2007. december 12., szerda

Csirketekercs spenóttal és juhsajttal




Ma ismét férfinap van, ami az ételt illeti: kedvesem kívánságára nem más készült, mint rántott csirkemell, és ugye a köret nem lehetett más, mint krumplipüré. Ezeknek a receptjét nem fogom közzé tenni, mert minden olvasóm ismeri, másrészt elveimmel ellenkezik a bundázott ételek propagálása. Pont emiatt törekszem arra, hogy kevés rántott miegymást együnk. Azt nem mondom, hogy nem szeretem, de a húsok-zöldségek egyéb- kissé kímélőbb- módon történő felhasználását jobban tolerálom.

Hogy magamnak is kedvezzek, nem az összes húst paníroztam be, saját részre készítettem spenótos-juhsajtos csirkemellroládokat is. Mivel nem vagyok egy szabász-varrász, a roládok kötözésétől, netán összevarrásától most is tartózkodtam, a tekercseket kivajazott alufólia lapokba tekertem, puhára sütöttem, aztán lebontva a csomagolást, rápirítottam egy kicsit, hogy legyen egy kis színe is.

Ez az étel a karácsonyi asztalon is megállná a helyét, legfeljebb lehetne hozzá készíteni a pecsenyelé felhasználásával egy fehérboros mártást, szójaszósz helyett fehérbort öntve alá. Rizzsel, krumplipürével, de még tésztával körítve is el tudom képzelni.
Nagyon jó hidegen is, szépen ferdén felszeletelve valamilyen finom salátával akár szilveszterkor is kínálható.

Recept (4 főre)

2 csirkemell filé
15-20 dkg leveles spenót (most fagyasztott)
4 szelet nyers füstölt sonka
8 dkg juhsajt reszelve
egy gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
vaj, szójaszósz

Először elkészítem a tölteléket: a spenótot zsiradék hozzáadása nélkül felolvasztom egy lábosban, hozzáadom az aprított fokhagymát, kevés sóval, szerecsendióval ízesítem, kicsit hűlni hagyom. Levét kinyomkodom, összekeverem a reszelt juhsajttal.
A csirkemelleket félbevágom a néhai mellcsont mentén, így négy húsdarabot kapok. A húsok vastagabb oldalánál mély vágást ejtek és kinyitom a húst, mint egy könyvet (nyitott szeletelés), ezáltal dupla akkora lesz a rendelkezésemre álló hússzelet. Kézzel lelapítom, kicsit megveregetem húsklopfolóval, hogy lehetőség szerint mindenhol egyforma vastagságú legyen. Kevés sót hintek rá, megszórom frissen őrölt borssal, majd a szélesebb oldalát magam felé fordítva az alsó részére helyezek egy szelet sonkát, rá egy kanálnyi spenótos tölteléket és felgöngyölöm, mint a palacsintát. Duplán hajtott alufólia-lapot megkenek vajjal és beletekerem a csirketekercset, a fólia végeit elszorítom, így olyan csomagot kapok mint egy nagy szaloncukor.

Előmelegített sütőben fél órát sütöttem, utána lebontottam a fóliát, a keletkezett levet a tepsibe csorgattam, tettem hozzá egy darab vajat meg egy löttyintés szójaszószt és kicsit megpirítottam. Krumplipürével ettem.

Tipp : A rolád felszeletelését bízzuk kézügyességgel rendelkező családtagjainkra.
Úgy döntöttem, ezzel is indulok az Estiskola versenyen.

5 megjegyzés:

lorien írta...

Igen jól néz ki, k-ldhetn;l f;ny post :)!
Szilveszterkor viszont a babonás vendégek nem bizots, hogy akarnak baromfit enni :)

lorien írta...

Na, szépen lemaradtak az ékezetek :)
- ü
; é

Zsuzsi írta...

Fú, milyen igazad van! Akkor viszont csinálják meg szűzpecsenyével, és még szerencséjük is lesz :-)
Majd postagalambbal küldöm, az legalább nem eszi meg...

lorien írta...

Na, most kicsit több időm van, szóval az előző megállapításom sem teljesen korrekt, ez csak manapság van így.
Eredetileg az volt a szokás, hogy szilveszterkor halat, nyulat vagy szárnyast készítettek, ezek ugyanis elviszik (elúszik, elugrik, elrepül) az óév minden gondját-baját. A malac pedig még lehetőleg éljen szilveszterkor, és megenni csak másnap, újévkor szabad, hogy addigra már odatúrja nekünk a szerencsét.
Manapság már azonban a köztudatban összemosódik a két nap, és szilveszterkor is sütik a malacot, és hiába magyarázod a baromfis dolgot, nem is értik, de ezért inkább jobb az óvatosság, és én is kerülöm szilveszterkor a baromfit, akkor nem kell magyarázkodni :)
Viszont halat szoktam sütni, az idénre is valami hasonlót tervezek.

Zsuzsi írta...

Ha abból indulunk ki, hogy gazdagok szeretnénk lenni, és hogy egy halon mennyi halpénz van (már ha olyan fajta), nagyon jó ötlet. Egyébként imádom a halat és minden más herkentyűt.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails