Mint tegnap már írtam, a halászlét tegnap palacsintával, méghozzá erdélyi túrós palacsintával kísértük le, ami szintén nagy családi kedvenc.
Hogy ez mitől erdélyi, azt nem tudom, már csak azért sem, mert családom Erdélyből származó apai ágán nem készítették, viszont anyukámék somogyi-osztrák eredetű családja ismerte és szerette is.
Véleményem szerint sokkal finomabb az így elkészített palacsinta, mintha csak simán megtöltenénk túrókrémmel és megennénk, az átsütés alatt az ízek jobban összeérnek, van idejük kibontakozni. Talán langyosan a legfinomabb.
Az alapul szolgáló palacsintát immár hagyományszerűen Attila sütötte. Fantasztikus érzéke van a tészta bekeveréséhez és sütéséhez, mindenféle recept nélkül, érzésre csinálja, amire én képtelen vagyok. A konyhában egyébként a sütés a gyenge pontom, ott kénytelen vagyok pontos receptekre szorítkozni szemben a főzéssel, ahol ki tudom élni kreativitásomat, meg tudom valósítani saját ötleteimet. De hát senki nem lehet tökéletes, és nem is kell, hogy az legyek, ha ilyen kuktám van. Emiatt a recept elkészítésében csak a túrókrém elkészítésekor veszem ki a részem.
Recept
8 darab palacsinta
50 dkg túró
porcukor
fél narancs leve
egy citrom reszelt héja
egy nagy marék óriás aranymazsola
csipetnyi fahéj
5-6 kanál tejföl
3-4 dkg vaj
A túrót a cukorral, narancslével jól kikeverem, villával szétnyomkodom. Hozzáadom a citromhéjat és a mazsolát, lazítom 2-3 kanál tejföllel, fahéjjal ízesítem. Az édességét kóstolással állítom be, mi nem szeretjük túl édesen. A palacsinták alsó felét megkenem jó bőven a túrókrémmel, az alsó szélét és a két oldalát behajtom, és így tekerem fel. Kivajazok egy jénai tálat, belefektetem a megtöltött palacsintákat. A maradék tejfölt cukorral elkeverem, lekenem vele a palacsintákat. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére és előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt átsütöm, ezalatt a tejföl nagy részét beszívja a palacsinta és a teteje kissé aranybarna lesz. Langyosan tálalom, de hidegen is finom.
Hogy ez mitől erdélyi, azt nem tudom, már csak azért sem, mert családom Erdélyből származó apai ágán nem készítették, viszont anyukámék somogyi-osztrák eredetű családja ismerte és szerette is.
Véleményem szerint sokkal finomabb az így elkészített palacsinta, mintha csak simán megtöltenénk túrókrémmel és megennénk, az átsütés alatt az ízek jobban összeérnek, van idejük kibontakozni. Talán langyosan a legfinomabb.
Az alapul szolgáló palacsintát immár hagyományszerűen Attila sütötte. Fantasztikus érzéke van a tészta bekeveréséhez és sütéséhez, mindenféle recept nélkül, érzésre csinálja, amire én képtelen vagyok. A konyhában egyébként a sütés a gyenge pontom, ott kénytelen vagyok pontos receptekre szorítkozni szemben a főzéssel, ahol ki tudom élni kreativitásomat, meg tudom valósítani saját ötleteimet. De hát senki nem lehet tökéletes, és nem is kell, hogy az legyek, ha ilyen kuktám van. Emiatt a recept elkészítésében csak a túrókrém elkészítésekor veszem ki a részem.
Recept
8 darab palacsinta
50 dkg túró
porcukor
fél narancs leve
egy citrom reszelt héja
egy nagy marék óriás aranymazsola
csipetnyi fahéj
5-6 kanál tejföl
3-4 dkg vaj
A túrót a cukorral, narancslével jól kikeverem, villával szétnyomkodom. Hozzáadom a citromhéjat és a mazsolát, lazítom 2-3 kanál tejföllel, fahéjjal ízesítem. Az édességét kóstolással állítom be, mi nem szeretjük túl édesen. A palacsinták alsó felét megkenem jó bőven a túrókrémmel, az alsó szélét és a két oldalát behajtom, és így tekerem fel. Kivajazok egy jénai tálat, belefektetem a megtöltött palacsintákat. A maradék tejfölt cukorral elkeverem, lekenem vele a palacsintákat. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére és előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt átsütöm, ezalatt a tejföl nagy részét beszívja a palacsinta és a teteje kissé aranybarna lesz. Langyosan tálalom, de hidegen is finom.
1 megjegyzés:
eddig nem tudtam h erdélyi, de ezt én is imádom! :)
Megjegyzés küldése