2009. október 21., szerda

Felhívás!


Ez ugyan egy gasztroblog, de ami ma velünk történt, azt nem hagyhatom szó nélkül.

Tizenegy óra körül le akartunk szaladni vásárolni egy-két dolgot. Összekaptuk magunkat, bekötöttük Zsófit a kocsiba, majd elindultunk. Pár métert gurultunk csak, amikor egy hófehér kiskutyát találtunk a házunktól négy kapunyira. Kiszálltunk, és akkor láttuk, hogy valami idióta bálamadzaggal odakötötte az egyik telek kapujához. A kiskutya félt, előtte egy tejfölös dobozban konzerv, víz sehol. Nyakában ócska piros nyakörv. Szólongattuk, labdát gurítottunk neki, így tíz perc múlva összeszedte annyira a bátorságát, hogy el tudtuk oldozni és kicsit megsétáltattuk. Nagyon vagány kutya, nem félős, még magát is igyekezett tőlünk megvédeni (pedig a gazdájától kellett volna megvédeni őt, sajnos) .

Az egyértelmű volt, hogy saját kutyáink temperamentuma miatt befogadni nem tudjuk, így azonnal megindult a procedúra elhelyezése iránt.

Felhívtuk egyik szomszédunkat, Andrást, akinek édesanyja a szentendrei Árvácska menhely vezetője, és kértük, segítsenek a kutyus elhelyezésében. Csak annyit kértek, mielőtt bevisszük, oltassuk be az ő költségükre, ezúttal is örök hála nekik. Így most Fehér Holló - a Holló utcában lakunk - ezen a menhelyen várja leendő gazdáját.

Kérek mindenkit, aki a gazdája szeretne lenni egy kb. két és fél hónapos, hófehér szőrű, tüneményes kölyökkutyának, vagy segíteni akar, és kutyát szeretne örökbefogadni, az keresse fel mielőbb a szentendrei Árvácska Menhelyet.

Az az embernek nem nevezhető szemétláda pedig, aki képes volt fényes nappal egy isten háta mögötti erdő mellé bálamadzaggal kikötözni egy állatkölyköt, szálljon magába és mélységesen szégyellje magát...

Kép forrása: Dreamstime.com

Répatorta Good Food módra


Ahogy a képen is látszik, jó pár hete van annak, hogy ezt a répás sütit megsütöttem. A recept Mary Cadogan nevéhez fűződik és a Good Food oldalán találtam.
Annyira jól sikerült sütemény ez, hogy a jövőben répatortát csak e recept alapján fogok sütni. Nagyon szaftos, a felhasznált fűszerektől kicsit karácsonyi hangulatú, az ízét a mascarponés máz tökéletesen kiegészíti. Az eredeti recept szerint cukormázzal kellett volna bevonni, de én ezt nem szeretem, másrészt pedig nekem a répatortához a krémsajtmáz passzol a legjobban narancs vagy citrom ízesítéssel.
A sütemény további előnye, hogy semmi más nem kell hozzá, csak egy reszelő a répához, és egy fakanál, amivel összekeverhető a massza.
Egyetlen hátrányát azonban sikerült felfedezni: túl hamar fogy el.

Recept

17, 5 dkg nádcukor (kristálycukrot használtam)
175 ml napraforgó olaj
3 enyhén felvert nagyméretű tojás
14 dkg reszelt répa
10 dkg mazsola (ezt kihagytam)
egy nagy narancs reszelt héja
17 dkg liszt
fél csomag sütőpor
egy evőkanál szódabikarbóna
egy evőkanál őrölt fahéj
fél evőkanál szerecsendió
fél evőkanál reszelt gyömbér

A tetejére

25 dkg mascarpone
egy citrom leve
4-5 evőkanál porcukor

A sütőt 180 fokra – légkeverésen 160 fokra – előmelegítem. A sütőformát sütőpapírral kibélelem.
A cukrot az olajjal és a tojásokkal összekeverem, beleforgatom a répát, a mazsolát és a narancshéjat.
A lisztbe belekeverem a sütőport, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd beleszitálom a répás keverékbe. Az egészet éppen csak összeforgatom, lágy és folyékony masszát kell kapnom.
A tésztát a formába öntöm és 40-45 percig sütöm, majd rácsra téve hagyom teljesen kihűlni.
A bevonathoz a mascarponét a citromlével és a cukorral habosra keverem, és széles pengéjű késsel elegyengetem a répás süti tetején. Hűtőbe teszem, de fogyasztás előtt legalább fél órát hagyom szobahőmérsékleten állni.

2009. október 20., kedd

Kördés: Tudatos vásárló vagyok?


A kördést Felhőlánytól és Daisytől is megkaptam.

Úgy gondolom, legjobb e téren is az arany középút. Fontosnak tartom a hazai termékek előnyben részesítését, főként a friss áruk terén, de a globalizáció áldásos hatásaiból is szeretem kivenni a részem, amikor finom francia sajtot, olasz tésztát, rizottórizst vagy svájci csokit pakolok a kosaramba.
A témához kis illusztráció az a párbeszéd, amit egyik bevásárlásom alkalmával hallottam. Két középkorú asszonyság taglalta egymásnak vadul helyeselve a magyar áruk fontosságát, kijelentve, hogy az alma az igazi magyar gyümölcs, magyarok vagyunk, mit nekünk a déligyümölcs, a banán, a narancs, aztán gyorsan telerakták a kosarukat viasszal kifényesített, kisebb sárgadinnye méretű amerikai almával. No comment.

Én az alábbiak szerint vagyok tudatos vásárló.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata


1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Minden héten szombaton vásárolok be a következő hétre, így mindig bevásárlólistával megyek. A menüt nem tervezem meg előre, így nem általában konkrét elképzelésekkel megyek, hanem azt veszem meg, ami igazán szép és friss, és ebből aztán otthon kitaláljuk, mit is főzzek. Lidlbe és Sparba járok, ezek vannak igazán közel és a kínálatuk is megfelelő számomra. Természetesen nálam is befigyel egy-két, a listán nem szereplő tétel, de ez szerintem természetes.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Szégyen vagy sem, nem piacon vásárolom a zöldséget, hanem a Lidlben, és a nagyon jól felszerelt zöldségesünknél. Egyrészt a helyi piac nem nyerte el tetszésemet, másrészt sajnos közel nem biztos, hogy a kofa a saját termékeit akarja manapság eladni, gyakran találkoztam import zöldséget áruló öreg nénikékkel. Ezek elkerülésére idén próbaként csináltunk egy kis konyhakertet, amelyben a számunkra legfontosabb zöldségeket és fűszereket termeltük meg: paradicsomot, cukkinit, padlizsánt, sárgarépát, bazsalikomot, petrezselymet. A kert mesterséges anyagokat nem látott, a termények teljes mértékben kezeletlenek, csakúgy mint - és almafánk gyümölcse.
A húst helyi hentesüzletekben vásárolom, tojást, tejterméket a heti bevásárlás során veszek.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Mindig viszünk 4-5 nagy teherbírású szatyrot, így nem kell az üzletben zacskókat venni. Régebben mindig egy nagy halom zacskó hazavitelével zárult a vásárlás, mára már kiselejteztünk minden reklámtáskát a nagyméretűek kivételével, így mostanában inkább a szatyornélküliség okoz gondot, ha valamit nylonba akarunk csomagolni.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Ez a pont baromság. Ha a kitalálója olyan helyen lakna, ahol a madár se jár – mint én -, ráadásul ez a hely a főúttól másfél kilométernyi 45 fokos lejtő alkotta úton lenne megközelíthető, biztos nem írna ilyeneket. Mindenesetre aki ilyen körülmények közt gyalog intézi a bevásárlást és hazacipeli a kb. harminckilónyi – kutyaeledellel és nehéz üvegekkel tarkított – árut, az induljon Iron Man versenyen, hátha a környezettudatos vásárlói cím mellé egyéb trófeát is tud szerezni.

5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

A helyi termékek vétele nálam leginkább a gyümölcsök terén valósul meg, mert a környéken igen sok bogyós gyümölcsöt, almát, barackot termelnek, így ezekhez könnyen és olcsón hozzá lehet jutni. A hús szintén helyi feldolgozóktól kerül a konyhámba. A zöldségeknél is igyekszem magyar árut venni, de ha a minőség a hazai terméknél nem kielégítő, gondolkodás nélkül a külföldit választom.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

A csomagolás abszolút semmi szerepet nem kap nálam a termék kiválasztásánál, így ezen a téren teljesen környezettudatos vagyok.

7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Ezen a téren vagyok talán a legtudatosabb, főleg amióta megszületett a kislányom. A kenyeret minden nap én sütöm, a lekvárokat, kompótokat én teszem el, konzerveket nem fogyasztunk, a legfőbb zöldségeket magunk igyekszünk termelni. Zacskós, instant ételeket sosem fogyasztottunk, a felvágott is egyre ritkább vendég, egyedül a virsli és a mustár az, ami megmaradt, de talán ennyi belefér.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Már a lányom miatt is csak idényzöldség és –gyümölcs kerül a kosárba, de ez korábban is így volt, soha nem rajongtam a decemberi fóliás eperért és cseresznyéért, ráadásul a szezonális termények az adott időszakban sokkal kívánatosabbak és jobban is esnek. Nem véletlen, hogy a gesztenyét, sütőtököt, savanyú káposztát télen esszük, az epret, görögdinnyét, uborkát pedig nyáron.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Ilyen felesleges hívságokkal nem rendelkezem és nem is fogok. Botmixer, robotgép, kenyérpirító és kenyérsütőgép alkotja a konyhai gépparkot, de ez utóbbit mostanság nem is használom. Ja, és a vízforralót kihagytam, ami pedig nagy segítség, ha kisgyerek van a családban. Ami jó dolog, az a turmix, de a készülékemből a tömítéseknél kifolyik a turmixolandó alapanyag, így ebből majd azért be kell szereznem egy újat.


10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

A címkéket el szoktam olvasni, főleg a felhasznált mesterséges anyagokra és a származási helyre koncentrálva.

A kérdést nem adnám tovább, de akit esetleg még nem talált meg, azt bíztatom, bátran írja meg a maga véleményét.


Kép forrása: Dreamstime.com

2009. október 15., csütörtök

Mit készítsek birsalmából? IV. - Birslekvár


A birsalmás sorozat utolsó darabja a birslekvár készítését leíró recept. Az alapötlet Gabojszától származik, és nem is sok az eltérés, mindössze a gyümölcs ízesítése és hámozása zajlott másként nálam.
A lekvárt a maradék 10-12 darab, elég hibás birsből főztem, így nem lett nagy a mennyiség, de abban biztos vagyok, hogy hamar el fog fogyni, mert nagyon finom lett. Nem túl édes, kellően fűszeres, pont ilyenre gondoltam, mielőtt elkészítettem.
Pikáns íze miatt nem csak süteményekbe való, szerintem a vörös húsok, vadak mellé is ien jó kiegészítő lehet.
Ismét nem írok pontos mennyiségeket, mert a főtt birsalmapép mennyisége határozza meg a felhasználandó cukor mennyiségét.


Recept

Birsalma
Cukor
1-2 fahéjrúd
5-6 szem szegfűszeg
egy csillagánizs
kis darab gyömbér
citrom

A birsalmát megmosom, negyedekbe vágom és fazékba rakom. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, beleszórom a fűszereket és puhára főzöm a gyümölcsöt.
Ha a birs puha, leszűröm, hagyom hűlni, majd meghámozom, megtisztítom. A pucolt gyümölcsöt lemérem, majd visszateszem a lábosba és botmixerrel pürésítem. A gyümölcspépet kb. negyed óráig főzöm, hogy a maradék víz is elpárologhasson, majd cukrozom. A birs minden kilójához 30 dkg cukrot veszek és fél citrom levét. A cukorral együtt a gyümölcsöt kb. még fél órát főzöm, amíg a lekvár besűrűsödik. Közben folyamatosan kevergetni kell,
nehogy odakapjon. Ha a kellő állagot elértem, forrón üvegekbe kanalazom, rácsavarom a tetőt, és az üvegeket öt percre fejreállítom. Ezután szárazdunsztba teszem, és így hagyom kihűlni.

2009. október 14., szerda

Az első


Ma van az első gyermekem első születésnapja. Közhelyes, de tényleg így van, repül az idő. Mintha most jöttünk volna haza a kórházból, most meg már születésnapot ünneplünk.
Az eltelt idő alatt sok minden történt. Zsófi megtanult forogni, ülni, majd mászni, állni, és járni is, most egész nap köröz a lakásban és közben a saját nyelvén beszélget mindennel és mindenkivel. Pillanatnyilag legkedvesebb játéka a kukucsolás, bárkivel, bárhol, bármikor játszik ilyet, de leginkább a függöny mögül vigyorog teli szájjal. Nagyon szeret pakolni, ruházkodni, igazi kislány, közben meg kitesz három fiút, olyan rosszcsont.
Ha már teli száj, étvágya töretlenül jó, gyakorlatilag mindent megeszik, amit elé teszek, így öröm neki főzőcskézni. Bármit szívesen megkóstol, az édességet nagyon szereti (tiszta anyja), de ezt a vonzalmat azért igyekszem kordában tartani és csak jeles napok alkalmával kényeztetem ezzel, mint például anyukám szülinapja volt, amikor kézzel-lábbal nyomta be a Sacher-tortát.



Azt még nem tudom, hogy hétvégén mi lesz a szülinapi menü, de nagyon remélem, hogy még jó sokszor kell majd ezen tépelődnöm.
Boldog születésnapot, Zsófi!

2009. október 13., kedd

Mit készítsek birsalmából? III. - Birsalmasajt


A birsalmával kapcsolatos bejegyzések közül most egy hagyományos recept következik, a birsalmasajt leírása. Anyai nagymamám gyakran készített birsalmasajtot, de akkoriban én még igen zsenge korban voltam, így az ő receptjére sajnos nem emlékszem.
Próbálkoztam én ezzel már két-három éve, de nem sikerült: a cukros massza az istennek nem akart megkötni, ha belevágtam, szétfolyt, ráadásul a színe sem emlékeztetett az általam kedvelt birssajtéhoz.
Idén gondoltam, egy életem egy halálom, megint megpróbálom, és ezúttal sikerrel jártam.
A leírásnál pontos mennyiségeket nem fogok megadni, mert a cukor mennyiségét a birspép mennyisége határozza meg, azt meg le kell menet közben mérni.
A kész sajtot ehetjük csemegeként, kis darabokban tehetjük püspökkenyérbe, de nagyon finom rágcsálnivaló, ha a birsalmasajt-szeleteket ugyanolyan formára vágott sajt tetejére fektetve kínáljuk mondjuk előételnek.

Recept

birsalma
cukor
egy citrom leve
dióbél

A birsalmát megmosom, szőreit ledörzsölöm, de nem hámozom meg és nem is csumázom ki, mert a héja, csumája tartalmazza a legtöbb pektint, amitől összeáll majd a készítmény.
Tehát a megmosott birsalmát négy-öt darabba vágom (ha van hibás, kukacos rész, azt azért természetesen kivágom), és egy nagy fazékban, annyi vízzel leöntve, amennyi ellepi, puhára főzöm. Nekem ez fél óra alatt meg is volt. Ezután a gyümölcsöt leszűröm, hagyom hűlni, majd amikor már lehet vele dolgozni, meghámozom és kicsumázom.
A megtisztított gyümölcshúst botmixerrel pürésítem, teljesen homogén állagúra. A kapott pépet lemérem, minden egy kiló pépre 80 dkg cukrot kimérek. A fazékba beleteszem a birspépet és 15 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a megfelelő mennyiségű cukrot és a citrom kifacsart levét, majd egészen sűrűre főzöm. Akkor jó, ha hideg tányérra cseppentve azonnal megköt, megkocsonyásodik. Ha a megfelelő állagot elértem, belekeverem a dióbelet, elzárom a lángot alatta, és folpackkal kibélelt laposabb formákba (pl műanyag doboz, püspökkenyér forma) öntöm. Kb. egy nap alatt megszikkad annyira, hogy a formából ki lehessen venni, de ilyenkor még nem jó, egy hét kell még neki száraz, levegős helyen, hogy teljesen megszilárduljon, szárítás közben érdemes néhányszor megforgatni.
Ha kész, fóliába csomagolva hűtőszekrényben sokáig eláll.


2009. október 9., péntek

Mit készítsek birsalmából? II. - Káposztás birsalmás dagadó


Folytatva a birsalmás ételek sorát, most egy igazi masszív, a férfiak minden igényét kielégítő étel következik, amely a már korábban leírt káposztás tepsis csülök egy változata.
Van benne dagadó, sütnivaló kolbász, füstölt szalonna, úgyhogy diétázóknak nem ajánlom, de érdemes érte szünetet tartani a diétában, mert nagyon finom.
Ipari mennyiséget készítettem belőle, négyen voltunk rá, de gyakorlatilag egy adag maradt belőle ebéd után. Zsófival is megkóstoltattam a savanyú káposztát, és legnagyobb meglepetésemre ízlett neki, ami nagy szerencse, mert a káposzta kitűnő vitaminforrás a gyümölcsben-zöldségben szegény téli napokon.


Recept

80 dkg nem túl zsíros dagadó
1.5-2 kg savanyú káposzta
egy szál sütnivaló kolbász
15 dkg füstölt húsos szalonna
2 birsalma
4-5 darab kisméretű vöröshagyma
fél fej fokhagyma
egész köménymag
rozmaring, só
kevés paprikakrém (nem csípős)
két evőkanál olaj

A dagadót annyi darabra vágom, ahány személyre az ételt készítem. Minden darabot bedörzsölök sóval, köménnyel, rozmaringgal és paprikakrémmel. Egy tepsit kikenek az olajjal, belefektetem a fűszerezett húst, és nagy lángon – a tűzhelyen – minden oldalán elősütöm a darabokat. Közben a sütőt 170 fokra előmelegítem. Ha az elősütés kész, a tepsibe teszem a fél fej fokhagymát – a fejet keresztben szoktam elvágni - , a hús alá öntök egy kevés vizet, letakarom alufóliával és puhára párolom kb. egy óra alatt. Amíg a hús puhul, a szükség szerint kimosott savanyú káposztát kicsit megpárolom.
A birsalmát meghámozom, kicsumázom és darabokra vágom, a hagymákat megtisztítom, negyedelem, a szalonnát csíkokra vágom. Ha a dagadó puha, kiveszem a tepsiből, és a helyére teszem a savanyú káposztát. Rászórom a hagymát, a birset és a szalonnát, valamint egy kevés sót, és kicsit össze is forgatom, hogy a húsból kisült szaft mindenhol érje a hozzávalókat. Öntök alá egy pohár vizet, majd a káposztára fektetem a dagadódarabokat és a tepsi közepére a jól megszurkált sütnivaló kolbászt. A tepsit 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és addig sütöm az ételt, amíg a kolbász és a hús pirosra nem sül. Friss kenyérrel és tejföllel tálalom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails