2008. április 22., kedd

Császármorzsa


Amióta új konyhánk van, Attila konyhai jelenléte erősödik: szívesen vesz részt bármilyen főzési tevékenységben, vagy önállóan süt-főz, igaz, nem igazán tudja még, mi hol van.

Egyik este például császármorzsát készített.

A császármorzsával érdekes viszonyban vagyok: amit menzán és egyéb helyeken császármorzsaként adnak, azt én szívből utálom. Ez a grízes változat, aminek az eredetihez sok köze nincs. Ez utóbbit viszont nagyon szeretem, a grízes a nyomába sem érhet.
Elkészítése nem bonyolultabb, mint a palacsintáé, mivel tésztája egy gazdag palacsintatészta.
Kétféleképpen is meg lehet sütni: készíthető tepsiben, a sütőben, vagy serpenyőben is. Mi általában serpenyőben sütjük. A következő recept 4 főre szól, kettőnknek a fele elegendő.

Recept

25 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
5 dkg rumba áztatott mazsola (elhagyható)
7-8 dkg porcukor
egy citrom reszelt héja
csipet só

A lisztet simára keverem a tojássárgával, tejjel, cukorral, egy csipet sóval, hozzákeverek 5 dkg olvasztott vajat, a mazsolát, citromhéjat, majd beleforgatom a keményre vert tojásfehérje-habot.
Ha tepsiben akarom sütni, a tepsiben 5 dkg vajat felforrósítok, ráöntöm a masszát, előmelegített sütőben világos színűre sütöm, majd deszkára borítom és apróbb darabora szaggatom.
A serpenyős elkészítésnél a vajat a serpenyőben forrósítom fel, beleöntöm a masszát, félig átsütöm, majd falapáttal apróbbra darabolom-morzsolom.
A kész császármorzsát forrón, valamilyen pikáns lekvárral, nagyon édesszájúaknak lekvárral és porcukorral tálalom. Jelen esetben a kertszomszédunk, Jucika birsalmás szederlekvárjával ettük.

12 megjegyzés:

BeckZsu írta...

Persze, hogy az igazi Kaiser smarni a lisztes, a másik a grízsmarni, könyvekben daramorzsa. Gratulálok a konyházós férfinek(hez)!

Zsuzsi írta...

Köszi, megtartjuk:-)

Unknown írta...

szintén a gríz ellen voksolok - különösen mivel elveszti az egész étel a könnyedségét vele (viszont annál laktatóbb lesz...)
nálunk is szinte teljesen ugyanígy készül ;) lehet sznob dolog, de még egy vaníliarudat is bele szoktunk kaparni... ;)

Zsuzsi írta...

Nálunk is szokás a vanília, csak kissé feledékeny vagyok...
Mindenkinek ezt kellene kipróbálnia, mert aki a grízest gondolja igazinak, az nagy tévedésben van.

Unknown írta...

így van! ;) Ditém is ódzkodott a császármorzsától, de akkor még nem ismerte az eredetit ;) Később ki is derült, hogy valószínűleg a grízes változat volt számára eddig ismert - s persze meg is tudom érteni, hogy az nem ízlett neki ;)

konok írta...

Az a birsalmás szederlekvár a végén nagyot ütött... addig simán el tudtam olvasni különösebb vágyódás nélkül, de ez az utolsó mondat...

Zsuzsi írta...

Hát még ha megkóstolnád. Megpróbálom elkunyerbálni a receptet nyárra.

Gourmandula írta...

hát csak ide gratulálok már, és nem más blogjának a megjegyzéseihez fűzöm hozzá, hogy gratula a picihez! :))
őrület, csak úgy repkednek a gasztrobabák! :)
d

Gourmandula írta...

és amúgy meg szentatyavilág: birs-szeder lekvár?? Azta, hű de nagyon jó ötlet!

Zsuzsi írta...

Köszi a gratulációt.

A lekvárhoz: a szomszéd néninek nagyon sok a birsalmája és sokat kísérletezik. Csinált már cseresznyés birslekvárt is, az is isteni:-)

vasla írta...

Én is kipróbáltam! Köszönöm receptet! Pasi létemre is sikerült megsütnöm, nagyon finom lett..

Laci

Zsuzsi írta...

Laci, nagyon örülök neki, hogy kipróbáltad, annak meg még jobban, hogy sikerült és ízlett.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails