2008. december 27., szombat

Hangulatjelentés a házi disznótorból 2. - hurkatöltés projekt




Karácsony másnapja nálunk idén a disznótor jegyében telt, úgy döntöttünk, végre megejtjük a hurkatöltést. Az alapanyagokat már korábban beszereztük, de valahogy nem igazán jutott rá idő, tegnap viszont semmi tennivalónk nem volt, így rászántuk magunkat.
Ugye, mivel ez csak mini disznótor, véres hurkáról vér híján nem álmodhattunk, maradt hát a mája, már csak az volt a kérdés, hogy hogy csináljuk. Végül Frank Júlia Disznótorban című könyvének debreceni májas hurka receptje volt a kiindulópont, de az arányokat megváltoztattam, mert több tokaszalonnát tettünk bele és kevesebb rizst. Amit így utólag még változtatnék, az a pirított hagyma mennyisége, számomra az egy nagy fej hagyma nagyon kevés. A végeredmény az én várakozásaimat mindenképp felülmúlta, nagyon jól sikerült a töltés és az ízesítés is, úgyhogy meg fogjuk ismételni. Legközelebb biztos könnyebben megy majd, mert kialakultak a szerepek – Attila a belet adagolja, én töltöm a darálóba- és már van fogalmunk az ízesítésről is. Mindenesetre élveztük, és ez a lényeg.
A megadott mennyiségből három kilónyi hurka lett, ami elég emberes adag.

Recept

50 dkg sertésmáj
1 kg 25 dkg tokaszalonna
1 kg rizs
6 dkg só
1 dkg feketebors
10 szem egész feketebors
2 szem szegfűszeg (szegfűbors kellene, de nem volt)
1 (inkább 2) nagy fej hagyma
majoranna (kóstolásra ízesítettük)
sertésbél

Kiindulásképpen vizet forralunk, beledobjuk a feketeborsot, ebből lesz az abalé. Ha a víz felforrt, nagyon minimálisra vesszük a lángot, épp hogy gyöngyözzön a víz, és ebben megfőzzük a májat meg a tokaszalonnát. Ha kész, kivesszük és feldaraboljuk (a máj jóval előbb készül el).A rizst a térfogatához képest másfélszeres mennyiségű vízben majdnem puhára főzzük, leszűrjük. A hagymát kevés zsíron (én olajat használtam) megfonnyasztjuk.
A borsot és szegfűszeget liszt finomságúra őröljük.
A májat és a szalonnát finom lyukú tárcsával ledaráljuk, hozzáadaráljuk a pirított hagymát is. Belekeverjük a rizst és a fűszereket, meg a sót, ha kell, a masszát pár merőkanál abalével lazítjuk. Bélbe töltjük lazára, hogy nehogy kihasadjon. A betöltött hurkákat az abalében gyöngyöztetjük 20-25 percig, majd hideg vízbe szedjük kihűlésig. Utána meg mehet a sütőbe, fagyasztóba.

5 megjegyzés:

Kalapos írta...

Kedves Zsuzsa!
Nagy szeretettel olvasom a receptjeit, egynéhányat el is készítettem belőlük. Köszönet értük! A hurka recepthez viszont szeretnék 3 javaslatot fűzni és ha kedve tartja él vele.
1. Aba lébe a toka szalonna mellé, a boltban mindig kapható tüdő, szív és nyelv is kerüljön.
2. A májat főzés nélkül ledarálva keverje a masszába.
3. A fűszerezésben a majoranna fontos a meghatározó ízvilágával.
Üdvözlettel Lajos

Zsuzsi írta...

Nagyon köszönöm a tanácsokat. Először akartunk tenni mi is egyéb belsőségeket, de aztán úgy döntöttünk, megnézzük, ennyi hozzávalóból mi sül ki. Következőnél újabb recept szerint kísérletezünk.
Örülök, ha olvassa a blogot, és ezúton kívánok Önnek boldog új évet.

Kalapos írta...

