Az első

Ma van az első gyermekem első születésnapja. Közhelyes, de tényleg így van, repül az idő. Mintha most jöttünk volna haza a kórházból, most meg már születésnapot ünneplünk.
Az eltelt idő alatt sok minden történt. Zsófi megtanult forogni, ülni, majd mászni, állni, és járni is, most egész nap köröz a lakásban és közben a saját nyelvén beszélget mindennel és mindenkivel. Pillanatnyilag legkedvesebb játéka a kukucsolás, bárkivel, bárhol, bármikor játszik ilyet, de leginkább a függöny mögül vigyorog teli szájjal. Nagyon szeret pakolni, ruházkodni, igazi kislány, közben meg kitesz három fiút, olyan rosszcsont.
Ha már teli száj, étvágya töretlenül jó, gyakorlatilag mindent megeszik, amit elé teszek, így öröm neki főzőcskézni. Bármit szívesen megkóstol, az édességet nagyon szereti (tiszta anyja), de ezt a vonzalmat azért igyekszem kordában tartani és csak jeles napok alkalmával kényeztetem ezzel, mint például anyukám szülinapja volt, amikor kézzel-lábbal nyomta be a Sacher-tortát.

Azt még nem tudom, hogy hétvégén mi lesz a szülinapi menü, de nagyon remélem, hogy még jó sokszor kell majd ezen tépelődnöm.
Boldog születésnapot, Zsófi!