Az ünnepi trakták után mindenki könnyebb és nem utolsó sorban pénztárca-kímélő ételekre vágyik. Nálunk sincs ez másképp, mostanában több az egytálétel, tészta, vagy leves és utána másodikként valamilyen sütemény.
Tegnap például tojásleves volt jó köménymagosan, amely mostanában a kedvencem, másodiknak pedig szalagos fánk.
A fánkot mindig F. Nagy Angéla receptje alapján készítem, amely egy gyorsított változat, mégis ugyanolyan finom, mint az eredeti.
Az adott mennyiségből 20 darab fánkot sütöttem most, jelenleg két kicsike árválkodik már csak a tányéron.
Hozzá anyukám alig cukros sárgabaracklekvárját ettük, az üvegnek már csak az alján van egy kevés…
Recept
50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
3 tojássárga
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
egy citrom leve és reszelt héja
egy evőkanál porcukor
egy csomag vaníliáscukor
3 dkg élesztő (vagy fél csomag szárított)
kb. egy bögre langyos tej
5 dkg vaj felolvasztva
csipet só
Az élesztőt fél bögre langyos, cukros tejben megfuttatom, majd a többi hozzávalóval közepesen kemény kelt tésztává dolgozom. Az olvasztott vajat legutoljára dagasztom bele a tésztába. Ha szárított élesztőt használok, azt nem kell megfuttatni, egyenesen a lisztbe szoktam keverni. Lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtom és pohárral kiszaggatom, majd tiszta konyharuhával letakarva egy-másfél órát hagyom kelni. Utána annyi olajat forrósítok, hogy a fánkok derekáig érjen, és ebben sütöm ki úgy, hogy a tetejüket – melynek közepét ujjal benyomtam- kis lángon fedő alatt, az aljukat pedig fedő nélkül, nagy fokozaton sütöm. Papíron lecsepegtetem és baracklekvárral tálalom.
Tegnap például tojásleves volt jó köménymagosan, amely mostanában a kedvencem, másodiknak pedig szalagos fánk.
A fánkot mindig F. Nagy Angéla receptje alapján készítem, amely egy gyorsított változat, mégis ugyanolyan finom, mint az eredeti.
Az adott mennyiségből 20 darab fánkot sütöttem most, jelenleg két kicsike árválkodik már csak a tányéron.
Hozzá anyukám alig cukros sárgabaracklekvárját ettük, az üvegnek már csak az alján van egy kevés…
Recept
50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
3 tojássárga
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
egy citrom leve és reszelt héja
egy evőkanál porcukor
egy csomag vaníliáscukor
3 dkg élesztő (vagy fél csomag szárított)
kb. egy bögre langyos tej
5 dkg vaj felolvasztva
csipet só
Az élesztőt fél bögre langyos, cukros tejben megfuttatom, majd a többi hozzávalóval közepesen kemény kelt tésztává dolgozom. Az olvasztott vajat legutoljára dagasztom bele a tésztába. Ha szárított élesztőt használok, azt nem kell megfuttatni, egyenesen a lisztbe szoktam keverni. Lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtom és pohárral kiszaggatom, majd tiszta konyharuhával letakarva egy-másfél órát hagyom kelni. Utána annyi olajat forrósítok, hogy a fánkok derekáig érjen, és ebben sütöm ki úgy, hogy a tetejüket – melynek közepét ujjal benyomtam- kis lángon fedő alatt, az aljukat pedig fedő nélkül, nagy fokozaton sütöm. Papíron lecsepegtetem és baracklekvárral tálalom.
4 megjegyzés:
Mit mondjak, a fánk azért nem tartozik a kímélő, könnyű ételek sorába, bár a pénztárcát azt tényleg kíméli. Viszont nagyon finom, az idén már nálunk is volt, kétszer is :)
Hát igen, nem teljesen fedi a diétás kategóriát, bár most olyan jó könnyű lett a tészta:-)
Diétás, nem diétás, gyönyörű!
Az igazság szerint én nem is rajongok a kelt tésztákért, mindaddig, amíg nem csinálok...
Megjegyzés küldése