Köszönöm és én is nagyon boldog újévet kívánok!
A hurka kérdésre egy pár percet még szánva, hiszen ez az elsejei hideg gép elé kényszerít, bár tegnap még ennek ellenére is nagyon kellemeset sétáltunk párommal az ön csodaszép lakhelyén, Szentendrén. Számomra azért nehéz kérdés a hurka, mert falusi származásúként a disznóvágás egyértelmű terméke volt. De ott rendelkezésre állt még elég sok egyéb adalék, húsnyesedék, lép, bélfodor stb., amiktől utánozhatatlanná válik az akkori íz világ. Egyébként annak okán reagáltam a receptre, hogy készülődve a Szilveszteri menü összeállítására, megnéztem a blogját, ötletet várva Öntől és akkor láttam a receptjét. Előtte reggelire hagymás struccmájat sütöttem és tettem bele majoránnát, amit az egyik vadásztársam ki nem állhat. Akkor kérdeztem a feleségemtől, hogy ő vajon a hurkába sem tesz és ezután olvastam az ön receptjét. Gondolhatja mekkorára tátottam a számat a meglepetéstől, mert én szinte mindenbe teszek majoránnát, még a tegnapi káposztába is tettem. Ahogy viccesen szoktam mondani, amikor bográcsolunk és levéltetű invázió van és reménytelen a küzdelem a landolásuk ellen, akkor egy kis majoránna nagyon jó álcázásnak a kínos kérdésekre. Bocs az ismételt zavarásért, kívánom, hogy az idei év nyújtson sok örömet és sikert a főzésben!
Üdvözlettel Lajos

Zsuzsi írta...

Most jöttem rá, hogy kissé nehéz a felfogásom:-). Eddig nem értettem, miért feszegeti ezt a majorannát, de figyelmesen elolvasva leveleit, meg a bejegyzést, rájöttem. Természetesen teszek a hurkába majorannát, csak a bejegyzésbe nem tettem, elfelejtődött. A receptet természetesen javítom.
Egyébként nálam most két kiló strucchús van a hűtőben, úgyhogy hamarosan ilyen recepttel is jelentkezem. Érdekelne, Ön szokta-e készíteni, ha igen, akkor milyen módon?

Kalapos írta...

Megnyugodtam, mert nem mertem beleírni a bejegyzésbe, hogy a feleségemmel előtte fogadtam, hogy a vadászbarátom lenne egyedüli a majoránna nélküli hurkájával. A struccot nagyon kedvelem, a mája a csúcs, ugyan nem ér fel egy vadsüldő májával, de a libáét oda adnám érte. Tegnapelőtt a steak-ből sütöttem, a családunk 4 tagú és állandóan a túlfőzés gondjával küzdök. Több mint egy kilót pácoltam be (só nélkül!!!)egy pár napja, „jaj mikor fogy el” felkiáltással, de szerencsére beesett egyik kedves repülős barátom és olyan sikere volt, hogy még a májból is kellett sütni és végre elfogyott minden. Egyébként meglepett, hogy a hús reklámjai közt az alacsony kalória, koleszterin stb. szerepel és tényleg vacsorára farkaséhes lettem, lehet, hogy igaz amit írnak róla. Amire igazán kíváncsi voltam az a strucc pacal volt. Először azt sem sejtettem melyik része lehet. Logikusan a zúzára számítottam, de mikor végre megkaptam, kiderült, hogy a begye. Hatalmas, mint egy kézilabda és nagyon izmos, vastag húsú, de szerencsére a marháéval ellentétben nem olyan „illatos”. A főzésnél a marhapacal elkészítési módját követtem, ugyanolyan hosszú idő az elkészítése és az eredmény is majdnem hasonló, megoldás lehet a marhapacaltól idegenkedők számára. Összességében jó volt, fiam, aki nagyon kedveli a marha pacalpörköltemet inkább arra szavazott, lehet, hogy én is, de én Franciaországban az anduitte-t is –majdnem- megettem. A következő próbálkozásom a struccból a paprikás lesz, amibe az oldalasából is teszek, mert szerintem a csont az nagyon fontos íz forrás.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails