Felhívás!

Ez ugyan egy gasztroblog, de ami ma velünk történt, azt nem hagyhatom szó nélkül.

Tizenegy óra körül le akartunk szaladni vásárolni egy-két dolgot. Összekaptuk magunkat, bekötöttük Zsófit a kocsiba, majd elindultunk. Pár métert gurultunk csak, amikor egy hófehér kiskutyát találtunk a házunktól négy kapunyira. Kiszálltunk, és akkor láttuk, hogy valami idióta bálamadzaggal odakötötte az egyik telek kapujához. A kiskutya félt, előtte egy tejfölös dobozban konzerv, víz sehol. Nyakában ócska piros nyakörv. Szólongattuk, labdát gurítottunk neki, így tíz perc múlva összeszedte annyira a bátorságát, hogy el tudtuk oldozni és kicsit megsétáltattuk. Nagyon vagány kutya, nem félős, még magát is igyekezett tőlünk megvédeni (pedig a gazdájától kellett volna megvédeni őt, sajnos) .

Az egyértelmű volt, hogy saját kutyáink temperamentuma miatt befogadni nem tudjuk, így azonnal megindult a procedúra elhelyezése iránt.

Felhívtuk egyik szomszédunkat, Andrást, akinek édesanyja a szentendrei Árvácska menhely vezetője, és kértük, segítsenek a kutyus elhelyezésében. Csak annyit kértek, mielőtt bevisszük, oltassuk be az ő költségükre, ezúttal is örök hála nekik. Így most Fehér Holló - a Holló utcában lakunk - ezen a menhelyen várja leendő gazdáját.

Kérek mindenkit, aki a gazdája szeretne lenni egy kb. két és fél hónapos, hófehér szőrű, tüneményes kölyökkutyának, vagy segíteni akar, és kutyát szeretne örökbefogadni, az keresse fel mielőbb a szentendrei Árvácska Menhelyet.

Az az embernek nem nevezhető szemétláda pedig, aki képes volt fényes nappal egy isten háta mögötti erdő mellé bálamadzaggal kikötözni egy állatkölyköt, szálljon magába és mélységesen szégyellje magát...

Kép forrása: Dreamstime.com