthatók a kis lila padlizsánok a töveken.
Kolléganőmtől kaptam kápia palántákat, ezek elég csenevészek, de legalább megmaradtak. A tavalyi tapasztalatok alapján a paprika nálunk nem igazán nyerő, hát, majd meglátjuk.
A május végén ültetett uborka nagyon elterebélyesedett, sok virágot hoz, kíváncsian várom, mennyit terem. Ezt főleg Zsófi kedvéért nevelem, aki képes csak úgy nassként betolni egy kígyóuborkát (már ha hagyjuk).

Futtatok még babot, a házilag barkácsolt „vadászkerítésünkre”, csak dísznek, de nagyon buján terjeszkedik, elég sok lesz rajta.
És persze tavalyról megmaradtak a cementesládák, amikbe ismét újhagymát, bazsalikomot és petrezselymet ültettem, sőt, most van pár cserép kaprom, chilipaprikám, oregánóm és kakukkfüvem is.
Végül, de nem utolsó sorban ültettünk négy tő kukoricát is, főként dísznek, kísérletképpen, kíváncsian várjuk, milyen termést hoz majd.

Ugyan minden évben a kert felásásakor megfogadjuk, hogy jövőre nem csináljuk,ugyanis nálunk az ásás kb. annyi, mint sivatagban vizet fakasztani, ilyenkor öröm igazán a kertészkedés, fantasztikus a saját magunk által nevelt növényeket látni növekedni, leszedni a termést és megenni vagy főzni valamit belőle.

2 megjegyzés:

szemirámisz írta...

Az biztos, hogy egy kerttel sok munka van, de amikor leszedheted a saját magad által termelt zöldségeket, gyümölcsöket, az nagyon jó!
Teljesen más ízük van, mint az üzletben kaphatóaknak.

akonyhám írta...

Irigykedem, nekem nincsen kertem, csak az erkélyünkön próbálok kertészkedni.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails