Most egy rossz recept alapján készített, kudarcba fulladt desszert következik, javított változatban.
Ebből is látszik, hogy a sütés-főzés során mindenkit érhetnek kudarcok, a receptek szó szerinti követése helyett érdemes a saját ízlésünkre és intuícióinkra hagyatkozni. Éreztem én, hogy túl sok lesz a cukor, le is vettem belőle, de még így is sok lett, márpedig sem én, sem családtagjaim nincsenek oda a nagyon édes süteményekért.
A recept maga nagyon ötletes, Mary Berry már korábban említett szakácskönyvéből származik. Előnye, hogy bárki elkészítheti, ugyanis ezt a tortát nem kell sütni.
Az viszont biztos, hogy a hozzávalók mennyiségét elírták. Nem baj, nagyon tanulságos volt, máskor jobban hallgatok a „belső érzékszerveimre”. Egyébként meg nem kedveljük a vajkrémes tortákat sem, gondoltam, ebben nincs olyan sok, így ízleni fog, de legközelebb én a töltelékből a vajat is kihagyom, legyen inkább több csoki és tejszín…
Recept
220 gramm csokoládés keksz
170 gramm puha vaj
120 gramm olvasztott étcsoki (60%-os)
80-100 gramm porcukor (az eredetiben 220 gramm van, én 170 grammot tettem, de ez nagyon sok!)
3 evőkanál brandy és/vagy narancslé és egy-két kiskanálnyi reszelt narancshéj
1,5 dl tejszín
A kekszet ledarálom vagy zacskóba téve sodrófával morzsává töröm. (Jól jön ez, ha kissé idegesek vagyunk, csak képzeljük oda nyugtalanságunk forrását a keksz helyébe, nálam bevált …) 60 gramm vajjal összemorzsolom, és beledöngölöm egy kb. 23 centi átmérőjű jénaifedőbe, vagy más lapos, de peremes üvegtálba. További felhasználásig a hűtőbe teszem.
A csokit vízgőz felett felolvasztom. A maradék puha vajat a cukorral, a brandyvel és/vagy narancslével és narancshéjjal habosra keverem robotgép segítségével, hozzáadom az olvasztott csokit és ezzel is habosítom. Másik edényben a tejszínből kemény habot verek és óvatosan keverve fellazítom vele a csokis krémet. A kekszes alapon elsimítom, jól behűtöm legalább két-három órára. Tálalásnál fehércsoki-forgáccsal, tejszínhabbal díszítem, én az édesség ellensúlyozására vékony karikákra szelt narancsot adtam mellé, ez igen jót tett neki, egyébként is odavagyunk az étcsoki-narancs párosításért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése