Most ugyan nem alkalmas az idő a sétára, de vannak ennek az évszaknak szép momentumai is, mint ahogyan az a képeken látható.
Számomra a legszebb mégsem az őszi táj, hanem az, hogy közösen mehetünk Zsófival sétálni, merthogy a kislányom már stabilan jár. Ennek örömére vettünk neki cipőt, mert zokniban mégsem mehet az utcára. Eleinte idegenkedett, de annyira megszerette a kis lábbelijét, hogyha utcai ruhát adok rá, rögtön nézi a lábát, és kérdőn pillog rám, hogy mikor kapja a cipőt is. Napközben is többször hozza a cipőcskéit, ilyenkor nincs mese, rá kell adni, hogy boldogan topoghasson a lakásban.
Remélem, nemsokára jobb idő lesz, és kint is róhatjuk köreinket.
4 megjegyzés:
Mosoly, mosoly, mosoly.
Zsuzsi - Nagyon szépek a képek....és Zsófin is látszik, hogy élvezi a sétát.Én is szeretek sétálni, ha van időm. Magdi
De édes a kislányod:)))
Magdi,Marcsi, köszönöm:-)
Megjegyzés küldése