Ha azt mondom, ischli fánk, akkor nem sokan tudják, mire gondolok. Ha islernek hívom, mindenkinek beugrik a két omlós tésztakarikából álló, lekvárral töltött, csokimázzal bevont sütemény, amit oly gyakran kértünk az iskolai büfékben.
Az eredeti elnevezés abból ered, hogy Bad Ischl-ben, a híres fürdőhelyen készítették először Ferenc József császárnak, akinek annyira ízlett, hogy hamar a kedvencévé vált.
Bár én nem vagyok császár, én is nagyon szeretem, de eddig mindig fáztam attól, hogy saját magam csináljam meg, mondván, hogy macerás, meg nem fog sikerülni.
Hát, kérem, nem is olyan macerás, viszont a végeredmény fényévekre van az étcsokit és mandulát nem látott büfés verziótól.
F. Nagy Angéla receptjéből indultam ki.
Recept
15 dkg liszt
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
8 dkg darált mandula
fél citrom reszelt héja
a töltéshez házi baracklekvár
A mázhoz
10 dkg étcsoki (60%-os)
5 dkg vaj
A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Utána lisztezett munkalapon nagy imádkozás közepette vékonyra (max 5 mm) nyújtom, tetszőleges méretűre szúrom ki (én Rémy Martin konyakospohárral csináltam), és légkeveréses sütőben 160 fokon világosra sütöm kb. 10-12 perc alatt.
A kihűlt korongokat páronként baracklekvárral összeragasztom és csokimázzal vonom be. Ehhez gőz felett megolvasztom a csokit, majd belekeverem a vajat.
Takarékos módon úgy vonom be a sütit mázzal, hogy egyik kezemben széles pengéjű kést fogok, amire egyenként rárakom az islereket, a másik kezemben tartott kiskanállal pedig öntöm rájuk a mázat, mindezt a lábos felett, így nem megy kárba a máz.
Másnap eszem belőle először – ha kibírom - , mert a tészta eddig megpuhul.
Az eredeti elnevezés abból ered, hogy Bad Ischl-ben, a híres fürdőhelyen készítették először Ferenc József császárnak, akinek annyira ízlett, hogy hamar a kedvencévé vált.
Bár én nem vagyok császár, én is nagyon szeretem, de eddig mindig fáztam attól, hogy saját magam csináljam meg, mondván, hogy macerás, meg nem fog sikerülni.
Hát, kérem, nem is olyan macerás, viszont a végeredmény fényévekre van az étcsokit és mandulát nem látott büfés verziótól.
F. Nagy Angéla receptjéből indultam ki.
Recept
15 dkg liszt
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
8 dkg darált mandula
fél citrom reszelt héja
a töltéshez házi baracklekvár
A mázhoz
10 dkg étcsoki (60%-os)
5 dkg vaj
A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Utána lisztezett munkalapon nagy imádkozás közepette vékonyra (max 5 mm) nyújtom, tetszőleges méretűre szúrom ki (én Rémy Martin konyakospohárral csináltam), és légkeveréses sütőben 160 fokon világosra sütöm kb. 10-12 perc alatt.
A kihűlt korongokat páronként baracklekvárral összeragasztom és csokimázzal vonom be. Ehhez gőz felett megolvasztom a csokit, majd belekeverem a vajat.
Takarékos módon úgy vonom be a sütit mázzal, hogy egyik kezemben széles pengéjű kést fogok, amire egyenként rárakom az islereket, a másik kezemben tartott kiskanállal pedig öntöm rájuk a mázat, mindezt a lábos felett, így nem megy kárba a máz.
Másnap eszem belőle először – ha kibírom - , mert a tészta eddig megpuhul.
2 megjegyzés:
Mi többször jártunk Bad Ischl-ben, a Zauner Cukrászdában (ez az isler szülőhelye). Ott csokikrémmel ragasztják össze a kekszlapokat. És valami mennyei az íze. Igaz nem olcsó, de aki arra jár feltétlenül kóstolja meg! Addig meg elkészítem a tiédet, nagyon gusztán néz ki!
Remélem, ez is ízleni fog. A csokikrémes meg jó lehet, lehet, hogy majd kikísérletezek rá valamit.
Megjegyzés küldése