Nyakunkon a karácsony, ezért a mostani ajánlóban olyan könyvet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, amely a kulináris élvezetekért rajongók számára nagy örömet okozhat. De irodalmi műként olvasva sem az utolsó, humoros, szórakoztató olvasmány.
Bizonyára nagyon sokan ismerik már, de talán akad olyan, aki még nem hallott róla, vagy ugyan hallott róla, de nem keltették fel az érdeklődését. Én most ezt megpróbálom, az egyik receptje felidézésével, melyet egyébként már a könyv megvétele előtt is hasonló módon készítettem én is.
Az írás jó példája annak, hogy a gasztronómiában is érvényesül az ősi szabály (mellyel mélyen egyetértek) : a kevesebb néha több. Jöjjön tehát egy részlet Váncsa István szakácskönyvéből, melynek alcíme ezeregy recept. (Vince kiadó, 2003.)
Guacamole
Hozzávalók:
Avokádó
Zöld chili
Só
Fokhagyma
Citrom
tortillachips
„ Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokádó fogyasztásának technikája. Az avokádót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag finomra vágott chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokádó maga, márpedig e célra alkalmas avokádó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekintető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét – függetlenül annak származásától – érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, currypor, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokádót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokádóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortillachips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán, vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is. „
Bizonyára nagyon sokan ismerik már, de talán akad olyan, aki még nem hallott róla, vagy ugyan hallott róla, de nem keltették fel az érdeklődését. Én most ezt megpróbálom, az egyik receptje felidézésével, melyet egyébként már a könyv megvétele előtt is hasonló módon készítettem én is.
Az írás jó példája annak, hogy a gasztronómiában is érvényesül az ősi szabály (mellyel mélyen egyetértek) : a kevesebb néha több. Jöjjön tehát egy részlet Váncsa István szakácskönyvéből, melynek alcíme ezeregy recept. (Vince kiadó, 2003.)
Guacamole
Hozzávalók:
Avokádó
Zöld chili
Só
Fokhagyma
Citrom
tortillachips
„ Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokádó fogyasztásának technikája. Az avokádót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag finomra vágott chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokádó maga, márpedig e célra alkalmas avokádó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekintető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét – függetlenül annak származásától – érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, currypor, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokádót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokádóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortillachips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán, vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is. „
A kép származási helye: http://www.freedigitalphotos.net
2 megjegyzés:
Ugyanezt másoltam én is a guacamole receptemhez :)))
Szerintem ebben az egész könyv hangulata benne van, másrészt ez a részlet a kiadó honlapján is közzétételre került, úgyhogy talán nem is sértünk szerzői jogokat...
Megjegyzés küldése