2007. november 8., csütörtök

Férfi a fakanál másik végén!


Ez az étel gyakorlatilag minden családban előfordul, csak máshogy hívják. Hallottam már tócsninak, tócsinak, lapcsánkának, lepcsánkának, cicegének, macoknak, hasonló formában más népek konyháján is megtalálható, gondoljunk például a rösztire. Moha és Sáfránynál a többiek receptjeit is megtalálhatjátok, mert volt olyan kedves és összegyűjtötte a változatokat.

Nálunk ez is hagyományosan férfimunka, mert utálom a reszelést – általában ez üzemi balesettel jár nálam – másrészt kedvesem amikor megéhezik, és nem talál a fogára való étket a hűtőben/kamrában, mindig felteszi a költői kérdést: Ne csináljak egy kis tócsnit? Természetesen mindig igen a válasz.

Én a krumplipucolásban szoktam segédkezni, ő bekeveri és süti, így nagyon hamar megvan, gyors vacsora.

Most, amikor készítette, nagyon izgult a sütésnél, mert mondtam, hogy felteszem a blogra, ezért igyekezett nagyon egyenletesen barnáspirosra sütni, a tálon elrendezgetni. Mondtam is neki, hogy ő is meg fog bolondulni, mint én.

Egyébként szeret főzni, de csak akkor, ha én ott vagyok, hogy legyen, aki szórakoztassa közben, meg a piszkos munkát megcsinálja (pucolás, mosogatás stb.) Ezért sajnos nem szokott vacsorával várni, de így együtt talán még jobb elkészíteni az ételeket.

Most már nem köntörfalazok tovább: a kedves neve Attila, kezdek belefáradni az inkognitójának megőrzésébe. Arról nem is beszélve, hogy a kedvesem, párom, barátom olyan elcsépelt szavak és nem is fejezik ki rendesen kapcsolatunk lényegét, amely már gyakorlatilag házasság, csak nem rajongunk a papírmunkáért (mondom én, az aktakukac).


Recept

4-5 közepes krumpli
1 tojás
1 fej vöröshagyma reszelve
2 gerezd fokhagyma (opcionális)
liszt

frissen őrölt feketebors
a tálaláshoz fokhagymás tejföl

A krumplit én meghámozom, Attila lereszeli. Ekkortól már nem veszek részt az effektív munkában. A krumpliból a tojással, liszttel, reszelt hagymával, sóval, sok borssal (ezen néha megy a vita) galuska-sűrűségű masszává dolgozza. Van, amikor áttört fokhagymát is teszünk bele, de most nem tettünk. Forró olajban süti ki, evőkanállal adagolva-lapogatva a krumplis keveréket. Papírtörlőn lecsöpögteti, és egy nekem- egy-neked felállásban, fokhagymás tejföllel megkenve esszük meg.

5 megjegyzés:

Maci írta...

Zsuzsi! A macikonyha@citromail.hu-ra dobj nekem egy e-mail címet légyszi!

Dalit írta...

Ugye,
Ettől én is megőrülök. Hogy szólítsam a legfontosabb fogyasztót a blogomban?
Az Uramat szeretem, csak mások félreértik. VAgy nem is annyira félre, csak nekik nem tetszik. A párom spec a lányomnak nem tetszik.
A Kedvesem ide nem illik.
Legyen a Pasim, vagy mi?

Moha és Sáfrány írta...

Zsuzsi! Updateltem a postot, mar te is benne vagy. :)
Dalit! A pasim nagyon jó, olyan lányos kibeszélős.

Névtelen írta...

mi kremzlinek ismerjük, csak hogy ez a név se maradjon ki a sorból..
:-)
Ági

vero írta...

Szia Zsuzsi,
én aprólyukú húsdarálón daráltam le a krumplit régebben, aztán sokáig próbálkoztam, mi lenne jobb, gyorsabb, mostanában apró kockákra vágom és aprítógéppel (robotgép része) vágom szét/draálom le.

A reszelőnek egyéblént az a titka, hogy jó erősen kell nyomni. Ha úgy tudod, az a leggyorsabb és legegyszerűbb. Nagymamám mindig így csinálta, én nemrég jöttem rá, hogyan kell.

Jók a receptjeid, szépek a képeid.

Üdvözöllek, vero

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails