Görög rakott krumpli

Ez a recept akár bemelegítésül is szolgálhat a XXV. VKF-re, mivel fő alapanyaga a krumpli. Azt nem tudom, hogy mennyire autentikus, illetve autentikus-e egyáltalán, de az kiderült számunkra, hogy nagyon finom. Attilának jobban ízlik, mint a hagyományos rakott krumpli, így biztos gyakran fog szerepelni az étlapon.
Az étel olyan, mint egy muszaka padlizsán nélkül, tehát tényleg lehet némi görög beütése, de a recept F. Nagy Angélától való. Az eredeti fűszerezést én megváltoztattam, görögösebbre vettem, meg hát ez inkább való a mi ízlésünknek.
Egy előnye van a muszakához képest – amit egyébként imádok - : semmi nem fog olajszagot árasztani, hiszen a krumplit héjában kell megfőzni, ezáltal a készítése sem igényel egésznapos elfoglaltságot.

Recept

1 kg krumpli
50 dkg darált hús
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy ágacska rozmaring
egy nagy üveg Mutti paradicsom passata (700 gramm)
fél mokkáskanál római kömény
egy mokkáskanál fahéj
szerecsendió
só, bors
5 dl tej
5 dkg vaj
5 dkg liszt
olívaolaj


A krumplit héjában megfőzöm, még melegen megtisztítom, majd hagyom kihűlni, mert csak így lehet normálisan szeletelni. Ezalatt elkészítem a mártásokat.
A húsos-paradicsomos raguhoz a felaprított hagymát és fokhagymát olívaolajon megfuttatom. Rádobom a húst, ízesítem rozmaringgal, római köménnyel, sózom, borsozom és morzsalékosra pirítom. Ráöntöm a paradicsomot, hozzáadom a fahéjat és kb. negyed óra alatt összerotyogtatom.
A besamelhez a vajat felolvasztom, megfuttatom rajta a lisztet, felöntöm a tejjel és addig forralom, amíg besűrűsödik. Sóval, borssal, szerecsendióval és egy-két csepp citromlével ízesítem.
Ezután összeállítom az ételt. Vajjal/olajjal kikent tepsibe lerakok egy réteg felkarikázott krumplit, bőségesen megöntözöm a raguval, utána megint krumpli, megint ragu, a tetejére krumpli kerüljön. A tepsit előmelegített sütőbe tolom és 180 fokon kb. fél órát sütöm. Ekkor kiveszem, ráöntöm a besamelt, visszatolom az ételt a sütőbe, amíg a teteje halványbarnás-rózsaszínes színt nem kap.

Segítsüti: átadás és a meglepetés

Illett volna már hamarabb beszámolnom a sütiátadásról, amely még húsvét előtt, Nagycsütörtökön megtörtént, de egyszerűen nem volt rá időm. Nem mentség, de ez van.

Nyertesem, András és családja motorosfutár - Attila - közbeiktatásával jutott a nyereményéhez, mert azt nem szerettem volna, hogy kisgyerekes szülők lévén, fél napot töltsenek a Budapest-Szentendre viszonylat kaotikus forgalmi dugóiban, ebből az okból én szintén nem tudtam személyesen jelen lenni.

A hírek szerint nyerteseim nagyon örültek, a sütemény finom volt, hamar el is fogyott, úgyhogy tiszta sikertörténet az egész. Én meg nagyon meghatódtam azon, hogy ajándékot küldtek nekem, holott még ők licitáltak.

Aki viszont elmulasztotta a részvételt az árverésen, de mégis szeretné támogatni a Lea Otthont valamilyen formában, annak javaslom, vegyen Segítsüti-receptfüzetet, mely a kezdeményezésben részt vett bloggerinák receptjeit tartalmazza. A füzetről részletek a Segítsüti-blogon.

Andráséknak meg üzenem, hogy ők mint nyertesek, számíthatnak egy példányra, melyet postai úton juttatok el nekik.

Újhagymás házi krémsajt

Ládakertészetünk termőre fordult, már ehető a zsenge, üdezöld újhagyma. Nem hagytuk annyira megnőni és megfejesedni, mint azokat, amiket a boltban lehet kapni, de így sokkal finomabb, lágyabb az íze és a zöldje sem nagyon csípős, csak épp, amennyire kell.
Legjobb nyersen enni szendvics mellé vagy salátába, de ezúttal a krémsajtba is ez került.

A ládakertészet ötlete Jamie Oliver kertészkedős műsorából származik, ahol fából összetákolt keretekben folyik a gazdálkodás. Nekünk ez most kapóra jött, mert az építkezés után a „kert” nincs kertészkedésre alkalmas állapotban, másrészt nem nagyon értünk hozzá, így kísérletezgetésre pont megfelel. A földet a szemközti erdőből hoztuk, igazi fekete, tápanyagdús föld, tele gilisztákkal. Májusban kiültetjük a már szépen cseperedő paprika és paradicsompalántákat, meg ültetünk uborkát, cukkinit és fejtőbabot, remélem minden szépen szárba szökken majd. Csicsókát is ültettünk – ezt nem ládába - , állítólag ez nekünk való növény, mert annyira igénytelen és szapora, hogy jóformán kipusztíthatatlan. (azért nekünk sikerülhet..)
Amióta megszületett a lányunk, igyekszem egyre több házi készítésű élelmiszert kitalálni, hogy ha eljön az ideje, ő is biztonsággal ehesse.


Recept

2 nagy pohár natúr joghurt (én Parmalatot használok)
só
ízesítőanyagok tetszés szerint (most 4-5 szál újhagyma)

A krémsajt elkészítéséhez kb. két napra van szükség, ez a joghurt fajtájától is függ.
Egy sűrű szövésű szitát kibélelek egy többrét hajtott pamut konyharuhával vagy pelenkával, aláteszek egy mély tálat, amibe csöpöghet a savó, majd a szűrőbe öntöm a joghurtot. Az egész alkalmatosságot kb. két napra beállítom a hűtőbe, ennyi kell ahhoz, hogy a joghurtból krémsajt-szerű dolog legyen. Ekkor kiveszem, tárolóedénybe kanalazom, ízesítem sóval, meg amivel szeretném. Készült már borsos, chilis-borsos, medvehagymás, most meg újhagymás, de bármilyen változatban el lehet képzelni. A lecsepegő savót nem öntöm ki, állítólag egészséges, meg kell inni.
A krémsajt jól záródó műanyag dobozban simán eláll két hétig, de azért ennél hamarabb el szokott fogyni, legalábbis nálunk.

Ischli fánk

Ha azt mondom, ischli fánk, akkor nem sokan tudják, mire gondolok. Ha islernek hívom, mindenkinek beugrik a két omlós tésztakarikából álló, lekvárral töltött, csokimázzal bevont sütemény, amit oly gyakran kértünk az iskolai büfékben.
Az eredeti elnevezés abból ered, hogy Bad Ischl-ben, a híres fürdőhelyen készítették először Ferenc József császárnak, akinek annyira ízlett, hogy hamar a kedvencévé vált.
Bár én nem vagyok császár, én is nagyon szeretem, de eddig mindig fáztam attól, hogy saját magam csináljam meg, mondván, hogy macerás, meg nem fog sikerülni.
Hát, kérem, nem is olyan macerás, viszont a végeredmény fényévekre van az étcsokit és mandulát nem látott büfés verziótól.
F. Nagy Angéla receptjéből indultam ki.


Recept

15 dkg liszt
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
8 dkg darált mandula
fél citrom reszelt héja
a töltéshez házi baracklekvár

A mázhoz
10 dkg étcsoki (60%-os)
5 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Utána lisztezett munkalapon nagy imádkozás közepette vékonyra (max 5 mm) nyújtom, tetszőleges méretűre szúrom ki (én Rémy Martin konyakospohárral csináltam), és légkeveréses sütőben 160 fokon világosra sütöm kb. 10-12 perc alatt.
A kihűlt korongokat páronként baracklekvárral összeragasztom és csokimázzal vonom be. Ehhez gőz felett megolvasztom a csokit, majd belekeverem a vajat.
Takarékos módon úgy vonom be a sütit mázzal, hogy egyik kezemben széles pengéjű kést fogok, amire egyenként rárakom az islereket, a másik kezemben tartott kiskanállal pedig öntöm rájuk a mázat, mindezt a lábos felett, így nem megy kárba a máz.
Másnap eszem belőle először – ha kibírom - , mert a tészta eddig megpuhul.

Eltelt fél év...

Zsófi lányom húsvét után fél éves lett!

Közhely, de tényleg rohan az idő; olyan, mintha most jöttünk volna haza a kórházból, ehhez képest forog, mint a ringlispíl, néha négykézláb hátrafele mászik, be nem áll a szája, kedvenc játéka a padlópüfölés. Már két foga van, jóízűen falatozza a számára nem tiltott gyümölcsöket. Imádja a kutyáinkat, szeret sétálni, vagy a teraszon szunyókálni és még sorolhatnám.

Ezúton is kívánok neki - és magunknak - sok hasonlóan boldog napot!

VKF! XXIV. - Rendhagyó reggeli

Szent meggyőződésem volt, hogy a „saját levében” által kiírt XXIV. VKF-et kihagyom. Egyszerűen nincs olyan tárgyam a konyhában, amihez valamilyen érdekesebb történet fűződne, vagy esetleg családi recept, illetve lehet, hogy van, de olyan tompa az agyam a nagy megfázástól, hogy egyszerűen nem jutott eszembe semmi.

Ma reggel viszont megvilágosodtam. Kicsit rendhagyó leszek, az én kedvenc „tárgyam” a konyhában a palacsintasütővel felszerelkezett férfi. Ezt a szerepet immár majdnem tizenhárom éve Attila látja el. Mivel a kiírás része, hogy a tárgyat a könnyebb érthetőség kedvéért röviden írjuk le, annyit mondhatok, hogy egy 183 cm magas, mackós alkatú, szakállas személyt képzeljünk el, akinek a keze egy lapos, teflonos, palacsintasütésre alkalmatos készségben végződik.

A szerkezet hátránya, hogy csak kellő ráhangolódás után használható, akkor viszont megállás nélkül süti az édes, sós, magyar vagy amerikai palacsintákat. Igaz ugyan, hogy természetben ki kell fizetni, azaz – mielőtt bárki másra gondolna – részesedés jár neki az általa létrehozott műből, de ez még mindig jobb, mintha nekem kellene bénáskodnom a palacsinták dobálgatásával.

Kedvenc szerzetem eme reggelen ezen eledellel lepett meg :-)

Recept

22,5 dkg liszt

3 dkg vaj megolvasztva

2 púpos teáskanál sütőpor

1 teáskanál cukor

csipet só

3 dl tej

2 tojás

vaj a sütéshez

A tetejére

tejföl
ropogósra sült bacon
hegyes erős paprika

Közlöm a palacsintasütővel felszerelt férfivel, hogy ennék egy kis palacsintát reggelire. Erre ő előveszi a hűtőből a már bekevert tésztát – mivel tegnap délután ugyanezt jegyszer már eljátszottam – és jelzi, különleges reggeliben lesz részem.
Térül- fordul, és már sülnek is a kis kerek palacsinták. Előkerül legjobb barátja, a baconszalonna, és egyszer csak a következőkkel szembesülök: helyes kis kerek amerikai palacsinták vékonyan megkenve tejföllel, rajtuk egy ropogós bacon-szelet, megkoronázva egy-két karika hegyes erős paprikával (ez utóbbi kizárólag gyógyászati céllal, merthogy „az orromat is tisztítsa”).
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon finom, ahogy a lehelletnyit édes tészta, a hideg tejföl és a sós forró szalonnapörc meg a csípős paprika kiegészítik egymást.

Mit is mondhatnék, mindenkinek javaslom hasonló jellegű „konyhafelszerelés” beszerzését és hamar kedvencévé válik….

Húsvéti ételeink III. - Mandulás cseresznyés keksz

Magdi kolléganőm jóvoltából mindig megkapom a Rama receptes füzeteket. Mivel én nem nagyon használok margarint, más módon nem juthatnék hozzá ezekhez a kis szakácskönyvekhez, pedig nagyon jó kis receptek találhatók bennük. Igaz ugyan, hogy eddig még nem sütöttem belőlük, de a legutóbbi kis füzetben olyan jó kekszreceptek vannak, aminek már nem tudtam ellenállni.
Úgy döntöttem tehát, hogy a húsvéti nagy trakta után nem hiányzik még egy torta, inkább valami kis ropogtatnivalóval fogok előállni.
A Rama receptet kiinduló pontként használtam, és az itthon levő hozzávalókból készítettem el a kekszet, ami nagyon finom volt.

Recept

20 dkg liszt
1 mokkáskanál őrölt fahéj
egy narancs reszelt héja
csipet só
10 dkg lapra vágott mandula
8 dkg aszalt feketecseresznye
18 dkg puha vaj
7+4 dkg kristálycukor
egy tojás

A lisztet a fahéjjal, sóval, narancshéjjal összekeverem, hozzáadom a mandulát és az aszalt cseresznyét is.
A puha vajat a 7 dkg cukorral jól kikeverem, és beleforgatom a lisztes keveréket, majd jól eldolgozom. A tésztából két csinos, kb. 4 cm átmérőjű rudat formázok - ezt Attila csinálta – és fél órára bedobom a fagyasztóba, hogy könnyebb legyen vele dolgozni.
A maradék cukrot rászórom egy sütőpapírra. A fagyasztóból kivett rudakat körbekenem felvert tojással, majd meghempergetem a cukorban. Ezután kb. 1 cm vastag szeleteket vágok a rudakból, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, és előmelegített 160 fokos (légkeveréses) sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm.