Mint ígértem, a marhahúsleves regénye folytatódik, mivel a 15 literes lábos tartalmát veszendőbe menni nem hagyhatjuk .
Ezt a fogást, amiről most írok, általában a húsleves után szoktuk enni. Ha viszont nem akarunk annyira tartalmas ebédet, a levest cérnametélttel és a benne főtt zöldséggel megesszük és utána elég egy szelet sütemény vagy meleg édes tészta a jóllakottság eléréséhez. Lásd tegnap.
Mint már említettem édesanyámék családjában az osztrák polgári konyha gyakorolt nagy hatást az étkezésre, ezért logikus, hogy most a főtt marhahús – táfelspitz, tányérhús – fogyasztásáról esik majd szó.
A húson nem vesztünk össze, mert a család két csoportra oszlott: az egyik tábor a cupákosabb „rezgőért” volt oda, míg én a szép sovány darabokért rajongtam.
A levesben főtt, ízes marhahúshoz mindig dukált valamilyen mártás, ami általában kaporszósz vagy almás torma volt, kaporimádatom ellenére ez utóbbit írom le, mert ennek volt általában a legnagyobb sikere.
További körítés volt még a főtt krumpli, amit mindig a levesből kivett lében főztünk meg, meghámozva, de egészben.
A tegnapi vendégség nyomán mára alig bírtam megmenteni a levet, úgyhogy eltérve a hagyományoktól, ma sós vízben főtt krumplival ettük.
Recept
A levesben főtt marhahús
3-4 szép savanykás alma
ecetes vagy tejszínes torma 1-2 evőkanállal
tejföl
só
a tálaláshoz húslevesben főtt krumpli (személyenként kb. két közepes darab)
A marhahúst a levesben felmelegítjük szépen lassan, ezzel egyidejűleg a levesből lemerünk annyit, amennyiben a krumplit megfőzhetjük, és eziránt intézkedünk is. Amíg ez tart, elkészítjük az almás tormát. Az almákat meghámozzuk, kivesszük a csutkáját és nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét kinyomjuk és megisszuk. Hozzátesszük a tormát és annyi tejfölt, hogy sűrű mártást kapjunk. Sóval ízesítjük és betesszük a hűtőbe, hogy kicsit érjenek az ízek.
Ha a hús és a krumpli elkészül, tálalunk: a húsból szép szeleteket vágunk, mellérakjuk a krumplit. A húsra szoktam önteni egy evőkanálnyi levest is. A mártásból mindenki vesz magának, amennyit akar, általában az fogy el először, de ez nem is baj, mert ha túl sokáig őrizgetjük, az alma levet enged, és akkor már nem olyan finom.
Jó esetben még mindig marad a levesben egy kis hús, zöldség meg lé is, ennek felhasználásáról további folytatás következik!
Ezt a fogást, amiről most írok, általában a húsleves után szoktuk enni. Ha viszont nem akarunk annyira tartalmas ebédet, a levest cérnametélttel és a benne főtt zöldséggel megesszük és utána elég egy szelet sütemény vagy meleg édes tészta a jóllakottság eléréséhez. Lásd tegnap.
Mint már említettem édesanyámék családjában az osztrák polgári konyha gyakorolt nagy hatást az étkezésre, ezért logikus, hogy most a főtt marhahús – táfelspitz, tányérhús – fogyasztásáról esik majd szó.
A húson nem vesztünk össze, mert a család két csoportra oszlott: az egyik tábor a cupákosabb „rezgőért” volt oda, míg én a szép sovány darabokért rajongtam.
A levesben főtt, ízes marhahúshoz mindig dukált valamilyen mártás, ami általában kaporszósz vagy almás torma volt, kaporimádatom ellenére ez utóbbit írom le, mert ennek volt általában a legnagyobb sikere.
További körítés volt még a főtt krumpli, amit mindig a levesből kivett lében főztünk meg, meghámozva, de egészben.
A tegnapi vendégség nyomán mára alig bírtam megmenteni a levet, úgyhogy eltérve a hagyományoktól, ma sós vízben főtt krumplival ettük.
Recept
A levesben főtt marhahús
3-4 szép savanykás alma
ecetes vagy tejszínes torma 1-2 evőkanállal
tejföl
só
a tálaláshoz húslevesben főtt krumpli (személyenként kb. két közepes darab)
A marhahúst a levesben felmelegítjük szépen lassan, ezzel egyidejűleg a levesből lemerünk annyit, amennyiben a krumplit megfőzhetjük, és eziránt intézkedünk is. Amíg ez tart, elkészítjük az almás tormát. Az almákat meghámozzuk, kivesszük a csutkáját és nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét kinyomjuk és megisszuk. Hozzátesszük a tormát és annyi tejfölt, hogy sűrű mártást kapjunk. Sóval ízesítjük és betesszük a hűtőbe, hogy kicsit érjenek az ízek.
Ha a hús és a krumpli elkészül, tálalunk: a húsból szép szeleteket vágunk, mellérakjuk a krumplit. A húsra szoktam önteni egy evőkanálnyi levest is. A mártásból mindenki vesz magának, amennyit akar, általában az fogy el először, de ez nem is baj, mert ha túl sokáig őrizgetjük, az alma levet enged, és akkor már nem olyan finom.
Jó esetben még mindig marad a levesben egy kis hús, zöldség meg lé is, ennek felhasználásáról további folytatás következik!
2 megjegyzés:
Jó, kis bécsi konyha szeretetemnek jót tett ez.
Azért a kaporszószt is írd majd le.
Örülök, hogy van aki szereti ezt a vonalat és a marhahúst is, megdöbbentő, hogy mennyien nem eszik. A kaporszószt legkésőbb keddre ígérhetem, hétfőn befejezem a "regényt"
Megjegyzés küldése